Egy nap sem telik el anélkül, hogy ne lehetne olvasni egy Magyarország elleni heves támadásról, a hihetetlen magyar-bashing a médiában már szokásos. A kormányt csak rezsimnek nevezik, a miniszterelnököt az Európai Bizottság volt elnöke, Jean Claude Juncker „Hallo diktátor“ üdvözlése után csak így nevezik vagy autokratának. A vád: Magyarországon nincs demokrácia, nincs jogállamiság, nincs független bíráskodás, nincs független média – mindezt minden bizonyíték nélkül. Mert nincs is. Egy konferencián egyszer felajánlottam egy láda pezsgőt, ha valaki ezeket a vádakat csak egyetlen egy ténnyel tudja konkretizálni. Senki sem váltotta be a pezsgőt.
De nem csak a magyar kormány ellen heccelnek, azok is célpontba kerülnek, akik hangosan azokat az értékeket hangoztatják mint kereszténység, nemzet és család, és a magyar ügyet képviselik. Bayer Zsolt már régóta céltűzbe került, most Raffay Ernőt vádolják antiszemitizmussal, aki alaposan és kompetensen a még mindig megoldatlan magyar kérdéssel foglalkozik. Talán azért akarják a hírnevét rontani, mert önrendelkezést követel a magyarságnak?
Én már régóta érzem – óvatosan fogalmazva – a hideg szelet, amely ellenem fúj.
Most ismét megpróbálnak hamis tényekkel vádolni és támadni. Ezt azért teszem közzé, hogy lássák milyen módszerekkel dolgoznak és hogyan próbálnak meg valaki rossz fényben feltüntetni.
A december 12-én a balliberális Standardban megjelent cikkben szélsőséges jobboldaliként állítanak be engem, és ezt azzal indokolják, hogy én „jobbikos aktivista“ vagyok, amely Ausztriában szélsőséges pártnak számit.
Ahogy az közismert, sohasem és sehol nem voltam párttag, közel sem álltam soha egyetlen párthoz sem és nem támogattam. Így a Jobbikot sem, amelynek gyűlésein sohasem vettem részt, még vendégként sem.
Már évekkel ezelőtt a Wiener Zeitung a tényekkel ellentétben számolt be arról, hogy részt vettem a Jobbik Bécsi Baráti Körének alapító gyűlésén. Nem voltam ott és nem is volt tudomásom erről, nem kaptam meghívót sem. Az álhírt a Wiener Zeitungnak vissza kellett vonnia.
De az is érdekes, hogy milyen konkrét szélsőjobboldali tevékenységekkel vádolnak:
1.) Sajtókonferencia Heinz-Cristian Strache-valegyütt (2010-ben), anélkül, hogy az elhangzott témát ismertetnék.
Ennek a sajtókonferenciának tárgya a bécsi Geriatriezentrum Baumgartenben az a katolikus kápolna volt, amelyet le akartak bontani, jóllehet műemlékvédelem alatt állt, az oltárkép a legjelentősebb osztrák freskófestő, Sepp Zöchling műve volt. Az általam elért jogerős bírósági tilalom és egy prominens bizottság appellációja ellenére a vörös Bécs ragaszkodott a lebontáshoz. (A kápolna több mint 90 éves rektora, a mellette lévő kórház illetékes papja el kellett hagynia a lakását és vissza kellett térnie a szülőföldjére, Szlovéniába.)
Ebből is látszik: a keresztény kultúra védelme nemkívánatos. A kórházszövetség igazgatója egy tüntetésen ezt mondta: “Mit akartok ti, ti (megjegyzés: keresztények) hamarosan úgyis kisebbségben lesztek …”
2.) Részvétel az „Európa Védői” konferencián Linzben (2017-ben), mert ott az akkori Szabadságpárt főtitkára Herbert Kickl is beszédet tartott (sic!).
Az előadásom – a cikkben nem említett – témája a veszélyeztetett Keresztény Nyugat (Christliches Abendland), Európa identitásának és kulturális sokszínűségének megőrzése volt, valamint a felhívásom: Vissza a joghoz – a belügyekben az alap- és szabadságjogokhoz, nemzetközileg a nemzetközi joghoz – az ENSZ Emberjogi Paktum 1. cikkelye alapján az önrendelkezési joghoz mint kötelező joghoz, és az állam szuverenitásának elismeréséhez.
Sajnos nyugaton mindent, ami ellentmond a mainstreamnek, mindent, ami nem baloldali, különösen a kereszténységre és a nemzeti szuverenitásra való hivatkozást szélsőjobboldalinak tekintenek.
A nyugaton már előrehaladott globalizált liberális totalitarizmus egyre aggasztóbbá válik, a jelenlegi koronavírus-válság még gyorsítójaként szolgál.
Remélem, hogy Magyarország mint védőbástya a harcos szerepét jövőben is fenn fogja tartani. Mert a nyugat meg fog bukni, mint ezt Oswald Spengler már 100 évvel ezelőtt megjósolta.
Aggódó üdvözlettel Bécsből,
Eva Maria Barki
(A szerző nemzetközi jogász.)