Egész egyszerűen nem értem honfitársaim fanyalgását a BLM mozgalommal kapcsolatban. Igazán hálásak lehetnénk, hogy szókimondó egyszerűségével rávezetett bennünket, milyen szemét, pusztulásra megérett minden, amiről eddig azt tartottuk, az emberi civilizáció alapértéke. Értem ezt olyan pusztulásra ítélt, a szemétdombra való elvekkel kapcsolatban, mint a törvény előtti egyenlőség, a szólás- és a művészi szabadság.

Az elmúlt két évtized során már megtanulhattuk, hogy a PC rövidítés, ami sok tudatlan társunk számára a Personal Computert (személyi számítógép) fedte, tulajdonképpen a „political correct” fedőneve. Eszembe jut, amikor először hallottam ezt a kifejezést, hogy nem elég pc, s naivan megkérdeztem, hogy annyira gyenge a gép, elnézően bamba tekintetek vettek körül. Rögtön éreztem, hogy bennem van a hiba, hiszen életemben be nem tettem a lábam a vegán gyorséttermekbe, ahol egy csinosabb hölgy megbámulásáért komolyabb retorziók járnak, mint Kabul főutcáján egy csador fellibbentéséért.

No de vissza a BLM-hez! Most ne kezdjük el feszegetni az okait! Egy álszent társadalomban, ahol a szőnyeg alá söprik a szemetet, előbb-utóbb hasra esünk a keletkezett buckában. Az ezt követő nagytakarítás keretében nem csupán a szemetet, a boltok kirakatait, hanem a múltat is igyekeznek végképp eltörölni.

A nagytakarítási hullám hamarosan elérte Hollywoodot is. Hiába számított mindig is a filmipar a liberalizmus fellegvárának, hamarosan bebizonyították, ez bizony kevés a „szép új világban”. Egy olyan világban, ahol a szabadság és egyenlőség jegyében meg sem szólalhatsz, amennyiben eltérsz a megadott vonaltól, különben lőttek a testvériségnek.

Kezdődött az egész azzal, hogy egyfajta kvóta került bevezetésre, mely szabályozta, egy adott produkcióban milyen arányban képviseltessék magukat a különféle etnikumok. Ha kellett néhány történelmi témájú film kedvéért magát a történelmet is megfésülték kissé, bár ez a gyakorlat a filmiparban évszázados hagyományokkal bír. Az első ilyen film Magyarországon Kevin Costner Robin Hood története volt. Bár az eredeti történetekben szó sem esik szerecsen barátról, vagy szolgáról, egy filmhez értő barátom úgy magyarázta, hogy ettől még a keresztes háborúk Angliájába nyugodtan tévedhetett egy. Végül is igaza volt. Miért ne épp Robin Hood barátjaként. Gondolom, a gonosz bérgyilkosa karakter szóba sem jöhetett.

Persze a sztorikat is újra kellett fésülni. Afroamerikaiak nem játszhattak negatív karaktert és a fő cselekmény mellé minimum egy, a hagyományostól eltérő szexuális beállítottságú szereplő is szükségessé vált.

Még sorolhatnám oldalakon keresztül, de legyen elég annyi, hogy karácsony táján a lányommal elmentünk moziba és a Csillagok Háborúja záró történetét néztük meg. A szokásos történet, a jó győzedelmeskedik, a gonosz elbukik, majd az ünneplés közepette, mikor a galaxis minden nációja örömittasan ölelkezik, két emberi fajhoz tartozó hölgy is hosszú forró csókot vált. De olyat, hogy Brezsnyev elvtárs elégedetten csettint a túlvilágról.

Több sem kellett a két és félórás szaunára emlékeztető klimatikus viszonyoktól megtépázott lelki világomnak, pár keresetlen szó hagyta el a szám. Valami olyan is, hogy szegény Palpatin félmunkát végzett. Lányom nem győzött csitítani, hogy ma ez a trendi. Ja kérem! Ha ez, akkor ez! Pincér! Kérek egy másik trendit, ezt meg etessék meg a kutyákkal!

Középfölde megúszta

Valamikor az ezredforduló tájékán, amikor még javában folytak Tolkien regényének a megfilmesítési munkálatai, a gyártást sikeresen helyezték át Új-Zélandra. A hivatalos indoklás szerint, ott találták meg azt a mesebeli tájat, mit egykoron a mester megálmodott. Egyes rossz nyelvek szerint, mivel így nem amerikai gyártásúnak minősült a film, meg tudták kerülni azt a bizonyos kvótát, mellyel szinte megerőszakolták a filmes világ szabadságát. Persze eljátszhatunk a gondolattal, hogy az ork seregeket kik személyesítették volna meg, vagy akár Nazgult és lovasait.

Azt persze nyíltan senki nem mondta ki, hogy maga a regény a kelta világ hatása alatt született, s mint olyan, ez be is határolja a lehetőségeket. Persze, az egyenlőség képviselői nem ismernek határokat, ha érdekeik úgy kívánják. Ha meg éppen nem, akkor a szögesdrót a legkevesebb, amivel érdekeiket óvják.

Elfújta a szél az egész történelmet

Egyik neves filmszolgáltatónk leveszi a kínálatból az Elfújta a szél című filmet, mely a mai napig és mai szemmel is megőrizte frissességét. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem igazán a világom, de nem lehetünk egyformák. Az indoklás szerint sematikusan ábrázolták a kor afroamerikai emberét, így a főhősnő komornáját. Kérem szépen! Hiszik vagy nem, a déli államokban nem filozófia professzorokat alkalmaztak rabszolgának az ültetvényesek. Az ábrázolt karakter nem együgyű, csupán egyszerű gondolkodású, s a kor divatja szerint nyilvánította ki érzelmeit.

Persze, akadhat még példa a filmben: a háború utáni spekuláns, aki szintén negatív színben tünteti fel a feketéket. Történelmi tény, hogy a polgárháború után az unionista hatóságok ennél sokkal súlyosabb gaztetteket követtek el, illetve asszisztáltak hozzá. Nem véletlen, hogy hamarosan színre lépett a Kuk-klux-klan, mely ugyan napjainkig létezik, igaz már csupán önmaga siralmas paródiájaként.

Trópusi vihar

A másik nagy vihart kavart időleges cenzúra alá eső alkotás a Trópusi Vihar Ben Stiller rendezésében. Amellett, hogy fergeteges Rambo-paródia, Hollywoodot megtanította saját magán röhögni és Amerika meg szembesülhetett a vietnámi kudarcot mosdató nyolcvanas évekbeli mítoszgyár hamisságával. Nem mellékesen Tom Cruise élete legnagyobb alakítását nyújtotta benne. De az élet már csak olyan, hogy az ausztrál bennszülöttnek maszkírozott fehér színész mélyen rasszista hatást kelt. Hogy kire?

Már Maugli is?

Legutóbbi információk szerint a Dzsungel Könyve is felkerült a feketelistára. Épeszű ember el nem tudja képzelni az okát. Csak egy dologra tudok tippelni. A cenzorok közül valaki magára ismert Lajcsi király és barátai személyében.

Desseffy Zsolt – Hunhír.info