Az első angol nyelvű olvasmányom egy kis agyongyötört töredezett, szamárfüles könyvecske volt, amit egy barátomtól kaptam, és ahogy mondani szokták ő is ronggyá olvasta, mert ő is úgy kapta valakitől.
Akkor még egy db idegen nyelvű könyvesbolt volt csak a Váci utcában, de ott biztosan nem lehetett ilyen könyveket kapni, különösen egy olyan klerikális embertől, aki Amerikában a keresztény ifjúságnak tartott beszédkurzusokat.
Dale Carnegie írta, s arról szólt és adott tanácsokat, hogy miként tehetünk szert barátokra és hogyan bánjunk az emberekkel.
Nagyon fontosnak tartottam és tartom az emberek folyamatos dicséretét. Nemcsak Carnegie olvasása óta, aki azt mondta, hogy: adózzunk őszinte elismeréssel embertársaink irányába és ne fukarkodjunk a másik ember dicséretével. Az emberek ugyanis sóvárognak az elismerésre. Bizony, azt hiszem, hogy ebben a sivár világban igenis kell dicsérni az embereket. Egy apró dicséret felvillanyoz és tettre késszé változtat.
Munkában, családban, észre kell venni, ki mit csinál és meg is csinál és jól csinál és dicséretre méltó, ahogy kinéz, ahogy gondozza magát, ahogy beszél, amilyen kedves.
Holnap a sarki boltban megmondom a pénztáros kisasszonynak, hogy milyen helyes az új frizurája. Meg fogja törni a monoton gépies vonalkód-olvasást. Biztos vagyok benne. Ez az egyik holnapi küldetés. Apróság, de dicséret lesz. Dicsérettel az emberi kapcsolatokért! Megéri! Valahol el kell kezdeni az emberi kapcsolatok színesítését.
Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén. Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra.
Gundy Sarolta – Hunhír.info