Szakmai cikket írni érdekes, sőt élvezetes dolog, ha belemerülsz a témába és főleg ha nem lopják el tőled, mintha a saját munkájuk lenne (van ilyen a tudományban).
Egyik legkedvesebb témám a Foniátria és társtudományok című könyvbe írt A hang genetikája című fejezetem volt. Sokat kellett olvasni hozzá, az ősemberi fosszíliák vizsgálatától a legmodernebb molekuláris módszerek hadrendbe állításáig, hogy összerakjam a hang kialakulásának genetikai mozzanatait. Írtam, tanultam, elvetettem, újraírtam. Eközben sok-sok forrást elolvastam, és számomra a legtetszetősebb egy Freud-idézet volt, ami éppen ma jutott eszembe.
Úgy szólt, hogy az emberi civilizáció tulajdonképpen az ősember dühöngésével kezdődött. De nem ám úgy, hogy mérgében agyoncsapta a másikat, leterítette egy hatalmas bunkósbottal, hanem amikor artikulálatlanul üvöltözni kezdett, ordítozva fenyegetőzött, vagyis amikor verbálisan adta ki a feneketlen dühét, akkor ő már fellépett a civilizációs létrára a verbális agresszióval. Tehát: az ősember elkezdett beszélni, majd a már nem nagyon ős ember káromkodott is, mi több, egyre rondább szavakat, kifejezéseket használt, így aztán a civilizáció magas fokával társuló társadalmi beilleszkedés egyre magasabb fokára hágott.
A verbális agresszió – mai ismereteink és Freud szerint is mint a konfliktusok megoldásának kifinomult eszköze – egy civilizációs fokmérő. Ráadásul aki visszaszól és verbálisan szintén agresszív, annak még identitászavara sem lesz és az társadalmilag is szolidáris!
Káromkodó a káromkodónak örül, mint a hasonló a hasonlónak. Mi meg nem verekszünk már, nem ütünk, csak szóval gyilkolásszuk egymást, egyre civilizáltabban. Tökéletes fejlődési garádics. Hát nem?
Gundy Sarolta – Hunhír.info