Pár hete még el sem tudtuk képzelni, hogy Európába, hazánkba is elérkezhet az eddig ismeretlen, főként az idősebb generációra, vagy a legyengült immunrendszerű, esetleg valamely alapbetegségben szenvedő embertársainkra halálos veszélyt hordozó vírus. Az európai gócpontokból rendkívüli gyorsasággal továbbterjedő betegség sajnos hazánkban is megjelent, a többi európai országhoz hasonlóan az egészségügy dolgozói, az orvosok hősies küzdelmet vívnak ellene.

A magyar kormány, a válságtörzs gyorsan, meglehetősen határozottan reagált a veszélyre, a határok lezárásával, az óvintézkedésekre való figyelemfelhívással, határozott egészségügyi eljárásokkal próbál gátat vetni a járvány terjedésének. Talán a legfontosabb figyelemfelhívást a fenyegetett, idősebb generáció számára címezték, maradjanak otthon, hogy elkerüljék a fertőzés veszélyét jelentő kontaktusokat. Ennél számukra aligha lehet hatékonyabb védekezést javasolni.

De mit is tehet a négy fal közé szoruló idősebb generáció e kényszerű szobafogság alatt? Közismert gondolat, hogy minden rosszban lehet valami jó. Hát ez a rossz, a fenyegetés ma sokkal nagyobb, mint a dolog esetleges jó oldala, de azért ha elgondolkodunk a kényszerű szobafogság is adhat bizonyos lehetőtőségeket, hozhat kreatív, esetlegesen kellemes momentumokat is. Mit is lehet tehát javasolni az otthon maradó idősebb generáció számára, hiszen a jelen helyzetben nem lehet az otthonmaradásnál felelősebb javaslatot elképzelni.

Először is, az otthonban való tartózkodás mindig jelenthet bizonyos kényelmet, nyugalmat. Szemben mindig azokkal a fiatalabb társadalmi csoportokkal, akik állandóan csavarognak akár itthon, akár külföldön, közben sokkal kevesebbet teljesítenek, mint szüleik, nagyszüleik.

Az otthoni nyugalom sok mindenre ad lehetőséget. Le lehet ülni a nappaliban, a régi fényképek elővétele mellett vissza lehet tekinteni az élet kellemes pillanataira. Tudjuk, a magukat elitnek képzelő, a polkorrekt mainstream alapján gondolkodó, társadalmi szűrőt képviselő bizonyos csoportok nemigen becsülik a magyar társadalom egészét. Ez senkit se zavarjon, a magyarság a világ egyik legtehetségesebb nemzete, kreativitása, alkotóképessége, tehetsége átlagon felüli. Ez különösen vonatkozik a megélt, vagy az öröklött élettapasztalattal rendelkező idősebb generációra.

A kellemes nosztalgia mellett személyes igény, beállítottság függvényében számos dologgal lehet otthon foglalkozni. Lehet apró házi munkát, javításokat végezni, kicsit barkácsolgatni, csinosítani, rendezni az otthont. Pár nap múlva reményeink szerint berobban a tavasz, akinek van kertje kimehet a kertbe, és a szomszédoktól megfelelő távolságra kellemesen, kényelmesen el lehet dolgozgatni.

Délután, este le lehet ülni a televízió, esetleg az internet elé, le lehet venni a könyvespolcról régen olvasott könyveket és újra lehet őket olvasni. A magyar kultúra, irodalom, művészet és tudomány, sport és sporttörténet a világon talán az egyik legmagasabb szintű, élvezettel bele lehet bárkinek vetnie magát bármelyik részébe, érdeklődés és beállítottság függvényében.

Mint előbb utaltunk rá, az idősebb generáció rendkívül gazdag személyes, vagy öröklött élettapasztalattal rendelkezik. Nyilvánvalóan nem mindenki grafomán, de akinek van igénye és affinitása az megírhatja, megszerkesztheti emlékeit, családi tapasztalatait, hagyományait, bármely jellegű szellemi-lelki örökségét, fényképeit. Számos felület, példaként a MEK, Manda, helyi archívumok biztosan örülnének az értékek ilyen jellegű megőrzésének.

Mindemellett bármely szellemi aktivitás, még a keresztrejtvényfejtés is, segít a szellemi-fizikai aktivitás megőrzésében. Talán évtizede, az olasz Panoráma című lapban olvastam egy cikket, mely a magas életkor és a kreativitás kérdéseivel foglalkozott. A lényeg az, hogy egy Cohen nevű new-yorki agykutató összevetett nyugdíjas kontrolcsoportokat. Az egyik csoport, mely leült a televízió elé, evett-ivott és közben szappanoperákat nézett, az gyorsan leépült. Akik viszont olvastak, legalább keresztrejtvényt fejtettek, azok sokkal tovább éltek, maradtak egészségesek. Erre néhány történelmi példát is hozott a lap: Verdi 80 év felett írta a Falstaffot, Kant A tiszta ész kritikáját. Gadamer német filozófus 103 éves koráig dolgozott, Leni Riefensthal 100 éves koráig afrikai néprajzi filmeket készített, Brazília építésze, Oscar Niemeyer 110 éves koráig rajzolt. Természetesen erre számos más példát találhatunk, és nem kell feltétlenül az élvonalra gondolni. Tehát nincs jobb, biztosabb megoldás az idősebb generáció számára, mint az otthonban tartalmasan és kellemesen eltölteni az időt.

A mai jobboldali olasz sajtót: Secolo d’Italia tallózva, a tragédia mellett érdekes felvetésekkel, problémákkal találkozhatunk. Az északi tartományok egészségügyi dolgozói hősies küzdelmet vívnak a tragikus betegség ellen.

Az állandóan fasisztázó ostobaságok kijózanítására is talán egy érdekes szempont, 1933-ban nyitották meg Európában az egyik legnagyobb kapacitású kórházát, a Carlo Forlanini kórházat, melyet számos esetben meglátogatta a király és Duce is. E kórházat a szocialista Renzi-kormány bezárta, a jelenlegi helyzetre való tekintettel a Conte-kormány újranyitotta.

A nemzeti szociális közösségi szolidaritás csak nemzeti és keresztény elvi indíttatásból születhet meg. Ennek legnagyszerűbb példájával két napja találkozhattunk: a Fratelli d’ Italia elnöke, képviselő Giorgia Meloni magával kezdte, felajánlotta márciusi fizetését a koronavírus elleni harcra, és felszólította a párt országos és helyi képviselőit, hogy kövessék. Csak két nap alatt félmillió euró gyúlt össze a bergamói kórháznak.

Bár nem tartozik a témához, de beleütköztem egy másik cikkbe a Secolo d’ Italia lapjait olvasva, melynek tartalmán érdemes elgondolkodni. A palermói bíróság elé állítottak hat személyt, egy ügyvédnek, maffiaszerű szervezetben történő meggyilkolásáért. Két vádlottat felmentettek, négyen viszont 30, 24, 22, illetőleg 14 évet kaptak, bizonyára a cselekmény súlyának megfelelően. Hazánkban miért nem lehetnek ilyen súlyos ítéletek, még a legkegyetlenebb bűncselekmények esetében sem?

Összegezve, általánosítva kimondhatjuk, az emberiség talán saját önzése, bűnei, mohósága, fegyelmezetlensége révén ismét válságot hozott a saját fejére. Azonban Isten a próba mellett megnyitja, megmutatja a helyes út lehetőségeit, irányait is. Csak fel kell ismernünk!

Károlyfalvi József – Hunhír.info