Hát, szervusztok gyerekek, mondok nektek egy mesét, de ne higgyétek el egyetlen szavát sem, mert ez csak egy buta kis mese. Hol volt, hol nem volt, volt valaha egy ország, valahol a világ közepén, nagy és gazdag ország volt, minden háborút megnyertek, na jó, egyet döntetlenre mentettek, pedig valójában elbukták, de a polgárai azután is jól éltek, az egész világ oda akart menni, mert azt hitték, hogy ott a sajtószabadság, a szólásszabadság, a véleményszabadság, stb. uralkodik majd örökkön-örökké…
De aztán elkezdtek odaözönleni a kis fekete, barna és egyéb színes emberek is, az addigi jólét elmúlt, és az újonnan érkezettek szintjére süllyedt minden. Ugye, Róma is bedőlt a barbárok előtt… Nahát gyerekek, ha hiszitek, ha nem, lassan, de biztosan kimúlt a szólás- és minden egyéb szabadság, és helyette a kis fekete, barna és egyéb színes emberek abnormális dikatúrája telepedett rá a csendes többség nyakára minden területen… És aztán jött egy barna/fehér/ősz/sárga hajú pali, szörnyű rossz modora volt, beképzelt és nagyképű volt a végletekig, röhejes pofákat vágott, gőze nem volt a politikához, de mindig azt mondta, ami a szívén volt, legtöbbször igaza volt, ugyan kicsit rugkapálós természete volt, mert mindenkit kirúgott maga mellől, de azért alapjában véve jó szándékú volt, és az országának akart valami kis reményt adni az egyre nagyobb mocsokba süllyedő bárka kormányánál.
Ő legalább pár évig visszahozott egy kis ésszerűséget és normalitást a képernyőkön és a telefonokon feltűnő hírekre egyre riadtabban meredő egészséges emberek számára… Ez így van gyerekek, hiába olvassátok ennek az ellenkezőjét mindenhol. Sokan utálták, még többen szerették, de nekünk azt mondták, hogy mindenki utálja és senki sem szereti.. Aztán neki is eljött az ítélet napja, kis országának polgárai az urnákhoz járultak, hogy kell-e ő még egy ideig, vagy jöjjön valaki más. Szóval gyerekek, aznap éjjel ez a rosszmodorú és beképzelt pasas óriási előnnyel vezetett mindenhol, mikor az országának sötét bugyraiban megbújó férgek megijedtek és öt helyen is leállították a szavazatok összeszámlálását. Gyorsan riadóztatták a B terv résztvevőit, akik nyomban számtalan módon elkezdtek csalni. Többek között postai teherautókon, kis teherkocsikkal, nagy kamionokkal, esetenként repcsikkel vitték az ellenfelének szavazócéduláit, ami sokszor festékszagúan került a nyomdából egyenesen a légmentesen elzárt, újságlapokkal eltakart ablakú összegező helységekbe, ahol gyakran kis színes emberek számolták össze a szavazólapokat…
Tudom gyerekek, hogy ez hihetetlen, nem is kell nektek elhinni ezeket, de a riadó hangjára a halottak is kiugráltak a temetőből és zörgő csontokkal rohantak szavazni, és a pár nappal előtte a kerítés alatt bemászott vagy a folyón átúszott illegálisok is eldobták a vizes kannáikat és a kábítószerrel teli hátizsákjaikat és ott tolongtak a szavazóurnák előtt. Igazolványt ugyan nem tudtak mutatni és írni-olvasni sem tudtak, de ordítva követelni a szavazólapot azt igen, mondván, hogy ha már volt itt olyan elnök, aki nem is lehetett volna elnök, mert külföldön született, akkor ők is szavazni akarnak, és szavaztak is. Rgymás után, több helyen, többször is, egész nap, még zárás után is… És képzeljétek gyerekek, aznap éjjel szavazatok százezreit tolták jobbról balra, és sötét kezek állították át az elektromos urnák szoftverjét a nekik tetsző jelölt nevére, de még külföldön is beszálltak az összeszámlálásba a biztos nyertes ellen…
Az elsötétített kis szobákban többnyire kis fekete, barna és egyéb színes emberkék kezdék összeszámolni a voksokat azután, hogy a nyerésre álló jelölt embereit kizavarták az irodákból, hogy ilyen színtelen alakok ne is zavarják őket, mikor ugyanazokat a szavazatokat, amin csak egy név van, számtalanszor visszadugják a gépbe, még az aláírásokal, vagy a feladási határidőkkel sem totojáztak sokat. Megállás nélkül lukasenkáztak, még csőtörést is színleltek, nehogy valaki illetéktelen akkor menjen közel az irodáikhoz, amikor a raktárakból kocsikon érkezett kartondobozokban és bőröndökben viszik be a debil jelölt szavazócéduláit.
Hát, gyerekek, ez olyan volt, mikor egy banda álarc nélkül öt bankba tör be egy időben, és míg teszik a zsákokba a pénzt, addig odaadják a személyi igazolványaikat a banki dolgozóknak, belevigyorognak a kamerákba, isznak egy unicumot a kiérkező rendőrökkel, adnak nekik egy összesítést, hogy most mennyi pénzt visznek el, a rendőrök pedig tisztelegnek, leállítják a forgalmat, hogy nyugodtan el tudjanak menni, majd a zubbonyukba tömködik a pénzt, amit a rablóktól kaptak, és mindenki hazamegy. A bűnözőket pedig ünnepli az egész világ…
És a többnyire kis színes emberekből álló ügyészek és bírók egymás után felmentik őket. Amíg a győztesből vesztest faragtak, és amíg a nagy és gazdag országból fuldokló kis nyomorult banánköztársaságot csináltak, azalatt a bankrablók röhögve magyarázzák nekünk, hogy nincs itt semmi látnivaló, nem történt itt semmi különös, minden szabályszerűen folyt, továbbra is demokráciát kiáltanak és irányt mutatnak a sok buta ökörnek, akik nem mertek vagy nem akartak semmit tenni az erőszakos kisebbség nyilvánvaló és jól dokumentált manipulációi ellen. Kitúrt nőfaló hiába kiabálja a világba az igazát, hülyének és hazugnak nevezik őt a bankrablók, ő pedig dühösen bokszolja a levegőt, választási csalást, hazaárulókat, politikai puccsot emleget, a közeli napok csodájában reménykedve nyámnyogja a kaviárt, és közben hitetlenkedve nézi, hogy még a saját pártjából is kevesen nyitják ki a szájukat, a többiek inkább szótlanul állnak a húsos fazék mellett..
Akkor a győztesnek kikiáltott szenilist kilökdösik a pincéből, aki a családja bűnügyeit kiteregető újsághírektől és Parkinsontól egyaránt remegő kézzel, Alzheimertől megroggyant aggyal, csattogó SZTK-fogsorral, élő mixergépként keveri össze és dadogja el azokat a szavakat, ami a mellette felállított vetítőn óriási betűkkel fut, de amikor kérdést kap, akkor azonnal elmenekül a mikrofon mellől, és már nagyon várja, hogy visszamehessen a pincébe, miután egy afroindiai fehérnép a helyébe lépett.
Hát, gyerekek, aludjatok tovább, álmodjatok szépeket, mert ha felébredtek, akkor úgyis megijedtek attól, amit láttok magatok körül. Mint mondtam, ennek a mesének ne higgyétek el egyetlen szavát sem, mert ez csak egy bugyuta, minden alapot nélkülöző, hihetetlen mese.
Mimi néni – Hunhír.info