Koncz Márton, a magyar kémkirály.
A nagy kereskedelmi llibacsinnadrattából mindenki tudhatja, hogy tegnap Márton nap volt. Ilyenkor libát eszünk, különben csak a jó ég tudja, mi lesz – tán egy évig is éhezünk meg szomjazunk. Én azonban arra emlékeztetek, hogy a sok egyéb jelesség mellett Szent Márton egyben a felderítők (kémek, hírszerzők, de még a hivatásos spionok) védőszentje is.
A felderítésről tudnivaló, hogy e különös és titkos mesterség egyidős a hadviselés történetével, sőt annak mindig is meghatározó tényezője volt. Egyes szakértők szerint a stratégia a tér, az erő, az idő és főként az információ szükségletének a tudománya.
A magyar hadviselés szempontjából e téren kiemelkedő fontosságú a híres pozsonyi csata, amely 907. július 4-7. között folyt a mai Pozsony alatt – s ez volt a kora középkor legjelentősebb ütközete.
A csata – nem kis mértékben Árpád apánk felderítőinek köszönhetően – az akkori Európai Unió megsemmisítő vereségével végződött, ez volt az első magyar honvédő háború, amely úgy elriasztotta a Kárpát-medencétől a Nyugatot, hogy okkal emlegetjük bő évezred elteltével még ma is.
Ám ma, a katonai felderítők napján mégsem Árpád apánk igen derék, ám mégis névtelen hőseire, hanem egy utódjukra gondolunk a kuruckorból: november 11-én adják át a Koncz Márton-díjat. Minek tagadnám, se Koncz Mártonról, sem a róla elnevezett díjról korábban még csak nem is hallottam, jóllehet ezt a kitüntetést vagy húsz esztendeje osztják a kiválasztottaknak állami elismerésként.
Koncz Márton (1675-1705), úgy mondják, vízimolnár volt a Csallóközben – majd egyike a Rákóczi-szabadságharc hírszerzőinek. Többek között R. Várkonyi Ágnes, Ruttkay Kálmánné (1928) Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Professzorok Batthyány Körének tagja írt róla.
A szerző egyebek közt arról mesél Koncz Márton, a furfangos molnár című írásában, hogy egykor a tallósi malomnak egy göthös, öreg molnár volt a gazdája. Messze földön úgy ismerték őt, mint “választott embert”, aki tudja a jövő titkait is. A malomban szerzett ismeretsége lehetővé tette számára, hogy az ellenség terveit kifürkéssze, azokról pontos értesüléseket szerezzen.
Márton gazda elhagyta az öregapjától örökölt malmot, s 1704 nyarán csatlakozott gróf Bercsényi Miklós főgenerális seregéhez. Az ellenségről szerzett ismereteit társainak mindig úgy adta elő, mintha égi jelekből, a csillagokból, a felhők gomolygásából, a vizek járásából, álomlátásokból rakta volna össze. Minthogy jóslatai mindig valóra váltak, felhívták rá a kuruc generális figyelmét. Sokszor napokig, hetekig senki nem tudta hol van, mit csinál, de amikor hazatért, egészen pontosan tudott beszámolni a közeli császári sereg helyzetéről.
Szóbeli kémjelentései nem ám száraz adatok felsorolásából állottak, hanem tapasztalatait fellengzős formába, bibliai köntösbe öltöztetve adta elő, de Bercsényi és környezete hamar hozzászokott ehhez a beszédmódhoz és ki tudta hámozni a sok rajongó frázis magvát. Bercsényi kezdetben fenntartásokkal fogadta Márton szavait, s tréfásan Habakuk prófétának nevezte el. Ám szavainak hitelességéről meggyőződvén csakhamar bizalmába fogadta, sátrába szabad bejárást engedélyezett neki, mellette lovagolhatott és a haditanácsban is részt vehetett. Felderítő feladatokkal látta el, s ezeket Márton hűségesen teljesítette – még a Rákóczinak írt leveleiben és jelentéseiben is említi őt.
Mártont utóbb a császáriak elfogták, Pozsonyba szállították, s mint veszélyes kuruc kémet a császári haditörvényszék halálra ítélte. Bercsényi mindent megtett, hogy kiváltsa őt. Szirmay István nádori ítélőmesternek fogolycserét ajánlott fel, de eredménytelenül.
Haláláról Várkonyi Ágnes így számol be:
„(…) Pozsonyból szabadult kuruc foglyok hozták a hírt s a belső szolgálattevő inas, Karancsi Miklós újságolta teli szájjal: ama bizonyos Márton prófétát, azt a Habakuk molnárt most vágják négybe Pozsony városában.
Kém volt, s az olyan mind így végzi.”
Koncz Márton nevét Tallóson utcanév őrzi, no meg a fentebb említett hadügyminisztériumi hírszerzői kitüntetés. Tallós a trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járáshoz tartozott: 2011-ben 1601 lakosából 1351 magyar, 188 szlovák és 30 roma volt. A hajdani malomnak ma már nyoma sincs…
Emlékezzünk szeretettel Bercsényi generális Habakuk prófétájára, Koncz Mártonra!
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
