Érdemes lenne egyszer egy olyan statisztikai elemzést készíteni, hogy a II. világháború előtt és után a magyar, illetve a többi szovjet csatlóssá kényszerült országok középosztályainak aránya mekkorára apadt? Akik még megmaradtak a régi középosztályból, azok gyermekeinek, unokáinak és egyéb utódainak szocializálódása mennyiben kényszerült megváltozni Mit hoztak, mit hagytak el, és mit változtattak az utódok, mondjuk a nagyszülői, szülői mentalitásból?
A kialakult új középosztály hogyan és miként alakította ki társadalmi státuszát, gondolkodásmódját, hogyan lett bal vezérből, magát most középosztályiként aposztrofáló álpolgár? Vagy éppen a kommunista nagyszülők unokájából igazi és tényelegesen (?) polgári gondolkodású ember?
Ezeket az utóbbi, óriási utat bejárt embereket mindig is tiszteltem, de a kriptopolgároktól borsódzik a hátam. Ugyanúgy azokat a volt polgári családi utódokat, akik most hörögve utálják és köpködik a „saját fajtájukat” megint csak elítélem. Pedig a hagyományok normális körülmények között konzekvensen mennek át nemzedékről nemzedékre. És hogy ebben mennyit rombolt a kommunizmus azt nem tudja mai halandó számszerűen felmérni. Micsoda előnyük van a nyugati demokráciáknak, ahol a kontinuitást kevésbé befolyásolta az egyes rétegek ide-odatartozási lépéskényszere.
A régi hagyományokat, a polgári értékek maradványait egy exponenciális csökkenéssel lehetne jellemezni, és nem csak a polgári, vagy értelmiségi családokon belül, hanem az egész társadalomra, a társadalmi értékrendre, a gondolkodásmódra vonatkoztatva is.
(Hogy most miért a középosztályról írok? Mert főleg ők azok, akik meghatározzák a társadalom gondolkozó, hagyományteremtő rétegét. Vajon viszi-e a fáklyát tovább az utód? és milyen arányban?)
Magyar szempontból és a volt csatlósok értelmiségi rétegeiben meghatározó baj, hogy a vegyes összetételű középosztálybeli társadalom amnéziája, illetve történetírásunk és még inkább médiánk mulasztásai következtében az emberek többsége nem tudja, hogy mi volt a kommunizmus. De azt sem, hogy mi a polgár.
Iparkodjunk felvilágosítani, türelemmel, nem veszekedéssel, hanem rávezető magatartással mindezt elmagyarázni. Nem ördögtől való az a polgári szemlélet és értékrend, bármit is gúnyolódnak a liberális “tetemcafat” és a “micisapka” kiröhögők, akik azért a “panelprolik” lakótelepeit nemigen népesítik be, csak a rózsadombi rekvirált ingatlanokat, szemben a régi polgárokkal és leszármazottaikkal.
Gundy Sarolta – Hunhír.info