Véleményem szerint – és többeké szerint is – közéleti elméleti munkásságom legjelentősebb része az a közjogi elképzelés, amely a társadalom tagjait a közösségi kötelességeik teljesítésének arányában juttatja különböző beleszólási jogi szintekre, amelyeket én karizmáknak neveztem el. Új közjogi rendszer című alapvetésemben szerepel már ez is, de úgy gondolom megér egy külön összefoglaló írást megint.
KARIZMA SZINTEK
Egy nemzeti társadalom az egymásra épülő kisebb-nagyobb közösségek rendszere. Nyilván ebben a sorban az egyén – mint a „legkisebb alapegység” – jogainak is helye van, de az egyén túlélése a közösség túlélésétől függ, a közösség túlélése pedig elsősorban azoktól az egyénektől, akik a közösség mindennapi életéhez szükséges feltételeket döntően megteremtik. Vagyis a közösség túlélésének érdeke ezen utóbbi egyének érdekeinek az érvényesülését követeli meg legelsőbben. Vagyis a jogokat – egy emberi jogi minimumon túl – a kötelezettségek teljesítésének arányában kell osztani.
Ennek ki kell fejeződnie a közügyekbe való beleszólás jogánál is, de akár pl. a különböző társadalmi juttatásokhoz való hozzáférés- vagy bizonyos pozíciók, munkakörök betölthetősége esetében is lehet szerepe.
A közösség fennmaradáshoz szükséges létfeltételeket döntően megteremtő egyének mai társadalmunkban az országot munkájukkal üzemeltető, a forrásokat adóikkal megteremtő, közben családot fenntartó, gyerekeket nevelő középkorúak. Csak az a politikai program lehet a nemzet felemelkedése és megmaradása szempontjából hosszútávon célravezető, amelyik erre a társadalmi tömegre épít. Ahogy a stabil társadalmi berendezkedés jogi szempontból a történelmi joghagyományokon kell alapuljon, úgy emberi szempontból ezen a társadalmi tömegen kell üljön. Ezért rendkívül veszélyes, ha egy politikai erő a társadalmi „peremvidékek” (lecsúszott lumpenizálódott tömegek, nagyon gazdagok, éppen felnőtté váló fiatalok, nyugdíjasok, idegen betelepülők, különböző devianciák rabjai, stb.) szavazatira építi a hatalomra kerülését és a középtömeg meggyengítését, megosztását folytatja. Az ilyen hatalom folyamatosan kiszívja az erőforrásokat középről, hogy az örökké „éhes” perifériákba tömje, aminek következtében rohamosan feléli a jövőt (ez alapvetően a baloldali gondolkodásmód), ahelyett hogy a társadalmi középtömeg teremtő erejét kihasználva próbálná a társadalom egészének életszínvonalát emelni és így a szélek helyzetén is javítani (ez alapvetően a jobboldali gondolkodásmód).
Egy hosszútávon életképes közjogi rendszernek a társadalmi középtömeget kell a legfajsúlyosabbá tenni pl. a közügyekbe való beleszólási lehetőség mértéke tekintetében is.
Az egyénnek a társadalomban betöltött helyzetét jelezném én karizma szintekkel, így jönne létre a karizmatikus társadalom.
A karizmatikus társadalmi rendszer nem tévesztendő össze a feudalista rendszerekkel, ahol a jogok alapvetően az egyénhez kötöttek, annak alapján, hogy milyen társadalmi csoportba született. A karizmatikus társadalomban az egyénnek a közösségben aktuálisan betöltött helyzetéből következik az aktuális súlya/karizmája, amit nem visz senki magával a haláláig, hanem ahogy távolodik a társadalmi középtömegtől, úgy csökken az is.
Az első karizma megszerzéséhez – és ezzel a közügyekbe való beleszólás jogához – be kell tölteni a 18. életévet (mint ma), és rendelkezni kell középfokú – legalább szakmunkás – végzettséggel. (Ha valakinek mondjuk, csak 22 évesen van meg a középfokúja, csak akkor szerezhet karizmát.)
Innentől minden újabb karizma megszerzésének előfeltétele, hogy meglegyen az illetőnek az eggyel előtte lévő karizmája.
A második karizmához be kell tölteni a 25. életévet, le kell tudni a közszolgálatot (fiúknak sorkatonai szolgálat, lányoknak közmunka, mondjuk fél év) és büntetlen előélet is szükséges (tehát akik jogilag büntetett előéletűnek számítanak, már maximum csak egy karizmájuk lehet).
A harmadik karizmához szükséges minimum 30. betöltött életév, saját háztartásban nevelt legalább két gyerek, és az iskolák befejezése óta eltelt évek legalább a felének megfelelő idejű összes munkaviszony.
Ezen kívül kaphatna valaki egy plusz karizmát a közösség szempontjából fontos tettért/szolgálatért, pl. mondjuk szép nagy családért, kiemelkedő tudományos vagy sport teljesítményért, hazafias hősiességért, stb.
Így lehet valaki saját jogon akár négy karizmás súlyú polgár is.
Továbbá a harmadik karizmával automatikusan együtt járna egy olyan jogosítvány (ezt akár alacsonyabb karizmájúak is megkaphatnák, hogyha plusz karizmát kapnak valamiért), hogy mások karizmáját növelheti, vagyis olyan embereket, akiket érdemesnek tart rá, és akiknek a három karizmájuk már megvan, fajsúlyosabbá tehet. Ezt nevezzük súlyozási jognak.
Mivel irreálisan nagy súlyt sem kaphat senki, ezért célszerű egy felső határt megszabni, ez lehetne mondjuk tíz karizma, tehát ennél nagyobb karizma értéke senkinek nincs.
Ez azt jelenti, hogy másoktól begyűjtött súlyokkal legfeljebb hat karizmát lehet még kapni, ez az elméleti maximum, ha minden súlyozási joggal rendelkező súlyozza ugyanazt a személyt.
Egy össztársadalmi internetes felületen keresztül minden súlyozásra jogosult szavazó polgár legfeljebb négy másik – legalább három karizmával rendelkező – személyt súlyozhat (pl. érdemesnek találja súlyozásra az apját, anyját, történelem tanárát meg valami közismert embert.). Persze négynél kevesebb személyt is lehet súlyozni vagy akár senkit. Az adott súlyt bármikor vissza lehet vonni, és másnak átadni.
Hogy már néhány súlyozó is látható karizma növekedést jelentsen, ezért a támogatók számával nem lineáris arányban növekszik a karizma, hanem egy olyan gyökös függvény szerint, amely tíz súlyozónál 0,25 körüli értéket ad, ezernél 1 körülit, százezernél 3 körülit.
Az életkor előrehaladtával aztán, ha a saját háztartásban már nincs eltartott gyerek, a harmadik karizma megszűnik. Nyugdíj korhatár elérésével a második is, tíz évre rá az első is. Innentől csak a súlyozással kapott karizma marad meg – ha van ilyen – halálig. Vagyis akinek egyszer megvolt a saját három karizmája és nem vált büntetett előéletűvé, azt öreg korában is lehet súlyozni.
Persze lehetne még a karizmák szerkezetét bonyolítani újabb szempontok bevezetésével, de talán nem szükséges. A lényeg, hogy mindenkinek legyen meg a lehetősége, hogy minél karizmatikusabb emberré váljon, ne legyen ebből kirekesztve senki, aki törekszik a közösségi érdek szempontjai szerint élni.
A közügyekben való döntések során pedig mindenki a karizmaszintjének megfelelő súllyal szavazhat, ami már eleve nehezíti, hogy a társadalmi szélsőségek döntsenek el fontos kérdéseket.
Ebben a rendszerben mindig lehet látni, hogy kik a „fajsúlyos” emberek a társadalomban, kik a magas karizmaszintűek. A polgárok maguk teremthetnek tekintélyt.
KÖZKÉPVISELET
A karizmatikus társadalom országgyűlésében természetesen nem pártkatonák ülnek, hanem a számottevőbb társadalmi érdekcsoportok képviselői. A lényeg a képviselet és nem a képviselő, tehát a mandátum a delegáló közösséghez kötött és nem a delegált személyhez. Persze lehet a személy állandó is, de lehet akár cserélgetni is, mondjuk az aktuális kérdéshez való hozzáértés szempontja szerint. Az ilyen képviselőnek egyszerűen igazolnia kell az adott témához való hozzászóláshoz és szavazáshoz való jogosultságára a megbízatását, és kész.
Az országgyűlés mellett működhetne egy „felsőház”, de szerencsésebb lenne azt szerintem pl. Bölcsek Tanácsának nevezni. Sokféle elképzelést hallottam már a kétkamarás megoldásra (pl. hogy az alsóházban ülnek a területi képviselők, a felsőházban a szakmai „hivatásrendek”, meg hasonlók), de ezek csak arról győztek meg, hogy egyik sem értette meg az alsó- és felsőház közti különbség lényegét.
Az országgyűlésben képviselők ülnek, akiknek már az elnevezésükben is benne van, hogy ők valamilyen társadalmi csoportot képviselnek és nem saját jogon ülnek ott. A Bölcsek Tanácsa ezzel szemben olyan nagy-tekintélyű személyekből álló kisebb létszámú grémium kéne legyen, akiket a szavazó polgárok érdemesnek tartanak rá, hogy maguk közül kiemelve őket, rájuk bízzák, hogy legjobb belátásuk szerint őrködjenek az ország alkotmányos rendje felett.
Az ő jóváhagyásuk nélkül nem léphetnének életbe az országgyűlés által hozott új jogszabályok. Azok alkotmányos felülvizsgálatát is elvégezhetnék, lényegében az Alkotmánybíróság szerepét is betölthetnék. A lényeg, hogy a képviselőkkel ellentétben ők viszont saját jogon ülnének ott, ahol ülnek.
Ebben a testületben természetesen csak a választók által legkarizmatikusabbá tett emberek vehetnének részt.
Ha az úgynevezett nemzeti radikálisoknak van valami szerepük a jelenlegi rendszerben, akkor az, hogy úttörők legyenek, új utakat mutassanak, az óvatoskodókat bátrabb lépésekre sarkalják, méltatlanul figyelmen kívül hagyott dolgokra hívják fel a figyelmet.
Orbán Viktor kétségtelenül egy stabil helyzetet teremtett a pártokrácián belül, azok az idők, mint 2006-ban, amikor lehetőségét éreztük egy alulról jövő rendszerszintű változás kiharcolásának, mára elmúltak. Viszont az is kétségtelen, hogy Orbán nyitottnak mutatkozik a nemzeti szempontból hasznos ötletekre. Ezt kell ma kihasználni.
A nemzeti radikálisok tehetnének pl. lépéseket a karizmatikus rendszer elemeinek köztudatba dobására. Ha kicsiben nem is tudják megvalósítani teljes egészében, de bizonyos részit azért ki lehetne próbálni.
Mindenek előtt le kéne már fektetni az – általam régóta szorgalmazott – nemzeti radikális minimumot, amolyan “nemzeti radikális alkotmányként”.
Aztán a Bölcsek Tanácsa majdani működésének kitapasztalására, létre kéne hozni tekintélyes hazafias személyiségekből – mondjuk Hazafias Stratégiai Tanács néven (azért a Bölcsek Tanács elnevezést hagyjuk meg a teljes nemzeti szintű rendszernek) – egy grémiumot, ami a “nemzeti radikális alkotmány” mentén kontrollálja egy a pártokrácián belül működő, a nemzeti radikálisokat képviselő politikai párt tevékenységét, képviselt politikai céljait.
Hogy a Hazafias Stratégiai Tanács kikből álljon, erre lehetne neveket bedobni és radikális körökben közvélemény-kutatásokat, szavazásokat tartani.
ALKOTMÁNYOS ALAPVETÉS
VérszerződésA nemzeti radikális minimum meghatározásánál egy nagyon fontos alkotmányos alapvetést szeretnék még minél jobban mindenkinek a fejébe verni!
A magyar nemzetet a Vérszerződéssel hozták létre az ősök, ez a közjogi alapja a nemzeti létünknek. Ez egy rendkívüli dolog, mert a nemzetek a világban általában csak “valahogy kialakultak az idők folyamán” és nincs “alapító okiratuk”, mint nekünk (ellenpélda az USA Függetlenségi Nyilatkozata, mely tulajdonképpen az amerikai nemzet megalakításának is az alapító irata, de ez közel 2000 évvel későbbi a mienknél).
A Vérszerződés szövegét a magyar krónikákból ismerjük. És ennek szellemiségétől nincs is jogunk eltérni, mert nem is lennénk a Vérszerződés nélkül, tehát az magyar “szentírás”.
Abban pedig az alábbiak vannak:
1. Ameddig életünk, sőt, az utódainké is tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérünk.
2. Ami jószágot (vagyont) csak fáradalmaink árán szerezhetünk, mindegyikünknek része legyen abban.
3. Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből.
4. Hogyha valaki utódaink közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint a mi vérünk omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettünk.
5. Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.
A Vérszerződés betartása mai fogalmainkkal:
1. Genetikailag minél inkább ősi magyar származású vezetőt keressünk mindig! (1. pont) Továbbá a szerződés arra is kitér, hogy a fontos tisztségekben is a nemzet tagjainak kell ülni! (3. pont vége)
2. A közös javak nem idegeníthetők el, azok a nemzet jólétét kell, hogy szolgálják! (2. pont)
3. A döntéshozatali folyamatból nem lehet kirekeszteni a szavazati joggal bírókat! (3. pont)
4. A hazaárulást, a nemzeti érdek elleni cselekvést szigorúan büntetni kell! (4. pont)
5. Ha a vezetők eltérnek a Vérszerződés elveitől, törvényes velük szemben a felkelés, ellenállás. (5. pont – Aranybulla szerinti kibontása)
Ezt mindenkinek jól a fejébe kellene vésni és ez kéne legyen minden közéleti ténykedésünk kiindulási alapja.
Hunhír.info