Ez a második húsvét, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepét próbálja beárnyékolni a bezártság, a lelki megpróbáltatás. A második, hogy mélységében beleássuk magunkat az örömnap valódi mögöttesébe. Szép ugyanis, ha különböző szokásokkal köszöntjük Jézus feltámadását, a népi hagyomány a vallást követi, de sokszor ezek a berögzült, monoton, automatikus beidegződések elviszik a figyelmet húsvét esszenciájától.
Most, amikor kényszerűségből ugyan, de a társas kapcsolatok a minimálisra korlátozódnak, amikor a családok, barátok, a rokonság leginkább csak az éteren keresztül érintkeznek, elkezdenek hiányozni a tradíciók. Amiket megszokásból tettünk, már-már unottan és kényszeresen, amik elől menekültünk, most örülnénk neki. A lányok, asszonyok szívesen kitárnák a kiskaput a locsolkodók előtt, a férfiak járnák az ismerősöket és örömmel tennék zsebre a hímes tojást. Tavaszváró rendezvényekre mennénk, húsvéti ünnepi alkalmakat keresnénk, és ha máskor nem is, legalább ilyenkor időt szakítanánk lelki táplálékunk istenházában történő beszerzésére is.
Most, amikor nem lehet. Most vágyni, most keresni az értelmet, most fürkészni az összefüggéseket, s befogadni hittel és hálával a bűntől való megváltást, az Úr kegyelméből a feltámadást és örök életet. Most alakítsuk ki az újfajta viszonyulást, változtassunk a hozzáállásunkon és alakítsuk ki új, évről évre követendő és követhető gyakorlatainkat. Fordítsuk meg a sorrendet! Ne azért vágyakozzunk és köszöntsük az ünnepet, mert valami rémlik, hogy ilyenkor ez illik, mert boldogok vagyunk, végre van négy szabadnapunk egyben, ne a népszokásokról jusson eszünkbe, hogy ez biztos utal valamire, hanem tudatosan készüljünk és várjuk az ünnepet, Jézus feltámadását, az örömünnepet és ezt mutassuk ki saját eszközeinkkel, ki néphagyományokkal, ki imával, de szerencsés esetben ezek ötvözetével. Hiszen az istenhit és a nép kéz a kézben jár évezredek óta.
Áldott ünnepeket, magyar feltámadást!
G. Németh Éva – Hunhír.info