A fentiek, nem mechanikus dolgok az életben. Ezek az átélés akkordjai egy életszimfóniában, ahol a finom hangolású lelkek a legnehezebb graveból ritenutora válthatnak, mert így érzik magukat biztonságban. Ám nem csak ők, hanem talán a nagyon kemények is. Mindenki.

Még azok is, akik mindezek szükségét nem gondolják át kellően, vagy azért mert igényük, vagy azért mert idejük nincs minderre. Ám figyeljük csak meg, ha nincs részük benne, olykor talajt és kapaszkodót veszítenek és bizonytalanná válnak ők is. Pedig a lelki keménység önmaga sírboltjába zuhanna vissza, ha rátalálnának a másik megértésének képességére, a gyengéd szeretetre és annak ösztönös fogadása mellett annak tudatos osztására is.

Gondoljunk csak bele, még ha csak néha is, de ha megértés nélkül virrad egy nap, magányunk érzete milyen hangosan képes üvölteni. Belerokkan a lelkünk. Hát még akkor, amikor hosszú időn át kísért a megértéshiány és megértésárvákká kényszerülünk válni. Ne engedjük!

Orvosság az odafigyelés és a gyengédség és ha csak töredékét is adjuk a szeretetnek, azzal óvjuk a saját lelkünket is, mert fontossá válunk a magunk szemében is, hiszen mindig vannak olyanok, akik éppen a mi szeretetünkre ácsingóznak. Igen, ilyenkor mi magunk a magunk szemében is fontosak leszünk, mert értelmetlennek tűnő napjainkban céljaink támadnak!

Az ünnepnap-torlódások sokaknak kikapcsolódást, másoknak rettenetes magányt jelentenek, sokszor még a fizikai társas létekben is, ha nem vagyunk képesek egymáshoz szólni legalább egy picinykét, de a lélek hangján.

Meghitten szerető, megértő, féltő, odafigyelő, Veled ünneplők vegyenek körül! Da capo al fine!

Hunhír.info