…Úgy tűnik, a bevándorlást, a multikultit és a genderideológiát az alapvető emberi jogok kategóriájába soroló „Szép Új Világ” szinte megbabonázta a hazai „haladókat”, különösen egykori bezzegpolitikusukat, a minap már a visszatérését meglebegtető Demszky Gábort. A valóság érzékelésével láthatóan hadilábon – és vesztésre – álló egykori SZDSZ-es főpolgármester kimondta: választáson nem tudnak győzni, marad a forradalom..,
Álláspont. Magányos férfi áll zsebre tett kézzel a Széll Kálmán téren, egy kis aláírásgyűjtő pultnál, aggódva vizslatja a közlekedési csomóponton áramló tömeget a kora őszi cidriben
Szomorúan kénytelen konstatálni: nem kíváncsiak rá az emberek, elhaladnak mellette, hiába szólítja meg őket, nem áll meg senki. Pedig „profiról” van szó. Nagy-Navarro Balázs tüntetett már hónapokig egy sátorban a közmédia óbudai székháza előtt, vetődött földre focistákat megszégyenítő módon üvöltözve, mintha a demonstráción rendőr ütötte volna meg, pedig nem, és rendszeresen járt tévéstúdiókba is, az Orbán-kormány állítólagos diktatúrává válásán szörnyülködve. Amolyan aktivista volt, mint később Pukli István vagy Gulyás Márton.
A mára elfeledett figura ezúttal Hadházy Ákos akciójához csatlakozott, miután a korábban a Fideszt és az LMP-t is eláruló politikus azt találta ki, hogy összeszed egymillió szignót az Európai Ügyészségért. Pontosabban azért, hogy Magyarország is csatlakozzon ehhez a szervezethez, és akkor majd Brüsszel újabb eszközhöz juthat hazánk megregulázásához. Ami ugyebár az ellenzékiség csimborasszója. Körükben ugyanis kifejezetten felemelő érzés, sőt, maga a gyönyör, amikor a magyar emberek akaratát, vagyis a választási eredményt felülírva valamely külföldi erőközpont megpróbálkozik a kormány fenyítésével. Igaz, leginkább sikertelenül.
Ezen dolgozik ismét Hadházy, meg az „Európai Egyesült Államokról” ábrándozó, ellenállást hirdető Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök, aztán a feljelentőbajnok Jávor Benedek EP-képviselő, aki nem mellesleg egy nullaszázalékos párt, a Párbeszéd politikusa, továbbá a hatvanezer hazai civil szervezetnél magát különbnek tartó tucatnyi sorosista NGO.
Ennek a munkának a lényege, hogy ha a választópolgárokat továbbra sem sikerül meggyőzni a kormány leváltásának szükségességéről, akkor egyéb módszerek bevetésével próbáljanak célt érni. Ebben partner lehet a Sargenti-fércművel „bizonyító” Európai Parlament, az isiászos európai bizottsági elnök Juncker vagy akár a jog helyett inkább a vadliberális ideológiáknak megfelelő nemzetközi bíróságok. Ebben a sorban lehetne a következő játékos a több más országban is aggályokat kiváltó összeurópai vádhatóság a maga tisztázatlan hatásköreivel. Csakhogy láthatjuk, mi folyik a Frontex megerősítése, illetve a betelepítési kvóták felélesztése körül! Hogy óvatosan érdemes közelíteni az efféle törekvésekhez –már ha meg akarjuk őrizni a szuverenitásunkat –, az enyhe kifejezés. Ugyanez érvényes az ENSZ-re is, ahol az elmúlt napok nyilatkozatai alapján még a határvédelem gondolatától is kiborulnak, azt pedig már jól tudjuk: az önkéntesnek induló egyezményekből hamar kötelező regula lesz.
Úgy tűnik, a bevándorlást, a multikultit és a genderideológiát az alapvető emberi jogok kategóriájába soroló „Szép Új Világ” szinte megbabonázta a hazai „haladókat”, különösen egykori bezzegpolitikusukat, a minap már a visszatérését meglebegtető Demszky Gábort. A valóság érzékelésével láthatóan hadilábon – és vesztésre – álló egykori SZDSZ-es főpolgármester kimondta: választáson nem tudnak győzni, marad a forradalom. Vagy valami más. Le kell váltani a népet, el kell venni a jövőről való döntés jogát az emberektől, mert rosszul voksolnak, és oda kell adni azt Brüsszelnek. Ez a szándék mozgatja jelen állás szerint szinte a teljes ellenzéket, mondjanak bármit.
Ráadásul ezt az egész antidemokratikus katyvalékot Demszky és eszmetársai Európa-pártiságnak hívják. Mi hazaárulásnak. Szerintük ez maga a liberalizmus – pedig sokkal inkább bolsevik tempó.
Kacsoh Dániel – mho
Hunhír.info
