A szabadság, az önállóság, a függetlenség, egy-egy közösség összetartozásának kifejezőeszköze a zászló. Nem nemzeti jelképként segítheti az eligazodást tengeren, sportpályán. És van a szivárványos lobogó. Ez a multikulti világ által megrontott és eltérített sokszínű rongy, ami egy félig-meddig összetartó, magamutogató, ízléstelen, feltűnési viszketegségben szenvedő brancs számára mindent jelent, csak nem azt, ami. Kicsit olyan az LMBTQ, mint Szlovákia. Elvesz, ellop, kisajátít, összetéveszthetetlenül pofátlan és hangos. Tudatosan tudatlan, követői pedig tudatlanul tudatosak. Félelmetes a butaság és a sötétség.
Menőnek lenni ma a tinédzserek körében nem azt jelenti, mint mondjuk 56-ban, vagy a kommunizmus átkos 40 évében (és kicsit később is…). Akkor tökösnek, bátornak lenni, kiállni és küzdeni a valódi szabadságért hősies jellemre vallott. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, be kell látni, hogy a mai tizen-huszonéves korosztálynak is kell valami testet és lelket forrongató, és erre ültek rá a tudatipar megtévesztői. Kell egy ellenségkép, amivel harcolni lehet a lázadó, forradalmi hevülettől fűtött korosztálynak. Az elnyomatás, a szabadságjogok eltiprásának torz képe pont megfelelő nekik.
Most még egy “jó kis Vietnám” sincs, hogy tiltakozni lehessen a háború ellen, a megöregedett, eltűnt hippik levetett ruháiban, az okafogyottá vált lázadás külsőségeiben nyilvánul meg az anyátlan, apátlan gátlástalanság, a nekünk mindent szabad, a szabadosság.
Mert a szélliberálisoknak nem volt elég, hogy elfogadják a feketéket, elfogadják a másfajta nemi identitásúakat, nem volt elég, hogy nincsenek hátrányosan megkülönböztetve, sőt, sok esetben szinte már előnyt is jelent “sokszínűségük”, hiszen a cég felmutathatja, hogy annak vezetése mekkora elfogadó.
Az üldözési mániában szenvedők számára azonban eljöhet az a pillanat, amikor már tényleg lesz mitől tartaniuk, hiszen ezt a fajta nyomulást, az eszement erőltetést hosszú távon nem lehet ellenállásba ütközés nélkül tartani. Egyszer elmúlik a kollektív bűntudatra ítélt európaiak szemlesütése, egyszer az egészséges egójuk, családjaikért érzett felelősségérzetük felkorbácsolja kedélyeiket és nem tűrik tovább az abnormalitást. Nem fogják hagyni, hogy szemrehányóan cikizzék, mert heterók, mert nem tűzik ki a szivárványos lobogót, mert a tudatipar és az arra épülő kereskedelem termékeivel nem kívánnak élni. Jóllehet az ingerküszöbüket jó magasra helyezték, de előbb-utóbb ebből ébredés lesz.
Akkor majd nem veszi a bátorságot néhány kevésbé jól szituált fiatal, hogy viccet csináljon mások érzékenységéből, keresztény vallásból, nemzetből, elődökből. Nem jut majd eszükbe, hogy gúnyt űzzenek (például az alant megtekinthető módon) a Karmelita kolostor évszázados szentélyéből. A Habsbourgoknak sem sikerült az elnémetesítés, mikor a templomépületet színházzá építették át és a német kultúrát erőltették, néhány LMBTQ-rajongó sem csinál belőle és az országból melegek szigetének homokos tengerpartját. Mert csak akkor és addig tökösek ezek a fiúk és lányok, ha és amíg nincs ellenállás.
G. Németh Éva – Hunhír.info