Vajon egy vélt sérelem útjába állhat-e a több éves barátságoknak? Irányíthatja-e egy buta sértettség az emberek kapcsolatát? Irányíthatja-e egy harmadik (hivatalos) féltől való félelem a barátságokat?
Mégpedig olyan fokon, hogy az utcán elmegy melletted, úgy tesz, mintha észre sem venne, nehogy emlékeznie kelljen arra, amit te a barátságotok alapján önzetlenül tettél érte.
Most azonban az érdeke (félelme? haragudni segítése? elvtelensége?) ezt kívánja. Feledi, hogy Te voltál az, aki mindig mindenben segítetted, aki a legnehezebb időkben is kitartottál mellette, és igaz szívből szeretted. Aki láttad benne a jót, az értékeset, míg mások csak az elesettségét, vagy amikor hibát hibára halmozott egyedül csak te védted meg?
Ez azért jutott eszembe, mert egy nagyon tanulságos idézetet hallottam, ami így szólt:
“Amikor mindennek vége, nem az ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem barátaink hallgatására”.
Bizony, a barátok hallgatása a bajban förtelmes érzés és hogy mi hagy az életben mélyebb nyomot, az ellenség ordítása vagy a barát hallgatása, azt én nem is tudom…
Gundy Sarolta – Hunhír.info