Alapvetően az a bajom a balliberális emberjogi, szabadságharcos mozgalmakkal, hogy míg azt gondolják magukról, hogy végre most lebontják az egyéni szabadság beteljesülésének útjában álló korlátokat, addig valójában nagyon is korlátoltak, s nem mennek végig a forradalmi úton. Úgyhogy épp itt az ideje új zászlót bontani, s rámutatni arra, hogy ezek a szabadságharcosok valójában megalkuvók, s elárulják a forradalom valódi céljait.

Csak néhány példát említenék, engedelmükkel.

Hogy van az, hogy miközben helyesen megállapítják, hogy a férfi és nő csak történeti konstrukció, azonközben elnézik, hogy az egész sportvilágot a patriarchális-fasiszta szexizmus uralja? Nem veszik észre, hogy a sportolók kettéosztása női és férfi kasztokra egy régi világ intézményes konzerválása? Itt az ideje felülvizsgálni ezt az archaikus szemléletet.

Hogy van az, hogy miközben helyesen megállapítják, hogy a nemzetből eredeztetett identitás csak történelmileg rögzült előítélet, mégsem lépnek fel az Olimpiai Játékok ellen? Látni kellene, hogy ez a világesemény a nemzetek versengésével csak azt a téves illúziót kelti, mintha a nemzetek még mindig léteznének. A forradalmi cél nem lehet kevesebb, mint az Olimpiai Játékok megszüntetése.

Hogy van az, hogy miközben helyesen állapítják meg, hogy a hagyományos házasságmodell csak egy fixálódott előítélet, a házasságot továbbra is két emberi lény szövetségének tekintik? Miért nem három, öt, vagy akármennyi? S miért csak emberi lények között jöhet létre? Ez megengedhetetlen korlátozás. Ki kell mondani, hogy a házasság az, amit a döntésre képes egyén annak tart.

Hogy van az, hogy miközben helyesen állapítják meg, hogy az egyéni szabadság az önrendelkezésre képes egyén szabad döntésén nyugszik, addig mégis elnéznek olyan társadalmi gyakorlatot, amely az önrendelkezésre még nem képes egyént alapvetően befolyásolja? Ahhoz, hogy az önrendelkezésre képes, valóban szabad és független emberi lény létrejöhessen, tartózkodni kellene mindenféle külső befolyásolástól. Ezen a területen hihetetlenül sok a forradalmi tennivaló. Például ki kell dolgozni egy olyan társadalmi gyakorlatot, melynek eredményeként csak az önrendelkezésre képes egyén dönthetné el, hogy melyik nyelv legyen az anyanyelve. A végső forradalmi cél természetesen csak a nyelvek megszüntetése és egy egyetemes emberi nyelv megalkotása lehet, mert hiszen az anyanyelvek jelensége maga az emberi lénybe önkényesen belenevelt előítéletek melegágya. Továbbá, fel kell számolni minden olyan társadalmi gyakorlatot az életmód minden területén, például az étkezésben, az öltözködésben, a vallásban, amely megengedhetetlenül formálja az emberi lény tudatát akkor is, amikor az még nem képes a szabad döntésre.

A fenti néhány példát csak azért hoztam fel, hogy jelezzem, az eddigi irány nagyon jó, de ez még csak a kezdet. Rengeteg a tennivaló, s a forradalmi úton végig kell menni!

Köntös László

Hunhír.info