Az év elején meg elképzelni sem lehetett, hogy április közepére ide juthatunk, a csendes és láthatatlan gyilkos, a koronavírus szinte lehetetlenné fogja tenni mindennapjainkat. Közel 80 ezer érettségire készülő fiatal és az őket lelkiismeretesen felkészítő tanáraik várták a tanév talán legszebb pillanatainak tekinthető eseményeket: a szerenádot, a ballagást, az írásbeli, majd a szóbeli érettségiket, a bizonyítványosztás, az érettségi bankett örömteli pillanatait. Ma már tudjuk, mindezen várt eseményekből meglehetősen kevés következhet be.
A magyar oktatástörténet során számos rendhagyó érettségire került már sor. Az I. világháború során számos 17-19 éves fiatal bevonult, rövid szabadságra hazajöttek érettségizni, majd kötelességszerűen visszatértek a frontra, ahol sokuk sorsa a hősi halál lett.
Szüleimtől és generációjuktól hallva, régi középiskolai évkönyveket olvasgatva is feltárul a múlt. Az 1944. március 19-ei német megszállást követően a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatási Minisztérium rendelete gyorsan pontot tett az 1943-44-es tanévre. Az iskolákat március végén bezárták, az érettségiket a minisztérium rendelete alapján április elején gyorsan lebonyolították.
Az iskolákban német katonákat helyeztek el, vagy kórházakká alakították őket. Édesanyám akkor még a polgáriba járt, de emlékszik a végzős mezőgazdászok, gimnazisták búcsújára Orosházán. A fiatalság mindig vidám volt, a végzősök tangóharmonikázása, éneke betöltötte a kiürítendő iskolát, az egész várost. Az épületeket a szintén harmonikázó, vidám, szinte 18 éves német katonák foglalták el.
Majd jöttek a szomorú események: a zsidók deportálása, az angolszász légierődök bombázásai. Édesapám 21 éves vasutasként szolgált az akkor, 1944 nyarán még szabad és magyar Kolozsvár állomásán, mikor a várost borzalmas légitámadás érte. A célpont a vasútállomás volt, a környékbeli lakónegyedekben a támadás következtében ezrek haltak meg. Az állomáson a kijárati jelzőtől, a bejárati jelzőkig égnek meredtek a sínek. De mindez már távoli történelem.
A jelen tragédiája viszont az oktatást, az érettségit is megnehezítő koronavírus. Az oktatási vezetés még nem hozta meg végleges döntését a május elejétől kezdődő érettségik kapcsán. Az tény, hogy az oktatási vezetés eddig a digitális oktatás bevezetésével viszonylag jól át tudta hidalni a problémákat, az természetes, hogy március közepétől már ne vesszen el egy tanév. Az is helyes döntés, hogy valamiféle formában pontot kell tenni a tanévre, a tanulmányokra.
Az is igaz, hogy a magyar kormányzat eddig viszonylag jól kezelte eddig a helyzetet, a betegség terjedése számos európai országhoz képest csekély mértékű, ahol baj van, azt elsősorban az emberi felelőtlenség idézte elő.
Az érintettek számára az oktatás és az érettségi kivitelezése kardinális kérdésnek tűnik. A megoldást illetően több verzió, lehetőség is felmerült. Az illetékesek által felvetett egyik lehetőség, az év végi jegy megajánlása. Nyilvánvalóan ez is egy lehetőség, azonban már nem motiválja a megmérettetésre, a tanulásra a diákokat, kényelmessé teszi őket. Az oktatási tárca illetékesei felvetették az írásbeli vizsga lehetőségét.
Nyilvánvalóan vannak tantárgyak, példaként a matematika, amelyből mindig írásbeli vizsga volt, azonban felmerülhet a kérdés, amely vizsgának szóbeli része is van, ott e vészhelyzetben feltétlenül szükséges-e írásbelizni?
Mikor a felelős egészségügyi vezetők nap mint nap hangsúlyozzák az otthonmaradás fontosságát, a fertőzésveszélyes kontaktus elkerülését, felmerül-e az illetékesekben, hogy mit kockáztathatnak?
Ismert módon, az írásbeli érettségi úgy néz ki, hogy egy teremben három padsorba leültetnek 15-18 vizsgázót, a felügyelő tanár kiosztja a feladatlapokat, az óránként változó felügyelő tanárok jegyzőkönyvezik a vizsgát. A vizsgázó diákok közötti távolság nincs másfél méter, az érkezés és a távozás csoportosulással is járhat. Könnyen beláthatjuk, ez rohamosan terjesztheti a fertőzést. Még ha a 18-20 évesek lényegében nem is veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak, de azért vihetik tovább.
Természetesen van bizonyos szerepe a 2005-től bevezetett érettségi formáknak is, de sok tekintetben erőltetett, kevésbé az ismeretek visszaadására, hanem logikai készségekre (szövegértés, kompetenciák) épül. Van tantárgy, mely vonatkozásában fontosabb lehet. Nyilvánvalóan valamilyen formában szükséges, azonban az írásbeli vizsga most rendkívüli kockázatokat hordozhat, mert nehezen lehet steril módon megszervezni. Az is igaz, hogy a különböző tantárgyak vizsgafeltételei eltérhetnek.
Az érettségiket már évtizedek óta nagy tapasztalattal megszervező tanárok is úgy látják, hogy egy könnyen megszervezhető tantárgyi szóbeli érettségi sokkal veszélytelenebb lenne.
Ha csak az érettségi szabályzatban meghatározott 15 perces feleleteket vesszük figyelembe, csak egy érettségi napon, reggel 8 órától, délután 18-ig, a felkészülési idő beszámításával, közel 38 felelet lebonyolítható. A tanulók, mondjuk a névsor, vagy a tantárgycsoport szerinti minimális, elkülönített csoportokban történő beérkezése, egymástól és a vizsgabizottságtól történő megfelelő távolságtartása minimálisra csökkentheti a fertőzés veszélyét.
Remélhetően ezt az illetékesek is mérlegelni fogják.
Mindentől függetlenül, azért az érettség fontos és szép pillanat a diákok és a tanárok életében egyarént.
Károlyfalvi József – Hunhír.info