Talán előrebocsáthatom, hogy hozzám, mint jobboldali-nemzeti radikális, konzervatív, lutheránus beállítottságú, értékítéletű értelmiséghez közelebb áll a katolicizmus, mint a kálvinizmus jelenlegi liberális értelmezései. Ugyanakkor azért azt is hozzátenném, hogy az eredeti kálvinizmus a legszigorúbb morált, a legpuritánabb etikát várta el, tehát lényegében semmi köze sincs a kálvinizmus mai liberális irányzataihoz, ezek mellett a sok esetben az alaptalan gazdagodást ideológiailag, morálisan alátámasztó értelmezéséhez.
Azt is szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok szakértője a két világháború közötti Belgium és Hollandia történetpolitikai és ideológiai kérdéseinek, attól függetlenül, hogy tisztelem és értékelem e két nemzet bizonyos periódusokban felmutatott történelmi értékeit. Meglátásom szerint útjaik liberális tévutakra terelték, eltérően például Itáliától és Spanyolországtól, Portugáliától, melyek részletesebb ismereteim alapján 1922, és 1939, 1926 után megtalálták a történelmileg helyes irányt, a nemzeti és szociális gondolat ötvözése, összekapcsolása vonatkozásában.
A két világháború között Belgiumban és Hollandiában, a közéletben, de a történelmi egyházakon belül is a liberalizmus uralkodott. Franciaországhoz hasonlóan ez is szerepet játszott Belgium és Hollandia 1940-ben bekövetkezett bukásában.
Ha csak Belgiumra koncentrálunk, ekkor a belga történelmi egyházak a leghatározottabban fordultak szembe a tényleges katolikus törekvésekkel. Leon Degrelle Christus rex – Krisztus király című lapjával a legélesebben szembefordultak a liberális katolikus körök Belgiumban. Ugyanez következett be a református egyház részéről a flamand Van Severen képviselte antiliberális kálvinista áramlatok esetében is. Így tehát senki sem csodálkozhat azon, hogy ezek a vallási-politikai áramlatok 1940-ben találkoztak a hazájuk, az összeomlást követően felmerült német igényekkel.
Talán kissé jobban ismerve Belgium történelmi folyamatait, a főként vallon politikai erők erőfeszítéseinek, áldozatainak volt köszönhető a független Belgium 1830-as megszületése. A liberális Németalföldi Királyság elleni, 1830 augusztusi, brüsszeli forradalmat főként a vallon nemzeti függetlenségi törekvések, a hazai ipar védelmének igénye indították el. E történelmi hősköltemény eredményeképp született meg a független Belgium. E szabadságharc hasonló – legfeljebb méreteiben kisebb volt – mint a mi 1848-49-es szabadságharcunk.
A ma leginkább megdöbbentő politikai törekvése, hogy ezt az országot, mely annyi kulturális, történelmi értéket felmutatott, a felszínre jutott, a hazát, és mondhatjuk Európát is eláruló liberális elit, Hollandiához hasonlóan az önfelszámolás szélére viheti.
Lényegében nem is lehet másképp minősíteni azt a folyamatot, mikor oly sok hőstettel, áldozattal kivívott függetlenségük, felépített hazájukat a mai liberális politikai erők az Ázsiából és Afrikából beáramló, az európai keresztény-hellén-római kultúrával szemben ellenséges tömegek kezére akarják átjátszani, ezáltal kultúráját, civilizációját elsöpörni. E törekvések talán legostobább és legagresszívebb hirdetője Guy Verhofstadt. Ugyanis csak idő kérdése, hogy a statisztikai arányaikban folyamatosan növekedő fekete-afrikai és közel-keleti bevándorlók mikor érkeznek el arra a szintre, hogy ők szabjanak törvényt a befogadó társadalom számára.
Mikor a belga hatóságok leállítják a magyar kormány bevándorlás elleni propagandáját hirdető autót, saját hazájuk koporsójuk szögeit kopácsolják.
Azonban az is szükséges lenne, hogy a magyar kormánypártok politikai reprezentánsai megjelenítsenek valamiféle minimális színvonalat a kérdés elemzése kapcsán. Mikor pár éve az egyik vidéki nagyvárosba jobboldali belga fiatal újságírók érkeztek, értékelve a migráció elleni magyar álláspontot, megkérdezték az egyik helyi képviselőt, Fidelitas vezetőt a migráció elleni álláspont okairól. A politikailag alultájékozott fiatalember válasza az volt, hogy a migránsok ne zavarják ő és barátai nyugodt bulizását…Esetleg meg lehetett volna említeni a két világháború közötti belga jobboldali katolikus, vagy protestáns irányzatokat. Talán szóba lehetett volna hozni közelmúltban elhunyt két nagyszerű egyéniséget, a királyi párt: Baudoint és Fabiolát, akik nemzeteik számára szinte a keresztény értelemben vett szülői szerepet töltötték be.
Ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy a FIDESZ-KDNP egyes képviselői még a hivatalos fórumokon, rákérdezésre sem tudnak értelmes választ adni a szabadkőművesség, a Kalergi-terv kivitelezésében betöltött szerepére.
Remélhetően 2019 májusa el fogja hozni Európában a munka, a nemzeti szolidaritás, kultúra, a keresztény vallás értékeit képviselő jobboldali radikalizmus reneszánszát, és győzelmét.
Károlyfalvi József – Hunhír.info