Zavarba ejtően hálás a kiszolgáltatott beteg. Pedig milyen riasztó számára az új és szokatlan környezet, amikor vízszintesen fekszik valahol lenn és fölé emelkednek nagy tudású doktorok, gondos nővérek.
Egy jó szó az alatt az 5 perces vizit és a számos rákukkantás alatt kizökkenti múltbeli aktivitásának emlékképeiből, hajdani erejéből és fontosságából és szinte gyermekké válik a megalázóvá süllyedt testhelyzetben. Micsoda abszurditás! A legbensőségesebb kapcsolat –még ha rutin is a gyógyító számára – alakul ki ápoló és ápolt között. Feltárulnak testének sebzett kínjai, mezítelenségének legintimebb ófizikai és lelki titkai. Teste mindössze funkcionális idegen kellékké válik számára, és teljesen közömbös, hogy selyem hálóing, vagy kórházi klepetus borítja-e a testét.
Beszűkültté válik a kiszolgáltatott beteg. A következő helyes mozdulatra, a fájdalommentes testhelyzet felvételére koncentrál és a tilalmak és az odavágó parancsok maradék nélküli teljesítésére. Egészséges élete során túl sokat törődött másokkal, de most hirtelen ő lett a jó törődésre ácsingózó. Lényegtelen minden és mindenki. Önző módon csakis önmaga a fontos, talán életében először? Az ösztön, az életösztön, a túlélés a fontos. Semmi más.Kevés az olyan ember, aki nem kerül ilyen helyzetbe élete során. Vigasz viszont MINDEN betegnek és sérültnek: a napi eseményekből a tágabb ingerkörnyezetből történő részleges kívülmaradás gyönyörűsége.
Az őrültek társadalmában ugyanis nem lehet megszabadulni sem önmagunktól, sem pedig a társadalom és a külső környezet szabta törvényektől. Azért mindezek ellenére, ne próbálkozzunk a betegséggel! Jó az az őrület, persze egészségesen. Sipirc a vakcináért!
Gundy Sarolta – Hunhír.info