Nagy Feró sok mindent elviselt már, valószínűleg a legújabb előadása utáni összliberális támadást is kibírja, azonban a túlérzékenyítő propagandisták reakciója Nagy Feró marhaság köntösébe bújtatott genderkritikájára, ékes példája annak, hogy az LMBTQ eszméje szent és sérthetetlen, azt bírálni, megkérdőjelezni, célkeresztbe kerülést von maga után.

A szabadszájúság, szókimondás, közönségesség, az alpári humor ideológiáktól, politikai nézettől független, megtalálható az összes tábor retorikai kelléktárában, a követők viselkedésében, megfogalmazásaiban, megnyilvánulásaiban. Jó páran primitívnek tartják – mi ezt a gondolati közösséget erősítjük –, viszont elfogadjuk, hogy még többeknek bejön, és remek lehetőség a nemtetszésnyilvánítás poénos (vagy annak tűnő) megközelítésére. De most, Nagy Feró inkriminált fellépésével nem ez volt a baj. Itt balliberálisék szemét az bántja leginkább, hogy csak az ő privilégiumuk lehet ez a módszerhasználat, s kizárólag az általuk megjelölt témákra vonatkozóan lehet kritikai cinizmussal élni, úgy mint nemzeti érzelem, kereszténység, vallásosság, erkölcsi norma. Az ilyen értékeket való embereket nyugodtan lehet cikizni, gúnyolni, kellemetlenkedni velük, szopóágra helyezni őket.

A Káli-medencében megrendezett KŐFESZTen Nagy Feró nagy hibát vétett. Kifejezte ellenérzését a genderpropaganda nyomulásával kapcsolatban. A csirkedarálás legendája után végre valós sztori, újabb rendszerkritika következett, most nem a kommunizmusé, hanem a túlfűtött és túlfuttatott liberalizmusé: buzizott egyet. A történetre rárepült a szélliberáis sajtó persze, és már nem csupán Ferót, hanem a rendezőket is támadták, mert hát milyen színvonaltalan, kulturálatlan, ocsmány előadás zajlott, nem ezt ígérték. Az egészet át tudták fordítani egy globális jobboldal- és kormányellenes bírálatra, ehhez sem kellett sokat gondolkodniuk, hiszen a fesztivált támogatta a Magyar Turisztikai Ügynökség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyarságkutató Intézet is.

Mégsem gondolható, hogy ezeket a támadási felületeket meg kellene úszni. Szembe kell menni a túlfeszítő árral, erős cölöpöket leverve a saját értékeinket hangsúlyozni, nem félni kimondani a jobboldali, nemzeti érzelmű, a hagyományos erkölcsi, már-már avíttnak beállított értékrendszer alapgondolatait. A megszólalás, a megközelítés pedig ki-ki vérmérsékletéhez, aktuális pozíciójához mérten akár lehet egy kicsit egyszerű, primitíven vicceskedő is. Ki-miként éri el a megszólított közönségét.

A produkció részeként három nőnek öltözött férfi jelent meg a színpadon. Nagy Feró közölte, hogy a megjelenteket Angela Merkel küldte, és ők a német vokál. Megjegyezte:

„Nagyon melegek a csávók. Azt mondja, hogy nem buzik? Ki mondja, hogy buzik? Ezek transzvesztiták. Azt sem tudják, hogy fiúk vagy lányok. Mindenki tartózkodjon attól, hogy lebuzizza őket, ők LMBTQ-tagok.” Péniszét megragadva eképpen búcsúztatta a fiúlányokat: „Ezt a Q-t odaadom nekik.”

Lehet finnyáskodni, csak éppen érthetetlen azok részéről az entellektüel felsűbrendűséggel való kioktatás, akik egyébként a közönségesség és egyszerűség leglátványosabb szóbeli és külsőségbeli jegyeivel egyaránt ordenáré módon operálnak. Ezért sántít most a Nagy Feró, sőt az egész nemzeti oldal ellen irányuló álfinomkodó össztűz.

G. Németh Éva – Hunhír.info