Az AfD társelnöke a populizmust a középosztály és a hétköznapi emberek szövetségeként írja le, amely a gyökértelen, globalista elit ellen szerveződött arra reagálva, hogy az államok milliárdokkal támogatják a bankokat és az illegális bevándorlókat, akik pont az ő miliőjüket foglalják el, veszélyeztetve a hazájuk és a kontinens élhetőségét – írja a 888.hu
Alexander Gauland a Frankfurter Allgemeine Zeitungban közölt vendégpublicisztikájában arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit is jelent valójában a balliberálisok által szitokszóként kezelt populizmus, miért jött létre és miért van rá szükség napjainkban. A Bundestag legnagyobb ellenzéki pártjának számító Alternatíva Németországnak (AfD) a társelnöke írása elején felidézi, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt a populizmus kifejezés alig jelent meg a politikai vitákban, ma pedig mindenütt jelen van. Gauland szerint annak ellenére, hogy az ellenérdekeltek folyamatosan azt sugallják, hogy a populisták azt állítják magukról, hogy a valódi többség nevében beszélnek, a valóság egészen más, különösen az AfD helyzetében.
Mi nem vagyunk »a nép«, de azt akarjuk, hogy a népnek több közvetlen politikai befolyása legyen. Elfogadjuk, hogy léteznek demokratikus versenytársak, választási eredmények és váltakozó politikai többségek” – szögezi le a német politikus. Gauland úgy véli, a populizmus megértéséhez először is meg kell kérdeznünk: miért jött létre és mire reagál? Az AfD társelnöke megjegyzi, hogy a globalizáció folyamatában, a Kelet-Nyugat konfliktus lezártával egy új városi elit képződött, amelyre egy újfajta osztályként tekinthetünk.
Ez a globalizált osztály foglal helyet a nemzetközi vállalatokban és szervezetekben – mint amilyen az ENSZ –, a médiában, a startup cégekben, az egyetemeken, az NGO-kban, az alapítványokban, a pártokban és az apparátusaikban, és mivel irányítás alatt tartják az információt, ez kulturális és politikai lendületet biztosít számukra” – írja Alexander Gauland, aki hozzáteszi, hogy ezen elit tagjai szinte kizárólag nagyvárosokban élnek, folyékonyan beszélnek angolul, és amikor Berlinből Londonba vagy Szingapúrba költöznek, hasonló apartmanokat, házakat, éttermeket, üzleteket és magániskolákat találnak mindenütt.
Ez a miliő tehát társadalmilag különálló marad, de kulturálisan „színes”. Ennek eredményeképp az új elit gyengén kötődik mindenkori hazájához, egységes világról és egy világköztársaságról álmodnak. Ezzel a globalista osztállyal szemben Németországban két heterogén csoport áll Gauland állítása szerint, mely az AfD-ben egyesül. Ennek egyik eleme a polgári középosztály, másrészt az úgynevezett hétköznapi emberek csoportja, akiknek az állása gyakran rosszul fizet, vagy már nem létezik, vagy szegényes nyugdíjból kénytelenek leélni hátralévő életüket.
Ők azok, akiknek a haza önmagában még mindig egy érték, és akik elsőként veszítik el az otthonukat, mert az ő miliőjükbe áramlanak be a bevándorlók. Ők nem tudnak csak úgy elköltözni és valahol máshol golfozni” – teszi hozzá az AfD társelnöke. Alexander Gauland álláspontja szerint valamennyi nyugati társadalomban ott húzódik ez a szakadék, mely rettenetesen elmélyült, amikor hirtelen az adófizetők pénzéből több milliárd dollárt tettek elérhetővé a bankszektor megmentésére, az európai csődfinanszírozásra és a több százezer bevándorló eltartására.
Ez egy olyan helyzet volt, amely alapvető ellenkezést követelt. Ez az ellenzék jobbról és balról is jöhetett, de szükségszerűen populistának kellett lennie. A populista jelentése: establishmentellenes”– írja publicisztikájában Gauland, aki Donald Trump amerikai elnök megválasztása kapcsán megjegyzi, hogy épp azért szavaztak rá az emberek, mert ígéretet tett, hogy megvédi honfitársait a nemzetközi bérdömping és az illegális bevándorlással szemben.
A globalizáció sokkalta barátságosabbnak tűnik egy penthouse-ban, mint egy szociális lakásban” – állítja találóan a politikus. Gauland ennek kapcsán megjegyzi, hogy egy olyan folyamat részesei vagyunk, melyben a globalista elit parancsára sok mindent veszélyeztetünk, ami a hazánkat és kontinensünket élhetővé tette: belső béke, jogállamiság, szociális biztonság, a nők egyenjogúsága, a véleménynyilvánítás és a vallás szabadsága.
Egyszóval: életünk szabad jellegét, a hazánkat. Ha eltűnik, soha többé nem fog visszatérni” – zárja írását az Alternatíva Németországnak társelnöke.
Hunhír.info
