Mostanában sok lehajtott fejű embert látni a karácsonyvárástól függetlenül is. Igen, tudjuk, más ez az év, más ez a tél, más lesz a karácsony, más a családi és emberi összetartozás megélése és ápolása, mert pandémia van. Lehet, hogy a fejek meghajlása, a vállak és a testtartás nem a testi nyavalyáktól görnyedt, hanem magukba, a maszkjuk mögé begubózó arcok keresik, kutatják a hajdanvolt élményeik vigasztaló momentumait az utcákon, a tereken, a piacokon, a templomban, a kinnekben és főleg ott a bennekben.
Rendre megbotlanak a szokások és a napirendek a mindennemű fura útvesztőkben, ahol nem nagyon képes kapaszkodni bárki is kerítésekbe, lépcsőkorlátokba, fogódzókba, mert hogy ilyenek nem is nagyon fordulnak elő manapság.
Ezek ugye nem teremnek maguktól, a tervezők –mi magunk? – meg valahogy kifelejtik a tervrajzokból a lelki akadálymentesítőket a legtöbb helyen.
Ráadásul a házak, a társasházak, a lakásajtók is bezárultak ahol egyáltalán lakás a lakás, mert oly nagyon kihaltak, s ahogy elnézem, nincs szomszédolás, ami egyébként sincs. Ahol lakom, a régi polgári lakások 90 százalékában irodák fontoskodnak, de most azok is üresek a home office miatt. Egyébként nyáron se nagyon más a kép, se gyereksírás, se kutyaugatás, mint régen, turisták se jöttek ezidén.
Elöregedett a Belváros, 30 év alatt a felére csökkent a lakók száma. Nincs civil karaktere, pontosabban eltűnt a régi polgári elegancia és nyüzsgés, ami a lakóházakban éveken át fantasztikus lakóközösségeket produkált. Mindenki hozta a közös és egyéni értékeket, ami mára, főleg most, teljesen kihalt. A december, az Advent mindig különös időszak volt, a szépségek és jóságok szívmelengető keveréke.
Emlékszem, amikor búzát ültettünk cserépbe 13-án Luca napon a kislányommal és a 2 szomszéddal, hogy majd karácsonyra már magas, sűrű zöld borítsa a belső ablakpárkányt. Minden nap feszült figyelemmel néztük, hogy kapaszkodik felfelé a kis növény.
A csarnokban vásárolt búza másik fele pedig alumínium tálacskába ment, hogy a minden évben ott költő és a hidegben az ablakon át pontban 2 órakor bekukucskáló gerlepárt ebédre édesgessük. Igaz, pöttyveszélyt okoztak szabadesésben a lenti fejekre szegény sétálók bosszantására, de olyan édesen kapkodták fel csőrükkel a magokat, hogy külön élmény volt a városi gyereknek ezt a repülő élőlény lakomát végigkísérni.
Aztán ezek a decemberi szürkeségben álló falak! Magasak, átláthatatlanok, távolságot tartók, bevehetetlenek és ledönthetetlenek. Széles és hivalkodó, nagy fesztávolságú fő- és homlokfalak tornyosulnak legtöbbször a kisegítő sok-sok mellékfal előtt. Akad közöttük persze néhány nagyon jó minőségű támaszfal, de vigyázni kell, nehogy bedöntse őket valami rossz minőségű tűzfal. Pedig csinosabbak, díszesebbek, tisztábbak, mint régen, de az élet meg ez a nyomorult pandémia elrútít mindent.
Nem látni kéznyújtó karokat sem, sem a lépcsők, sem a magaslatok tetején. Legfeljebb csak elvétve, akiket még pandémián kívül is hangos kacagással gúnyolnak, amikor azok felsegítenek valakit… akár egy kabátot a régi vágású urak a régi vágású hölgyekre.
Én tudom, hogy nagyon nehéz érzékeny lélekkel és erőtlen, rezege lábakkal “barokkos” egyéniséget cipelve bármiféle emelkedőre felcaplatni most, pedig muszáj. Most nagyon muszáj összekapni magunkat, mert kivétel nélkül mindenki egy totális bizonytalanságban él. Nincs most nyitva ezüst-, meg aranyvasárnapi lélek-pátyolda kereskedés se, ahol a rászoruló egy kis vacak örömöt vásárolhatna, ha másként nem, hát legalább second hand.
Emberek! Azért találjuk meg a módját!
Akár adventi, akár karácsonyi, akár pandémiás időszakban, a szeretet- portéka ingyen van! Nem kerül se fizikai, se anyagi megterhelésbe, csak ötletekbe, miként csalogathatók elő a lelkünk réseiből, úgy, hogy az ötletünk újabb ötleteket szüljön a barátság, a szeretet, az emberi kapcsolatépítés igazi pandémiájára. Akkor az a másik pandémia biztosan előbb és könnyebben leküzdhető lesz! Ja, és semmi extra idegesítő!
Advent van. Már a szeretet rózsaszínű gyertyáját is meggyújtottuk, a harmadikat! Várakozunk Rá! Már csak kevés van vissza!
Gundy Sarolta – Hunhír.info