Már jó ideje nem írtam, mert elegem lett abból, hogy egyre nagyobb divat öltözködni. Mindenki magára húzgál minden koszos göncöt, magára vesz mindent, szóval hiába szabad a vélemény, ha nem akarsz minden sarkon pofonládába szaladni, jobb, ha meg sem szólalsz. Meghúztam a vállam a Borkai-ügy, meg az összes többi szex(is) botrányon. Már nem láttam értelmét posztolni a karácsonyi elmebajról a plázákban.

Először karácsony után durrant el az agyam, amikor röpke két hétre a fél ország rettenetesen nagy kutyaügyi szakértővé vált. Írtam a saját oldalamon az okosságokat, de hát én huszonötéves kynológiai gyakorlattal, vizsgákkal és pár könyvvel a hátam mögött nem érhetek fel a fél éve csivavát pátyolgató Rozika tudásához. Ráadásul a mai világban ha valaki kiejti a száján a “nevelés” szót, akkor lenácizzák, és elhordják mindenféle másnak, mondván, mindenkinek joga van itt, kérem, mindenhez. Szóval elengedtem, hiszen tiszteljük embertársaink hülyeségét. Szerencsére az agyhalál nem fertőz.

Szerencsétlen Norbi ámokfutásáról írt gondolataimat is visszatöröltem, mert egyszerűen nem éreztem magam alkalmasnak arra, hogy szembemenjek ezzel a hatalmas összefogással, miszerint mindig minden úgy jó, ahogy van, és csakazértisdafke, de éljünk egészségtelenül és zabáljuk magunkat halálra, mert dögöljön meg a Norbi. Merthogy a végére már ebbe csapott át az egyébként jogos ellenállás. És eszembe jutott az életemben hallott egyik leggázabb mondat: egy asszony, anya teste tiszteletre méltó, de… És ott a az rohadt DE! Norbiban is próbáltam keresni az igazat, de rájöttem, egy szó hiányzott tőle, egyetlen egy. Az igényesség! Mert mindegy, hogy kicsi vagy nagy, telt vagy vékony, mindenkinek más tetszik. De az igényesség, a magunkkal szemben felállított elvárásoknak megfelelés és a szeretteinkkel szembeni felelősség, az ennek megfelelő egészségtudatosság nem elengedhető.

Erről az egészről persze megint a kutyák jutottak eszembe, hogy manapság, amikor még a kutyákat is csak pozitív megerősítéssel neveljük, akkor tök hülyeség ilyen “shaming” kommunikációval előjönni, aztán rájöttem, hogy igazából irreleváns, mert a kutyákat sem nevelik, a gyerekeket sem nevelik, és az embereknek is csak letolják a torkán a dolgokat, nem átadják, hanem kinyilatkoztatnak, megosztanak, okosítanak.

Ellenálltam a koronavírus kapcsán fellángoló hisztérikus posztoknak, miszerint legyünk vegánok, mert az állatok terjesztik a vírust, koncoljunk fel minden kínait, mert úgyis állatkínzók, ne engedjük be őket az országba, és senki ne rendeljen Aliexpressről, mert mindmeghalunk. Van ismerősöm, aki naponta rémisztgeti a világot, már spájzolja a tartós kajákat, és a neten felbukkanó összes konteót megosztja, és én rendületlenül nem olvasom el. Ellenben ma rendeltem Aliról, szóval biztos jól meghalok.

De oszt jött az új hír, egy újabb szexbotrány. És már csak kapkodom a fejem, mert hirtelen mindenki szende szűz és cölibátusban élő szerzetes lett, egyetlen férfi sem látott még soha pornót, ebben az országban soha, senki nem kefélt még félre, szigorúan otthon és csak misszionárius pózban csinálja. Mindenki pontosan tudja, kinek milyen embert kellene szeretnie és/vagy utálnia, és mindenkinek kialakult véleménye kell hogy legyen minden egyes másik emberről. Persze érdekeinek, hitvallásának és politikai irányultságának megfelelően lesz ez a vélemény pozitív vagy negatív, még az egyébként ismeretlenekről is, de ha ezt a pofájába vágjuk, akkor felháborodik. Lassan újra divat lesz a listázás, és mindenki kap egy preferenciáinak megfelelő listát, kit kell szeretnie, kit utálnia, és miről mit kell gondolnia.

Szóval hányok. Hányok attól, hogy ebben a nyomorult kis országban mindenki szakértő mindenben IS. Olimpia idején minden sportágban, VB/EB esetén fociban, migránsoknál kultúrákban és vallásokban, szexbotránynál kurvákban és drogokban, pózokban és méretekben, no meg persze közpénzekben, választásokkor politikában, szilveszterkor és augusztusban kutyák terén, Norbi-ügynél pedig fogyókúra, táplálkozás, egészséges életmód, párkapcsolati problémák és persze várandósság ügyében.

Tehát nem írom le, hogy mit gondolok. Pedig higgyétek el, nekem is van véleményem. P.Z. szexbotrányáról, de legfőképpen a hír alatt sorakozó kommentekről például csak annyi, hogy mindenkinek a magánügye, kivel, hol, hogyan kefél. Mindenkinek más tetszik, más a zsánere. Ne a net világa döntse már el, hogy kinek mi tetszik, és az nekünk miért nem. Ne okádjuk már telibe más ízlését, miközben elvárjuk, hogy ő elfogadja a miénket. Azt gondolom, hogy a perverzió az, ami két ember kapcsolatában az egyiknek már nem fér bele. Ezen túl a ő dolguk, hogy mit csinálnak négy fal között. Azt gondolom, hogy akinek se családja, se felesége, se férje, annak nem kell feléjük a kalandjaival elszámolnia, és ezekhez pont senkinek semmi köze. Ahhoz sem sok köze van a világnak, hogy a partner hölgy miért választotta azt a munkát, amit. Ez az ő döntése, az ő élete. Nem mellékesen pedig a világ legősibb foglalkozása, ami mindig is volt, és lesz is, amíg igény van rá. Tudjátok, a lószar és a veréb esete.

Amiért ez az eset hír tudott lenni, immáron sokadik, de nem utolsó a sorban, pusztán annyi, hogy P.Z. véleményt formált Borkai-ügyben, és csakis a Borkai-ügyben. Erre szokták mondani, hogy ha hallgatott volna, bölcs maradhatott volna. Nem tette.

És azért lehet hír minden egyes fent felsorolt téma, mert a net világában minden száguld, minden örök és nem tűnik el, pedig egy ugyanilyen esetben száz éve három nap után feledésbe merült volna.

De a világháló és az arcoskönyv gondoskodik róla, hogy a gyűlölet, egymás kritizálása divattá váljon, persze tükörbe nézés nélkül, és a mérhetetlen butaság az egekbe csapjon, mindenre és mindenkire IS kiterjedjen, csak úgy, az irigység okán is. Gondoskodik arról, hogy mindenki kiokádhassa magából gusztustalanságait, kifröcsöghesse a véleményét, és nem kell tartania attól, hogy jól pofán csapkodják. Sokkal mocskosabban, sokkal ordenárébban tudnak megnyilvánulni gyáva kis fotelharcosok, mert nincs következménye semminek.

Én pedig közben jól visszaolvastam, hogy böszme módon jól elqúrtam. Véleményt formáltam és még le is írtam, ráadásul ez mind a sajátom, és nem a trendek szerint elvárt.

Varga Moncsi – Hunhír.info