1848 március 15-ét nem kell elmagyarázni. Ez egy olyan közös emléke a magyarságnak, amellyel mindenki azonosulni tud. Teljesen igaza van Renan-nak, aki szerint nemzetben élni annyi, mint osztozni a közös emlékekben. Nem a vér tesz egy közösséget nemzetté, hanem az azonosulás a közös sorsban.

A nemzet nem etnikai, hanem kulturális kategória. Március 15. liberális forradalmának az volt a nagy tette, hogy mindenkit beemelt a nemzet fogalmába. A magyar nemzetről azonban ma sokat elmond, hogy talán március 15. az egyetlen olyan napunk, ahova még mindnyájan teljes szívvel vissza tudunk nyúlni. S talán ez a visszanyúlás az egyetlen olyan gesztusunk, amelyben még valamiképp megvalósul a közösségi „mi-érzet”, átnyúlva az amúgy súlyos, néha áthidalhatatlannak tűnő megosztottságainkon.

Március 15. modell, viszonyítási pont, identitásmegőrző és -teremtő forrás. A magyar nemzeti tudat folytonosságának, a világképünknek, a kultúránknak egyik tartóoszlopa. Tartalmilag március 15-nek talán az az egyik legfontosabb, ma is aktualizálható üzenete, hogy nemzet és szabadság összetartozik. Nincs szabad egyén szabad, önrendelkezésre képes nemzet nélkül. Ha úgy tetszik, március 15. a szabadságértelmezésnek egy olyan mély történelmi tette, amely a magyar identitásnak máig kitörölhetetlen része.

Emlékezésünk erre a nagy napra különös fénytörést kap a mai – főleg a nyugati szellemi áramlatokból ismert, de hozzánk is begyűrűző – szabadságértelmezések tükrében.

Megjelent, és egyre nagyobb erővel jelentkezik egy új szabadságértelmezés, amely megalkotta a független egyén koncepcióját, aki immár önmagát nem közösségi múltjából, a kulturális emlékezetből eredezteti. Szabadsága úgymond abban áll, hogy függetlenítheti magát múltjától, el egészen addig, hogy ez a szabadságigény abban nyilvánulhat meg, hogy szembefordul a közösségi emlékezetnek és identitásalkotó hagyománynak azzal a keretrendszerével, amelyet összefoglalóan zsidó-keresztyén civilizációnak nevezünk. Megjelent tehát egy szabadságeszmény, amely immár a végső alapoktól kíván megszabadulni, s valójában közösségi szintű önmegsemmisítésbe csapott át.

Innen nézve még nagyobb jelentőséget kap március 15. Meg vagyunk győződve arról, hogy üzenete maradandó. A mai, sokszor már abszurditásba hajló utópisztikus szabadságértelmezések nem fogják tudni felülírni. Így eshet meg, hogy ma a liberális-forradalmi március 15. hagyományának a megőrzése akár konzervatív gesztus is lehet, szemben minden olyan ultraliberális „forradalmi” kísérlettel, amely a teljes önfelszámolásba visz.

Tisztelettel, kegyelettel és hálával emlékezünk március 15-re. Üzenete elér hozzánk.

Köntös László
(Megjelent a Dunántúli Református Egyházkerület honlapján: redunantul.hu)

Hunhír.info