Kedves, hazaözönlő honfitársaink!

Az elmúlt napokban olyan mértékű felelőtlenséget és képmutatást tanúsítottatok, amilyennel ritkán találkozik az egyszerű ember.

Eddig valahányszor hazalátogattatok, itthon töltött szabadságaitok közben ha bárki kérdezett titeket, úgy vélekedtetek szülőföldünkről, szülőföldetekről, hogy „ez egy szar ország”, „elképzelhetetlen, hogy a nyugati jólétből valaha is hazatelepedjetek”,

„ebben az országban ha megbetegednétek, napok kérdése lenne, hogy mikor pusztultok bele a betegségetekbe, mert itt padlón az egészségügy, itt padlón van minden, de bezzeg Olaszországban, vagy Nyugaton…”.

Itthon, vagy bárhol a nagyvilágban, ha véleményt kellett formálnotok szülőföldetekről, arról csak lebecsülő, negatív, blamáló véleményt fogalmaztatok meg.

Évek, vagy évtizedek óta semmivel sem járultatok hozzá az itthoni – általatok megvetett – egészségügyi rendszerhez, de most tömegesen indultatok „hazafelé”, hogy az általatok porig alázott orvosok kezeljenek az itthoni „lepusztult” kórházakban, és hogy a fertőzés veszélyének tegyétek ki itthon hagyott idős szüleiteket, nagyszüleiteket.

Van képetek nyavalyogni a karantén körülményei miatt, aminek minőségéről sejtésetek lehetett már akkor, amikor elindultatok. Tudtátok, hogy járvány van és a fertőzött zónákból érkezőknek karanténba kell vonulniuk.

Amikor útnak indultatok, nagyon jól tudtátok, hogy hova fogtok megérkezni. Miért nem maradtatok ott a távoli, kényelmes, nyugati otthonaitokban? De az sem baj, hogy „hazajöttetek”, ha már jöttetek…

Csak arra kérünk, hogy ha lejár ez a válságos időszak és visszamentek, mondjátok el azoknak az „igényes nyugati barátaitoknak”, akiknek eddig folyton panaszkodtatok, hogy ebben a „szar országban” komoly intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a fertőzés terjedésének lehetőségét,

és mondjátok el azt is, hogy a hiányos körülmények ellenére, az európai átlagnál sokkal jobban képzett orvosok, egészségügyi szakemberek a végkimerülés határáig dolgoztak azért, hogy kezeljenek titeket és megmentsék az életeteket.

Amikor gyógyultan, egészségtől virulva (amit tiszta szívből kívánok) visszatértek a nyugati szuper életkörülményeitek közé, egy-egy csendesebb estéteken gondolkodjatok el azon, hogy mennyivel fejlettebb is lehetne az általatok kritizált egészségügyi rendszerünk itthon, ha az a több millió elvándorló fiatal itthon dolgozott volna és itthon fizette volna az adókat, illetékeket, egészségügyi hozzájárulásokat.

Ember Attila