Tudtam, hogy eljön ez is. Mármint az, hogy egyszer valaki szóvá fogja tenni a gyermekkeresztség intézményét – természetesen jogi alapon. S láss csodát, itt van egy harcos ateista, Békés Gáspár, aki egyenesen betiltaná a keresztséget.
Nézeteit kifejtette az Ateista forradalom c. blogjában, nem is visszhangtalanul. Foglalkozott vele a Klubrádió, ahol Dési János beszélgetett vele, meg kell mondjam, nagyon korrekt módon. Dési, aki éppen nem tekinthető jobboldali-konzervatív újságírónak, kételyeit fejezte ki Békés abszurd nézeteit illetően. S a napokban foglalkozott vele a Vasárnap is.
Nem kellett jóstehetség annak előrelátásához, hogy előbb-utóbb a keresztség ügye terítékre fog kerülni. Komoly előrejelzés volt a Németországban elhíresült „fitymabotrány” 2012-ből, amikor bírósági ítélet mondta ki a fiúgyermekek körülmetélésének tilalmát. De ugyanebbe a sorba illeszkedik a burkaviselés, avagy a rituális állatvágás tilalma. Látni kell, hogy ezek a politikai korrektség jogi nyelvébe bújtatott vallásszabadság elleni fellépések egy hihetetlenül rafinált módon felépített világkép logikus következményei. Az ördögi benne az, hogy miközben folytonosan az egyén szabadságára apellál, kulturális diktatúrát épít.
De miről is van szó voltaképpen? Arról, hogy létezik a liberalizmusnak egy logikailag a végletekig vitt áramlata, amely az autonóm egyén abszolút szabadságát tekinti legfőbb értéknek és elérendő célnak. De hogyan valósítható meg az egyén minél teljesebb szabadsága? Úgy, ha biztosítjuk számára a szabad döntéshozatal teljes függetlenségét. De könnyen belátható, ha ez egyént még önrendelkezésének megszületése előtt eleve belehelyezzük egy értékvilágba, egy identitáshagyományba, akkor ki is szolgáltatjuk annak. A keresztség, a körülmetélés ilyen aktus. A kulturális-vallási hagyomány mint az identitásképzés történetileg folytonos eszköze tehát úgy jelenik meg, mint egy uralmi rendszer, amely az egyén szabad identitásválasztásának akadálya. Az egyén abszolút függetlenségét tehát úgy lehet biztosítani, ha felszámoljuk a hagyományt, s ezzel azt a téves képzetet, hogy az egyén önmeghatározását azokhoz a történeti adottságokhoz kötjük, amelyekbe beleszületett. Ekként, az egyén valódi szabadsága akkor valósulhat meg, ha megszabadul önmaga történeti-közösségi előzményeitől.
Az igazán szabad ember az, aki önmaga eredetét nem az örökölt történeti előzményeiből vezeti le, hanem mintegy a semmiből jön. Ezért kell betiltani minden olyan történetileg kialakult vallási gyakorlatot, felszámolni minden olyan képzetet, amely a semmiből jött, független egyén felépítését gátolná. A cél úgymond a független, szabad egyén megalkotása.
Jól hangzik. Csakhogy nem nehéz átlátni a szitán. A cél valójában egy kulturálisan egyneműsített társadalom diktatórikus felépítése egy soha nem igazolt, téves és hazug emberkép alapján. A mindentől független, szabad egyén ideája ugyanis egy blöff. Arra viszont jó, hogy a szabadság nevében behülyítsen sokakat.
Meg kell kérdezni: melyik a szabadabb társadalom? Az, amelyben mindenki szabadon eldöntheti, hogy megkeresztelteti a gyermekét, avagy az, ahol a keresztség, a körülmetélés, a kóser vágás, a burka viselés egyetemlegesen be van tiltva?
Dehogy akar a liberalizmusnak ez a szélsőséges áramlata multikulturális társadalmat. Szimplán azt akarja, hogy a jövőben ne a nagy történeti-civilizációalkotó kulturális közösségek legyenek az egyén identitásának alapjai, hanem a semmiből jött ember minden valóságalapot nélkülöző ideája.
S akkor majd eljön a szép, új világ, a szabadság világa, természetesen jogi alapon. S ami megszülethet nem lesz más, mint színtiszta diktatúra.
Köntös László
