Volt egyszer egy Amerika, ahol rend volt, de 1863-ban történt valami, ami sötét felhőket kergetett az államok fölé. Egyszer, valaki kitalálta, hogy minden ember egyenlő, csak a fehér nem. A fehér az egy undorító korcs és nem baj, ha pusztul, ha színesedik, ha eltűnik örökre erről a bolygóról.
Volt egyszer egy Amerika, amely az amerikaiaké volt. Igen, volt egyszer ez az Amerika, de már nincs. Négy rendőr, akiket nehéz lenne rasszizmussal vádolni, hiszen közülük egyik ázsiai, egy másik arab és csak ketten fehérek. Adott egy igen jó erőben lévő, masszív fekete férfi, akinek azon bűncselekményeit, amelyekért már elítélték, hosszú percekig lehetne sorolni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy volt mostanában öt olyan év, amikor nem követett el semmit, mert börtönben ült, hiszen a rasszista fehér ember nem viselte el, hogy sportot űzött a magányos nők kifosztásából.
A bűnözők legsunyibb fajtájához tartozott, mert csak magányos nőket támadott meg, sokszor több társával együtt, összeverte, kifosztotta őket, rájuk törte a lakásaik ajtaját és kegyetlenül bántalmazta őket. Miért is csodálkozunk, hogy a rend őrei nem cukiskodtak vele, mikor felmerült a gyanúja, hogy ismét bűncselekményt követett el. A rendőrök mentőt hívtak, mikor rosszul lett. A mentőautóban halt meg. A boncolás kimutatta, hogy nem csak C19 fertőzött volt, de methamphetamine-t és fentanylt is találtak a szervezetében, tehát egyértelműen drogokat fogyasztott.
Volt egyszer egy Amerika, ahol a drogosokat elítélte a társadalom és ha véletlenül egy durvább rendőri intézkedés közben elhagyták ezt az árnyékvilágot, akkor nem sírt értük senki.
Most van egy Amerika, amelyet a “Minden fekete élete számít” jelmondat ürügyén lángba borítanak a szélsőbaloldali genetikai hulladékok. Most minden celebecske közel s távol erre rugózik. Hazánkban is azok az énekesnők, akik a proletár kurvák gyöngyszemei, kifejezik mély részvétüket és felháborítónak tartják, hogy meghalt egy drogos bűnöző, aki történetesen fekete volt.
Milyen érdekes, hogy a Deák téren legyilkolt két magyar srác nem csalt könnyet a szemükbe, értük nem szorult ökölbe a kezük és nem rinyáltak. Tudom én, értem én, hogy CSAK MINDEN FEKETE ÉLETE SZÁMÍT, a fehérből úgyis van épp elég, értük nem kár.
Most lángba borult Amerika, de mi lenne, ha minden niggerek által legyilkolt fehér halála után is lángba borulna Amerika. Jahh, hogy akkor kb. 45 percenként robbannának ki faji zavargások. Nos, az tényleg nem lenne jó, hiszen nincs annyi Nike üzlet, nincs annyi Rolex márkabolt, nincs annyi Apple bemutató terem, amit ki lehetne fosztani.
A szélsőbalos csürhe megtámad mindent és mindenkit. Élvezik a káoszt, a rombolást, a gyújtogatást és a céltalan erőszakot. A tolerancia bajnokainak az sem problémás, hogy tolószékben ülő idős nőt verjenek össze, hiszen a mami csak egy rusnya fehér banya. Bezzeg máskor, ha egy disco nem akadálymentes, akkor fel akarják gyújtani, hiszen szegény rokkantaknak esélyegyenlőség kell, ha esetleg táncra szeretnének perdülni.
Teljesen egyértelmű, hogy S. György nemzetközi bűnelkövető és társai pénzelik, szervezik, uszítják a hiénáikat. Nekik is van minimális programjuk, mint ahogy a jó öreg Lenin elvtársnak is volt, mégpedig az, hogy megbuktassák az USA jelenlegi elnökét. Nekik is van maximális programjuk is, a bolygóra kiterjedő totális hatalom megszerzése. Minden ép elmével gondolkodó embert felháborít, hogy még akkor is a pofánkba nyomják: BLACK LIVES MATTER, ha egy modellügynökség oldalára lapozunk, mert nekik is csak a nigger számít, a divatmultikról nem is beszélve, ahol már azt is meghatározzák, hogy minden üzletben kell legalább egy buzit foglalkoztatni.
Tényleg ennyire nyomorult és degenerált lett a világ, hogy csak bűnözők számítanak, a normális többségi társadalom nem? Tényleg csak volt egyszer egy Amerika, de mára már csak Afro-Amerika a polkorrekt? Egyértelmű, hogy a rasszizmus a túlélésünk egyik alapja. Aki nem képes ezt megérteni, azt előbb vagy utóbb ki fogják rabolni, össze fogják verni, meg fogják késelni, ha nem őt, akkor majd a gyerekeit, vagy az unokáit, mert a Föld már túl szűk a fehérek és fehéreket ellenségnek tekintők számára.
Milyen érdekes, hogy akik most őrjöngenek, nem emelték fel a szavukat a Dél-Afrikai Köztársaságban ezrével megerőszakolt, összevert és legyilkolt fehér nők és férfiak védelmében. Senkit nem háborít fel, hogy abban az egykor virágzó és szép országban a férfivá avatás egyik feltétele sok fekete közösségben az, hogy meg kell erőszakolni, vagy meg kell ölni fehér lányokat és nőket. Ez senkinek nem fáj, csak egy drogos nigger bűnöző halála ennyire fájdalmas?
Milyen érdekes, hogy WHITE LIVES MATTER feliratú táblákat sehol sem látni. Párhuzamot érzek a fehéreket érintő erőszak iránti közönyösség és a XX.században magyarokat gyilkoló szomszéd népeink által elkövetett gyalázatos bűntettek elhallgatása közt. Miért nem fáj senkinek ezen a Földön a több mint negyvenezer legyilkolt délvidéki magyar, vagy miért nem fáj senkinek, hogy a cseh és szlovák katonák a magyar csecsemőket feldobták a levegőbe és úgy lőtték keresztül őket ? Miért nem fáj annak a mintegy 245.000 magyar nőnek, kislánynak és férfinek a szenvedése, akiket Budapesten a hős felszabadító szovjet hadsereg katonái erőszakoltak meg, hagytak vérbe fagyva meghalni az utcákon 1945 vad telén?
Az ellenség már több mint 100 éve mindig ugyanaz. Az internacionalisták által pénzelt és uszított baloldali csürhe, mely örömmel hajlandó pusztítani minden egyetemes értéket és mindent, melyet a kultúrateremtő népek hoztak létre és a kultúrát őrző népek évszázadokon keresztül óvtak, hiszen ők a kultúrarombolók legrosszabbik fajtájához tartoznak, felvértezve a modern kor minden eszközével, a cukorhegyen innen, s túl. A fehér nem számít. A magyar nem számít. Tehát biztos én vagyok a rasszista.
Nem, én nem vagyok rasszista, tisztelem azt a fekete embert, aki Kalasnyikovval a kezében védi az elefántokat az orvvadászoktól, aki cumiztatja az elárvult kis rinocéroszokat, aki nem a fehérek elleni gyűlölettel akarja felemelni saját fajtáját, hanem azzal, hogy becsülettel dolgozik azon, hogy jobb legyen ez a Föld, minden élőlény számára. Nem, én nem vagyok rasszista, szeretem a fekete kávét, jó erősen, minden nélkül, tisztán.
Molotov Attila – Hunhír.info