A rendkívül sok elfoglaltság mellett az ember néha felkapja a fejét, ha valami szélsőségesen kártékony, rágalmazó, vagy megalapozatlan megnyilvánulással találkozik. Ilyen megállapításnak tekinthetjük Radoslaw Sikorski lengyel EP-képviselő hazánkat érintő megnyilvánulásait.

A külföldi liberális–szabadkőműves sajtó, a hazai követőik kórusban fújják az ostobaságokat, a rágalmakat hazánkkal szemben. Visszatérő rágalom a „diktatúra” kiépülése, a szabadságjogok leépítése, korlátozása, a parlamentarizmus felszámolása stb.

Nos, mindenki tudja, hogy ezek hazugságok, rágalmak nélkülöznek bármiféle alapot. Hazánkban működik a parlament, érvényesül az államhatalmi ágak szétválasztása, működik a sajtószabadság. Semmiféle gyűlöletkampány sincs, csak figyelemfelhívás a migráció és a multikulturális társadalom veszélyeire. Attól függetlenül, hogy a kritikusan gondolkodó ember a jelenlegi kormánypolitikában, a hatalmi holdudvar kedvezményeiben találhat vitatható elemeket, de ezek az említett támadások szemenszedett hazugságok és ostobaságok.

Csak, hogy röviden megemlítsünk egy velünk rokonszenvező külföldi véleményt a kormány rendkívüli, a válsághelyzetből következő felhatalmazásra vonatkozó álláspontok közül.

Giorgia Meloni, a Fratelli d’Italia elnöke szerint képtelenség a magyar kormányt a válsághelyzet miatti felhatalmazással, bizonyos szabályozással kapcsolatosan támadni, mikor Olaszországban a Conte-kormány mindezt egyetlen dekrétummal, határozattal megkapta, érvényesítette.

Radoslaw Sikorski hirtelen felhatalmazva érezte magát, hogy az adott helyzetben, a Donald Tusk nagyapja körüli vitákba beavatkozva, álláspontját alátámasztandó frontális támadást intézzen a magyar kormányzat és Magyarország ellen, beleértve közös múltunkat is. Mindez néhány gondolatot azért elindít az emberben.

Először is két dolgot szeretnék előrebocsátani. Egyrészt nem vagyok a lengyel történelem szakértője. Másrészt viszont mindig nagy csodálója voltam a lengyel múltnak. Annak a nemzetnek, amely mindig is a szabadság, a nyugati keresztény kultúra védőbástyája volt.

Nyilvánvalóan itt csak mozzanatokra lehet utalni, de elég, ha a rendi korszakból a Piastokra, Nagy Kázmér királyra, a Jagellókra gondolunk. A korai újkorban az Európát megmentő Sobieski János királyra, Kosciusco szabadságharcára, az USA függetlensége kivívásában jelentős szerepet betöltő Pulaski- légióra gondolhatunk. Később a magyar szabadságharcban nagyszerű szerepet játszó lengyel katonai vezetőkre, Bemre, Dembinskyre, Wisockira. Ausztria-Magyarország ezt talán úgy hálálhatta meg, hogy a németekkel együtt 1916-ra felszabadították Lengyelországot.

Csak csodálattal lehet tekinteni az Európát 1920 augusztusában lerohanással fenyegető bolsevik hadsereget Varsó előtt megállító Pilsudski tábornokra, aki szanációs rendszerével stabilizálta hazáját, de utódjára Ignacy Mosciski elnökre is, aki 1938 őszén érvényesítette hazája Teschenre vonatkozó igényeit.

Itt érkezük el a kritikus megközelítést igénylő 1939-es évhez, a második világháború kirobbanásához. Itt csak a Magyarországon is ismert, elfogadott álláspontokra szeretnék utalni.

Ránki György: A második világháború története (Gondolat Bp. 1978) című művében olvashatjuk, hogy a két vezérkari főnök által 1939 márciusában megkötött Gamelin-Kaspricki egyezmény lengyel részről támadó hadműveleteket tervezett, egyes lengyel vezetőkben felmerült az Odera-Neisse határ elérése.

Az 1939 szeptemberi hadműveletekben a lengyel haderő hősiessége nem tudott érvényesülni a túlerejű és technikai fölényben lévő német, szovjet – és erről se feledkezzünk el – szlovák támadó erőkkel szemben.

Itt talán azt is megjegyezhettük, hogy Németország Lengyelországtól csak Danzigot kérte, valamint, hogy a korridor felett autópályával és magasvasúttal köthessék össze a német területekkel. A brit és francia támogatás csak ígéret maradt.

Mikor egy alultájékozott, vagy nem jó szándékú ember felveti, hogy a magyar politikusok nagyapái melyik oldalon harcoltak, a geopolitikai térről és számos fontos szempontról való ismerethiányáról tesz tanúbizonyságot, ezzel differenciálatlanul rágalmazza hazánk múltját.

Közismert, hogy a Teleki-kormány nem engedte át a kassai vasútvonalon a német csapatokat Lengyelország megtámadására, sőt befogadott mintegy 150 ezer lengyel állampolgárt, melyből közel 30 ezer fő zsidó volt. A Kállay-kormány az európai élvonalat képviselő személyiségei: Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és id. Antall József kormánybiztos elősegítették elhelyezkedésük, iskoláik, stb.

Deutsch Tamás magyar uniós képviselő, a ki oldalán harcoltak kérdésre csak azzal a ténnyel reagált, hogy nagyapja munkaszolgálatot teljesített, vagy budapesti gettóban tartózkodhatott pár hétig. E szomorú tények rögzítése mellett utalhatott volna más eseményekre is. Példaként a II. magyar tartalék hadtestre, mely 1944 augusztusában Varsó körül tartózkodott. Parancsnoka, Vattay Antal tábornok felvette a kapcsolatot Bor-Komorowski tábornokkal, a varsói felkelés parancsnokával. A magyar csapatok segítettek a felkelőknek, elvonulási, közlekedési útvonalakat biztosítottak számukra.

A lengyel-magyar történelmi sorsközösség a 12 évvel későbbi forradalmainkban is kifejeződött

Mindezen értékeket egy vagy tájékozatlan, vagy nem jóindulatú ember elkezdte támadni, általánosítani. Kicsit utánanéztem pályafutásának, az 1963-ban született Sikorski 1981 körül került ki Angliába. Ismeretes, hogy ekkoriban ért csúcspontjára a Szolidaritás, a KOR tevékenysége, mely egy szociálisan igazságos államot, munkás önigazgatást tűzött ki célul. Ő ezzel szemben gyors „konzervatív” átképzést kapott ott, ahol épp ekkoriban privatizálta Margaret Thacher kormányfő a hajdan a munkáspárti kormányok által államosított bányákat, és törte meg a bányászok ellenállását.

Sikorski – akinek csak a neve egyezik a II. világháború alatti emigráns kormányfővel – a sikeres „konzervatív” átnevelés eredményeképp lényegében a liberális–szabadkőműves kottából játszik, magas lengyel politikai tisztségeket is töltött már be. Bizonyára kölcsönösen jó hatást gyakorolnak egymásra feleségével. Ő Anne Applebaum történész, aki már szerencséltette jelenlétével a magyar érdeklődőket is.

Úgy látszik Sikorski képtelen felismerni a közép-európai sorsközösséget, a lengyel és magyar múlt nagyszerű értékeit. Remélhetően lesznek honfitársai, akik észhez tudják majd téríteni.

Károlyfalvi József – Hunhír.info