A Labrisz és a hozzá hasonló műhelyek, valamint az őket támogató lobbik valódi célja messze túlmegy a megértés, a közeledés munkálásán, és az előítéletek elleni küzdelmen.

Megjelent az első LMBTQ mesekönyv, és ez eléggé felborzolta a kedélyeket. A meseország mindenkié című mesekönyv a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában jelent meg. Gondolhatnánk, azzal a céllal, hogy segítse a hagyományos (heteroszexuális) és az ettől eltérő szexuális identitású emberek közötti megértést. A megértés segítése alapvetően még támogatandó is lehetne.

Csakhogy ez a mesekönyv teszi igazán érzékelhetővé, hogy a Labrisz és a hozzá hasonló műhelyek, valamint az őket támogató lobbik valódi célja messze túlmegy a megértés, a közeledés munkálásán, és az előítéletek elleni küzdelmen. Az a szimpla tény, hogy ez a mesekönyv óvodásoknak szól, érzékelhetően mutatja, hogy egy társadalmi csoport – kihasználva a hagyományos és nem hagyományos szexuális identitású emberek közötti megértés ügyét – önmagukat megszervezve és intézményesítve totális világnézeti harcot hirdettek.

Nem pusztán arról van tehát szó, hogy a Labrisz szerint a társadalom nem érti, és nem tolerálja a hagyományostól eltérő szexuális identitású embereket, hanem arról, hogy az az emberkép, amelyre a keresztyén társadalom épült, eleve hamis. Szerintük létre kell hozni egy új társadalmat, amely elfordul attól az évezredes hagyománytól, ahogy a zsidó-keresztyén civilizáció az embert értette. Ki akarják mutatni, hogy hamis a Biblia értelmezése, miszerint Isten az embert férfivá és nővé teremtette. A nemek nem adottságok – szól az érvelésük – hanem pusztán történetileg kialakult képzetek. Átmeneti történeti normák, amelyeket elnyomó rendszerek erőltettek az emberekre és úgy állítottak be, mint valamiféle „örök igazságot”.

A hagyományos világkép szerintük azért hamis, mert a férfi, a nő, a család, s az ebből következő ember-és társadalomértelmezés valójában történeti konstrukcióját időtlennek tekinti. Ezen változtatni akarnak, de nem úgy, hogy munkálkodnának a megértésen, a közeledésen, hanem úgy, hogy egy új társadalmat akarnak felépíteni, amelynek az alapja a keresztyén civilizációt lebontó új emberkép. Azért új, mert meghaladja a történeti meghatározottságokat, s eljut a „tiszta” emberi lényegig, amely már független a történetileg fixálódott hagyományos emberképtől. S ha ilyen új társadalmat kell felépíteni, akkor nem lehet elég korán kezdeni. Már az óvodában meg kell tanítani, hogy egy „formálisan” fiú avagy lány miként is tekintsen önmagára.

A Labrisz és a hozzá hasonló világnézeti műhelyek valójában arra tesznek kísérletet, hogy a keresztyén civilizáció emberképét felszámolják. Messze nem pusztán a megértésről van itt szó, hanem egy végletekig kiélezett világnézeti háborúról, amelynek célkeresztjében a zsidó-keresztyén hagyományban megőrzött emberkép, önmegértés és identitás áll. Persze, arról már nem esik szó, hogy ha a hagyományos emberkép pusztán egy hamis történeti konstrukció, akkor az LMBTQ-lobbisták által konstruált világkép mitől nem az? Mi igazolja az általuk összerakott ember-értelmezés igazságát, amely úgymond független a történeti esetlegességektől?

Semmi sem. Ez egy világnézeti blöff.

Az LMBTQ mesekönyv széles körben, érzékelhetően jelzi, hogy a végső világnézeti alapokról van itt szó. Miközben tehát helyesnek tartom, hogy a hagyományos és a nem hagyományos szexuális identitású emberek közötti jobb megértésért valóban kölcsönös (!) erőfeszítéseket kell tenni, addig nem gondolom, hogy szó nélkül tolerálható az a nyílt háború, amelyet a megértés magasztos eszméje mögé bújtatott LMBTQ-műhelyek és lobbisták a zsidó-keresztyén civilizáció emberképe ellen indítottak.

Na, ez viszont nem mese. Ideje felébredni!

Köntös László

Hunhír.info