Elméletileg a Nemzeti Konzultáció nem lenne rossz ötlet. A nemzet és kormánya közötti információáramlás és véleménycsere szempontjából fontos, megújító szempont is lehetne a kormányzás számára. Eddig általában kitöltöttem, visszaküldtem a konzultációs íveket, erre biztattam ismerőseimet is. Ugyanakkor lehetetlen a konzultáció bizonyos kérdéseit véleményezés nélkül hagyni. Ugyanis a fontos ügyek felvetése mellett egészen gyermeteg kérdésekbe és válaszlehetőségekbe is ütközhetünk. Másrészt azon is el lehetne gondolkodni, miért vannak a nemzeti élet tekintetében olyan kérdéskörök, melyek nem jutnak el a Nemzeti Konzultáció szerkesztőihez. Nézzük részleteiben a kérdéseket!
A jelenlegi Nemzeti Konzultáció 14 kérdést intéz hazánk polgáraihoz. Melyek ezek közül a lényegesek, melyek fogalmazódtak meg rosszul, kizárólag tendenciózus válasz megadására alkalmasan?
Abban talán elvileg mindenki egyetérthet, hogy a korábbi évtizedek viszonylag nyugodt periódusaihoz képest veszélyesebb időszakok következhetnek (1.), ennek talán a pandémia, a migráció, és a klímaváltozás lehetnek az egymással részben összefüggő okai.
A 2. és a 3. kérdés a minimálbér 200 ezer forintra történő emelésével, a családtámogatások, a nyugdíjak alkotmányos védelmével foglalkozik. Ez elméletileg rendben lenne, azonban néhány kérdés is felmerülhet ennek kapcsán.
Mit szóljanak azok az egész életüket keményen végigdolgozó 70-es és 80-as nyugdíjasok, akik havi nyugdíja közel sem éri el a 200 ezer forintot, mikor esetleg szakképzetlen, sok esetben közmunkát végző személyek minimálbérként megkaphatják ezt az összeget?
Elméletileg szintén egyet lehet érteni az 5. és a 6. pont felvetésével, vagyis a családi adó-visszatérítéssel, valamint a hitelmoratórium kitolásával.
Összevetésként, Nyugat-Európa számos országában, például Olaszországban bevezették az állampolgári jövedelmet. Így migránsok, a Vörös Brigádok volt terrorista tagjai kapnak havi 400-800 euró fizetést. E rendszert az 5 Csillag elnevezésű protestpárt vezette be, a két világháború közötti, a fasiszta ventennio (20 év) munkára épülő hagyományaihoz jobban ragaszkodó jobboldali pártok ellenezték.
Meglehetősen mosolyogtató viszont a „munkát terhelő adók” esetleges növelését a Gyurcsány-korszakhoz történő visszatérésként értelmezni (4. pont).
Matolcsy Mátyás közgazdász szerint a 30-as évtizedben mintegy harmincszoros jövedelmi különbségek léteztek hazánkban. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ma e különbségek sokkal nagyobbak.
Egy többkulcsos progresszív adórendszer nem a munkát terhelné, hanem az igazságtalanul magas jövedelmekből csoportosíthatna át oda összegeket, ahol nagyobb a szükség. Mindenki tudhatja, hogy hazánk egyes peremkerületein, leginkább (a Horthy-korszak ideiglenesen egyesített vármegyéiben: Bács-Bodrog, Arad-Csanád-Torontál, Szatmár-Bereg-Ugocsa, Bihar) becsületesen élő és dolgozó, családot nevelő magyar százezrek dolgoznak havi 150 ezer forintokért.
Szekrénnyi zsebkendőt lehetne telesírni, ha esetleg a havi sok millió forintos fizetésű rétegek ritkábban tudnák cserélni jachtjaikat, luxusautóikat, esetleg kevesebb esetben vennék igénybe a luxusutazásokat. Valóban tragédia lenne a kormánypártokhoz csapódó konjunktúraelemek estleges progresszív megadóztatása. A realitásokhoz ragaszkodva persze megjegyezhetjük, hogy konjunktúraelemek bárhol megjelenhetnek. Nemcsak a kormánypártok, de az ellenzék, de a médiumok és az egyházak körül is.
Elvben természetes, hogy meg kell védenünk saját érdekeink Brüsszellel szemben (7. pont), viszont az is igaz, hogy a 8. pont kapcsán talán érdemes lenne minden magyar állampolgárnak elgondolkodnia azon, hogy sokan felelősei, részesei a pazarló és energiafogyasztó közlekedésnek. Sajnos a magyarok jelentős része nem igazán pragmatikusan használja a gépkocsiját, igen jelentős az értelmetlen, presztízsszempontokból, vagy kényelemből következő energiapazarlás és környezetszennyezés.
A 9. pont már Soros NGO-szervezetei, iskolai szexuális propagandája ellen irányul. A gyermekvédelem teljesen indokolt, a hazug propagandával szemben nyugodtan ki lehet mondani, senki sem mossa össze a pedofíliát és a homoszexualitást. A homoszexualitás magánügy, 18 év felett bárki szabadon dönthet személyes identitása megválasztásáról és életviteléről. Ugyanakkor azonban a kis- és fiatalkorú gyermekek nemi identitása fejlődésének megzavarása egyértelműen a megrontás intézményes megszervezése lenne, ezért teljesen indokolt a kormány népszavazási terve ennek megakadályozására. Hangsúlyozottan, 18 év felett bárki megválaszthatja útját, azonban kiskorú és fiatalkorú gyerekek ilyen irányú befolyásolása végtelenül romboló lenne.
Az olasz Panoráma című lap összeállítást közölt, a nemváltást megbánó, vagy az identitás erőltetett befolyásolása miatt elrontott életekről.
Itt azért térjünk ki a kérdés megfogalmazására. A szexuális propaganda kifejezés nyelvi tekintetben nem logikus, értelmesebb lenne a deviáns szexuális orientáció kifejezés. Egyébként külső szervezeteknek semmi keresnivalójuk sincs az állami intézményekben, a szexuális felvilágosítás az állami oktatáspolitika feladata. Csak zárójelben, visszatekintve szexuális nevelés a 70-es évtizedben pédául szinte egyáltalában nem létezett a magyar iskolákban, az évtized közepén jelent meg a magyar mozikban a témával foglalkozó Helga című német film. Ellenben valami téves erkölcsi értelmezés alapján a szülők, tanárok, papok nem jelentéktelen része szinte küzdött a fiatalok természetes érzelmi megnyilvánulásai ellen is. Ma szerencsére nagyobb az emberi felszabadultság, de a szabadosságnak vannak árnyoldalai is.
A 10. 11. és a 12. pontok a Soros által támogatott nemzetközi migráció kérdéseit, a 13. pont a járvány alatti migráns-stop kérdését veti fel.
A magyar kormány eddig nemigen beszélt arról, hogy a migráció támogatása az 1922-ben és 1924-ben megfogalmazott Kalergi-tervből következik, melyet szinte az összes európai szabadkőműves páholy lelkesen támogat.
A 14. pont az önálló hazai vakcinagyártás kérdését boncolgatja. Ez nagyon helyes, bár csendben megjegyezhetjük, hogy egy ilyen gyógyszeripari múlttal rendelkező országnak, mint hazánk e kapacitásnak folyamatosa működni kellene.
Miről is lehetne még népszavazási kérdéseket feltenni? Példaként fel lehetne vetni a büntetőjog szigorítását. Lehetne kérdést feltenni arról, hogy a cigányság deviáns, bűnözői szubkultúrái tekintetében hatékonyabb adminisztratív fellépésre lenne szükség. E rétegek rontják a cigányság tisztességesen élő, megbecsült csoportjai megítélését is, akik szégyellik és elítélik az előbbieket, mert árnyat vetnek rájuk.
Lehetne kérdést feltenni arról is, hogy esetleg jó lenne az oktatásban a tudás- és ismeretátadásra épülő szempontokat erősíteni a kompetenciajellegű szemlélettel szemben.
Szintén lehetséges lenne a szabadkőművesség szélsőséges irányzatai jogi korlátozásának felvetése. Érdekes probléma, hogy a kormányzati sajtó a baloldal kifejezést használja, elkerüli a szabadkőműves terminológia alkalmazását, pedig az tényszerűbb lenne. Ismeretes, hogy hazánkban két ízben tiltották be a szabadkőműves tevékenységet, először Dömötör Mihály belügyminiszter 1920-ban az őszirózsás összeomlás miatt, majd 1950-ben Kádár János belügyminiszter szüntette meg az akkor már veszélytelenné vált szervezetet.
Nemzetközi kitekintésként megállapíthatjuk, mintegy 100 éve a Nemzeti Fasiszta Párt (PNF) a Roberto Farinacci, Renato Ricci, Alessandro Pavolini vezette milíciái kis rendet csináltak Róma, Milánó, Velence, Forli, Genova és más városok páholyaiban.
Nyilvánvalóan senki sem helyeselheti az erőszakot, azonban akkora kárt okoztak a liberális individualizmus közösségi érdekek fölé helyezésével, a politikai káosz kialakításával, a százezreket feláldozó háború folytatásával, hogy határtalan ellenérzések bontakoztak ki irányukba.
Az 1946-ban született Olasz Köztársaság alkotmányos rendje is korlátozza a titkos társaságokat. Több tartományi tanács pedig összeférhetetlenséget jelentett be a titkos társaságok és a köztisztviselői, vagy a politikai képviseleti szerep között. Hasonló felvetésről hazánkban is el lehetne gondolkodni.
Tehát ismét jót konzultáltunk. Biztosan csak a lényegről?
Károlyfalvi József – Hunhír.info