Az ember olykor felszáll mint a madár, fel a fák és a házak fölé, szabadon és küzdelem nélkül győz a gravitáció felett. No persze mindezt csak a képzeletében. Vagy álmában. Mint az igazi levitáló, aki egy magasabb spirituális állapotban lebeg a Föld felszíne felett, lebeg a vízen, lebeg az égben és leheletkönnyű, mert képes elválni az anyagtól, amihez pillanatokkal korábban még a teste kötődött.
Én már álmodtam olyat, hogy elszakadok a földtől, de abban a pillanatban, ahogy felébredtem, egy nagy rúgással mégis csak az ágyon találtam magam és a valóságos zökkenés erős szívdobogással térített vissza a fizikai valómba. Le- és visszahúzott a testem a gravitáció józan törvényszerűségével, és az ébrenlét mezsgyéjén a szemréseken bekúszó világ gondolkodásra kényszerített az anyagi testről és az anyagtalan gondolatokról. Rejtéllyel és szenvedéllyel, kötelességgel vagy kényszerből, gyűlölettel és szeretettel emberekhez, tárgyakhoz, a környezethez és minden világihoz kötődünk a testünkkel, de nem így a gondolatainkkal.
Tudom, hogy lelki béklyók is csüngenek rajtunk egész életünkön át, könnyebbek és súlyosabbak, lehúzók és felemelők. Pontosan olyanok, mint a test bilincsbe rogyasztott földhözragadtsága, s noha néha ilyenek a gondolataink is, csakis és kizárólag addig, amíg nem élvezzük a gondolati levitáció nyújtotta egyetlen valós szabadságot.
A gondolat ugyanis nem csak béklyó lehet, hanem az egyedüli lebegtető is. Az egyedüli gravitáció nélküli szabadság. Élményteli elszakadás mindentől. Senki más nem húzza le, nem emeli fel, csak kizárólag Te, a Tiéd, az elrabolhatatlan, az egyedüli tulajdon, az egyedüli gravitáció nélküli legteljesebb hatalom Magad és Mások felett és csakis Hozzád tartozik, el nem birtokolhatja senki (csak az Isten).
A gondolat a legszabadabb szabadság szabadsága.
Büszkeség nélküli, szerény és alázatos, úgy működik, mint a legkezesebb bárány. Kizárólag Magad lebegteted, ha akarod. Lebegtesd, mindig csak úgy, ahogy jónak érzed.
Ez a Te szabadságod. Csakis a Tied!
Gundy Sarolta – Hunhír.info