A tűzijáték számomra felemelő pillanata volt a parlament felett megjelenő kereszt. Ez nem erőszakos hittérítés, hanem a kereszténység történelmi érdemének fel-és elismerése. Nem elhallgatva bűneit, talán itt lenne az idő a kereszténység civilizációalkotó szerepének méltányosabb megítélésére, még mielőtt teljesen a történelem bűnbakjává tennék.
A kereszt megjelenése az égen augusztus 20-án ezt a gesztust jelentette. Megengedem, lehetnek sokan, akikben ez visszatetszést keltett, sőt tiltakozást váltott ki. Ismerjük az érveket. A magyar társadalom jelentős része nem keresztény, az emberek többsége nem jár templomba, meg különben is, a vallás magánügy. Tehát a kereszt ilyen megjelenítése provokáció azok ellen, akik semmilyen szinten nem azonosulnak a kereszténységgel.
Illő józansággal érdemes ilyenkor megnyugtatni mindenkit: Magyarországon vallásszabadság van. Szó nincs itt arról, hogy erőszakos hittérítés folyna, s erőnek erejével ebben az országban még azokat is kereszténnyé tegyék, akik nem akarnak azok lenni. Mindenki azt hisz, amit akar. Ám illő józansággal érdemes azt is leszögezni – híven a történelmi tényekhez –, hogy
a magyar államiság a kereszténység felvételével született meg. Nem úgy áll a dolog, hogy volt a magyar állam, amely mellesleg keresztény, hanem pont fordítva, a kereszténység vált a magyar államiság identitásalkotó eszmei alapzatává.
Ezzel egyszer s mindenkorra eldőlt a magyar társadalom kulturális karaktere. (Aki ezt nem így gondolná, érdemes megmártóznia más, nem keresztény kultúrákban, s majd meglátja.) Nem mellesleg, a kereszténység felvételével vált Magyarország Európa részévé. Inkább azon kell csodálkozni, hogy a kereszténység meghatározó, ma is jellegadó kulturális szerepét a mai balliberálisnak nevezett szellemi alakzat nem látszik felismerni, s ebbéli vakságában épp a keresztnek, mint az európai kulturális identitás legerősebb szimbólumának a kiiktatásán buzgólkodik.
Ez nyilvánvalóan önmegsemmisítés, hiszen minden, ami az európai szellemtörténetben lezajlott, ideértve a felvilágosodást is, keresztény talajon nőtt ki. Ezt nem látni történelmi vakság. Talán vissza kellene találni az eredethez. S ez nem erőszakos hittérítés, hanem a kereszténység történelmi érdemének fel-és elismerése. Nem elhallgatva bűneit, talán itt lenne az idő a kereszténység civilizációalkotó szerepének méltányosabb megítélésére, még mielőtt teljesen a történelem bűnbakjává tennék. Számomra a kereszt megjelenése az égen augusztus 20-án ezt a gesztust jelentette. Szép volt, felemelő volt. Köszönjük.
Köntös László – megvanirva.hu
Hunhír.info