Természetes, hogy a tisztelt olvasó felkaphatja a fejét a cím hallatán, hiszen most fejeződött be a nyár, és a cikk címében már májusra utalunk. Nem is Esterházy Péter szellemes gondolatáról van szó, miszerint ha tavaszodik, azt hisszük, hogy mi is tavaszodunk. Európa hosszú történelme számos véres, kegyetlen, tragikus folyamaton, epizódokon haladt át. Sokan hitték, hogy a kommunista rendszerek megszűnése, az Európai Unió bővülése feloldhatják a korábbi ellentmondásokat, feszültségeket, az öreg kontinenst a szabadság, a kreativitás, a nemzeti problémák megoldása, az őshonos nemzetek jogai méltányos megőrzése, az ellentétek feloldása, a tényleges demokratikus fejlődés, a szociális igazság útján indíthatják el.
2015 nyarától egy, az eddigiekben arányaiban páratlan, Európa jövőjét lényegében a felszámolással fenyegető folyamat, a migráció vette kezdetét.
Az első értelmezések a Közel-Kelet államai, az arab tavasz keltette konfliktusai a szolidaritás, az emberi jogok szellemében történő megoldásáról szóltak. Utána az is felmerült, hogy a demográfiai gondokkal küzdő Európa számára munkaerőpótlásra van szükség.
Rövidesen lehullott a naiv embereket és a széplelkeket megtévesztő lepel a bevándorlás trójai falováról. Érdemes kissé körbejárni a migráció különböző indítékait, alakító tényezőit.
A nyugat-európai politikai vezetők jelentős része, legyenek kereszténydemokraták, zöldek, liberálisok, szociáldemokraták szinte teljes mellszélességgel álltak ki a migráció támogatása, a migránsok befogadása mellett. Végeredményképp megállapíthatjuk, az utóbbi három évben Európába érkező mintegy 6-7 millió migráns nagyobb részét gazdasági, szociális motivációk indították el.
Itt mindenképp jeleznünk kell, hogy Közel-Kelet, Közép-Afrika lakossága példaként az 1930-as évekhez képest közel tízszeresére növekedett, melyet messze nem követ az adott országok gazdasági, szociális, oktatási, egészségügyi fejlődése. Ez törvényszerűen kiváltja a törzsi, vallási, politikai konfliktusokat, és következményként a migrációt. De miért is kell e konfliktusokat Európába importálni, melyek csak lerombolhatják civilizációnkat?
Kimondhatatlan egyszerűsítés, e folyamatok kapcsán akár a hazai politikusok részéről is kizárólag csak Soros-tervről beszélni. Mely ideológiák, mely erők is lehetnek e folyamat mozgatói?
Szemben például az olasz jobboldali sajtóval, Magyarországon a hivatalos politika eddig meg sem említette, hogy a multikulturális Európa, a bevándorlás egyik fő eszmei forrása Richard von Coudenhove Kalergi munkássága.
Sokat írtunk, beszéltünk már erről, tudjuk, hogy az összetett családi hátterű diplomata és politikus, Richard von Coudenhove Kalergi már az 1920-as évek közepén megfogalmazta a multikulturális, vegyes lakosságú, nagyrészt színes bőrű Európa koncepcióját, vízióját, miszerint: „A jövendő európai embere kevert vérségű lesz, a jövendő európai faj kevert, eurázsiai-negrid jellegű lesz, hasonlatosan az ókori Egyiptom lakosságához”.
E tervet akkor az olaszországi nemzeti erők, a fasizmus 1922-es győzelme levette a napirendről. Egyértelmű, hogy Európa számos vezetője Kalergi identitászavaraiból következő téveszméi követője lett, azonban a tudatos romboló szándékot sem zárhatjuk ki. Konferenciákat rendeznek, Kalergi-díjakat osztogatnak, folyamatosan végzik az 1925-ben, az Európai idealizmus című művében felvetett terv kivitelezését.
Az ENSZ-vezetők mai tervei, példaként a 2000-es, Population Division elnevezésű ENSZ-ajánlás 2050-ig mintegy 159 millió afrikai és ázsiai lakos betelepítését tervezte Európába. E szám sokszorosára is emelkedhet.
Mindezek mellett az európai szabadkőműves páholyok /Belga és Francia Nagykelet, a brit páholyok/ nagy része, az amerikai libertáriánusok is e koncepció támogatói. Az utóbbiak képviselője David Friedman megfogalmazta az anarcho-kapitalizmus ideológiáját. Ez röviden a nemzetállamok lebontását, minden deviancia felszabadítását, a totálisan szabad versenyes kapitalizmust képviseli.
A migráció további támogatói lehetnek egyes közel-keleti szunnita államok azon vallási-politikai centrumai, melyek távlati célja Európa iszlamizációja lehet. Persze, ezt a koncepciót nem általánosíthatjuk, példaként Muhamed Buhuri, Nigéria államfője felelős módon felhívta honfitársait, hogy ne vándoroljanak ki, térjenek haza és segítsenek hazájuk újjáépítésében.
A migráció folyamatában csak epizódszereplők lehetnek az afrikai embercsempészek és az európai NGO szervezetek, akik bolondot csinálnak Európa liberális politikai vezetőiből. Ugyanis a pár ezer euróval, vagy dollárral Fekete-Afrikából útra induló migránsok nélkülük nem tehetnék meg a mintegy 2500 kilométeres utat a Szaharán át a líbiai kikötőkig. Az NGO hajók, vagy a csempészek nélkül pedig nem kelhetnének át a Földközi-tengeren.
Próbáljuk meg végiggondolni, modellezni az említett, régi-új migrációs tervek következményeit. A mintegy 400 milliós Európai Unió lakossága mintegy 15 százaléka már vagy frissebb, vagy régebbi migráns eredetű. Ha az említett ENSZ-jelentés, vagy az ENSZ-főtitkár, de az Európát tönkretevő migránspárti politikusok koncepciói érvényesülnének, akár 50-70 millió újabb migráns is Európa végét jelentené. Párhuzamos entitások jelennének meg (már meg is jelentek), kiéleződnének a civilizációs, politikai, vallási konfliktusok. A már létrejött hídfőállások tovább biztosítanák Fekete-Afrika, Közel-Kelet nagy tömegei Európába költöztetését. Mert erről van szó. Csak idő kérdése, hogy demográfiailag fiatalabb, civilizálatlan, vallási-politikai fanatizmusra hajló tömegek az őslakosok fölé kerekedjenek, elnyomják őket. Ez a két és fél évezredes európai civilizáció végét jelenthetné. Ennek már vannak előjelei. Mindez a civilizáció végét, az őslakosság szolgaságba taszítását eredményezheti.
Csak zárójelben, a munkaerőhiány pótlására lehetséges lehetne akár több tízmillió fehér, katolikus munkavállaló betelepítése Latin-Amerikából. Remélhetően a legnaivabb széplélek is felismeri, a jelenlegi migrációpárti nyugat-európai vezetőket nem az emberség, a munkaerőpótlás, hanem a Kalergi-terv kivitelezése mozgatja. Megjegyezhetjük, attól függetlenül, hogy az európai liberális elitek a színes bőrű homoszexuálisok iránti igénye már sokszorosan teljesülhetett.
Egyébként az afrikai és ázsiai országokon is segíteni lehetne: tőkekivitellel, beruházásokkal, az egészségügyi és az oktatási tapasztalatok átadásával. Ebben is lehetne tanulni a kínaiaktól.
Az egyre erősödő bevándorlás eredményeképp minden bizonnyal megszűnne a liberális demokrácia is, mely jelen pillanatban a spekulánsok, a beteges hajlamúak, a deviáns és agresszív kisebbségek eldorádóját jelenti, de megszűnnének a szabadkőművesek által egyébként abszolutizált, és túldimenzionált emberi jogok is. Európa az eddig elért civilizációhoz, szabadsághoz képest elképzelhetetlenül mélyre zuhanna, törzsi, faji, vallási elnyomás alakulna ki. Az európai ember alárendelődne, elnyomott, esetleg rabszolga lehetne, mint a XVII. századi török hódoltságban.
Veteres migrate coloni! – Régi lakosok költözzetek el! Ezt írta a Nagyságos Fejedelem, 1703 májusában, a lengyelországi Brezán várában megfogalmazott kiáltványában, mikor a törökök közvetlen kiűzését követően újabb-újabb mohó idegenek – akkor a rácok és a németek- lepték el az országot, hogy kiszorítsák a magyarságot. E hasonló, máshonnan eredő, jóval nagyobb veszély ma távlatilag Európa több mint két évezred alatt kialakult vallási, kulturális, jogi, erkölcsi stb. civilizációs vívmányait megsemmisüléssel fenyegeti. Az európai ember elköltözhet, esetleg mehet a föld alá.
Ezért várjuk a májust, Európa felelős nemzeti erői győzelmét, a liberális, migrációpárti erők politikai vereségét, lehetőleg eltűnését a politikai palettáról.
Bár a migrációnál jóval kisebb, de nem jelentéktelen probléma példaként Olaszországban a jövendő, főként a Balkánról bevándorolt reménységei kezelhetetlen viselkedése. Ennek ellenére a liberális politikai erők minden kedvezménnyel támogatják őket, anélkül hogy bármit is teljesítenének, vagy bármiféle normát betartanának.
A fentiektől nem elválasztható kérdés, a jövő Európája lelki, erkölcsi, eszmei tartalma meghatározása. Remélhetően jövő májusban győzedelmeskednek Európa jobboldali radikális, esetleg migrációellenes konzervatív erői, melyek visszaadhatják az öreg kontinens népeinek morális alapértékeit, melyeket a liberalizmus és a globalizáció leromboltak. Az 1968-tól mint ideológiai forrástól eredeztethető migrációpárti baloldali és liberális európai elitek szemében minden náci, ami hazafias, nemzeti, esetleg valamiféle morális értékhez köthető.
Európa előrevivő értékei, a múltból fakadóan csak a hazaszeretet, a keresztény vallás a munka a család, a kultúra és a környezetvédelem, a szolidaritás értékei lehetnek. Csak azért, hogy egyes emelkedett lelkű liberális olvasóknak ne kelljen sokat törni a fejüket e néhány alapérték némelyikén, az eredeti nyelven is ismertetem, megismétlem e jelszavakat: Travail, Famille, Patrie.
E gondolatok már 1940 előtt is megjelentek a francia jobboldali radikalizmus ideológiájában, ellentételezését jelentve a nagy forradalom soha be nem tartott hármas jelszavának, végül is embertelenségbe, terrorba torkolló rendszerének.
A Francia Nagykelet legújabb trükkje, Emanuel Macron, a Francia Köztársaság jelenlegi elnöke számára a legnagyobb veszély a nacionalista, populista erők megerősödése. Kívánom, érje meg Marine Le Pen elnökségét, de csak mint egyszerű állampolgár.
Az sem ártana neki, bizonyára okosodna, ha tanulmányozná a francia jobboldal történetét, mely révén megvilágosodhatna előtte, hogy a baloldali liberalizmus hogyan vitte csődbe hazáját 1940-re, valamint hogy a munka, haza és család, mint erkölcsi alapértékek már Vichy előtt is felmerültek példaként Francois La Rocque Francia Szociális Pártjában (Parti Social Francais) és annak sajtójában.
A Francia Állam vezetője, Henri Philippe Petain marsall 1941-ben a francia nemzet jövőjét a kommunizmus és a liberális kapitalizmus közötti harmadik útban, valamint a korporatív gazdasági-társadalmi berendezkedésben látta. Mindemellett e rendszer legalább elfogadta hazánk 1941-re kivívott határait.
Minden bizonnyal jöhetnek ellenérvek a kül- és a belpolitikai viszonyok romlása miatt valóban történtek sajnálatos kegyetlenségek zsidók ellen. Azonban John Lukácstól tudjuk, példaként 1941-ben Vichyből koszorút küldtek a jelentős, zsidó származású filozófus Henri Bergson temetésére.
Arról persze szinte senki sem beszél, hogy magyar hadifoglyok ezrei haltak meg a francia lágerekben a rossz bánásmód következtében, már az „antifasiszta” és „demokratikus” politikai erők kormányzata alatt. Pedig a Kállay-kormány 1942-ben európai viszonylatban páratlan feltételeket biztosított a hazánkba menekült francia katonáknak és családjuknak.
Stanley Paine, az ismert amerikai történész szerint bizonyos egybeesések, átfedések is találhatóak a háború előtti jobboldali mozgalmak (P.S.F., Action Francaise, Croix de la Feu), valamint a későbbi gaulleizmus ideológiája és társadalompolitikai gyakorlata között. Egyébként Francois Mitterand, a szocialista államfő pályája kezdetén a Tűzkereszt (Croix de la Feu) mozgalomban is tevékenykedett, a Vichy-rendszer főtisztviselője volt, aki megkapta a Francia Állam legjelentősebb kitüntetését, a Francisque-rendet. Az is igaz, hogy a helyzet változásával felvette a kapcsolatot De Gaulle Szabad Franciaországával.
Azonban Mitterand az 1981-es választási győzelme utáni kormányzata legalább valóban szocialista volt, ő pedig francia hazafi. Ezért az MSZP vezetőit, egy-két kivételtől még gyenge karikatúraként sem említhetjük mellette mint szocialista politikust.
Európának a spekuláció helyett az építő munkát kellene élete, jövendője fókuszába állítani. Ebben jó példa lehet az olasz fasizmus 20 éve, a ventennio 1922-43 közötti periódusa. Az 1927-ben kiadott Carta del Lavoro, vagyis a Munka Alapokmánya a munkát a következőképp definiálta: „A munka társadalmi kötelesség… És csak ezen a címen védheti az állam. Az egész termelés nemzeti szempontból egységes. Egységesek a célkitűzések, amelyek az egyesek jólétében és a nemzet hatalmának növekedésében foglalhatóak össze.”
Giancarlo Fini, az olasz Nemzeti Szövetség (Alleanza Nazionale) vezetője a 90-es években Benito Mussolinit a XX. század egyik legnagyobb politikusának nevezte.
A Duce szintén felismerte az iszlám a keresztény Európát fenyegető veszélyeit. A 30-as években kijelentette, hogy Rómában majd akkor lesz mecset, mikor Mekkában keresztény templom. Ma a mecset előtt Rómában afrikaiak támadtak meg egy csókot váltó olasz jegyespárt. Bekövetkezhet a legalapvetőbb emberi megnyilvánulások betiltása, melyet például Laura Efrikian és Gianni Morandi bájos megjelenítésében láthatunk, a Térden állva jövök hozzád című filmben.
Mikor tavaly a Duce ilyen érdemeit egy migrációs fórumon felvetettem, az egyik meglehetősen szűk látókörű fideszes képviselő negatív előjelű minősítéseket tett, anélkül, hogy lényegi fogalmai lettek volna a kérdésben.
A nyugat-, de főképp a dél-európai jobboldali radikalizmus már elvégezte a múlt értékelését, szintetizálását értékei közé. Legyen szó akár Mussolini, akár Franco, akár Salazar rendszeréről. Természetesen volt e rendszerekben rossz is, de voltak máig előremutató értékes vonások is.
A magyar jobboldalnak is szintetizálnia kellett volna tudnia a XX. század mintegy tíz rendszere, több tucat szellemi és politikai irányzata tapasztalatait, felvetéseit, mindegyikből leszűrve, kivonva az esetlegesen hasznos és értelmes felvetéseket. Legyen az akár konzervativizmus, nemzeti liberalizmus, keresztényszocializmus, szociáldemokrácia, hungarizmus, népiesség, kommunizmus. Ez nem elvtelenség, hanem szintetizálási képesség, a múlt hibái elkerülése.
Ezek az aspektusok, akár akarjuk, akár nem, megkerülhetetlenek. Ahogy Hegel írta: „Azok a mozzanatok, melyeket a szellem látszólag maga mögött hagyott, megvannak a jelen mélységeiben is.”
Ezért is elfogadhatatlanok, értelmezhetetlenek azok a koncepciók, melyek rövidtávú rétegérdekek miatt a múlt megkerülhetetlen szempontjait, felvetéseit figyelmen kívül akarják hagyni. Szintén csak kialakulatlan gondolkodásról tanúskodnak azok a nézetek, melyek a nemzeti ideológia kizárólagos, domináns elemévé a népvándorlás korabeli mítoszokat akarták emelni.
Bizonyos korszakokban, bizonyos korosztályok agymosása rendkívül sikeres volt. Édesapám, Károlyfalvi József (1922-2007), az orosházi evangélikus gimnázium elvégzését követően Zomborban, a pénzügyigazgatóságon, majd a MÁV-nál szolgált Észak-Erdélyben, 1956-ban Vésztőn az állomás forradalmi tanácsában szerepelt, később egy nagyüzem szállítási vezetője volt. Mikor az eszmeileg, kulturálisan ólomszürkévé tett 70-es és a 80-as évek fordulóján egy a KISZ által nevelt fiatal munkatársa kijelentette előtte, hogy szerinte 1945 előtt nem is létezett Magyarország, ő visszakérdezett: a te apád talán Amerikában született?
Talán erre emlékeztető buta naivitás a XXI. századi pártok koncepció, bár tartalmaz bizonyos részigazságokat is, de alapvetően posztmodern, generációs érdekeket szolgál.
Ezzel szemben a radikális jobboldalnak fel kellene szabadítani a hazaszeretetben rejlő hatalmas energiákat, integratív erőket.
Mint Hegelt idézve írtuk, nem kerülhetjük meg a múlt mozzanatait, melyek ott vannak a jelen mélységeiben. A jelenlegi kormánypártoknak is végig kellene gondolniuk az előző évszázad, akár eltérő politikai rendszereiből és ideológiáiból a pozitív értékek és szempontok kivonatolását.
Szerencsés lenne, ha a migráció veszélyei elleni fellépésben történelmi érdemeket felmutató magyar kormányfő felismerné a jobboldali radikalizmus értékeit, elfogadná érveit. Ugyanis a mondhatni ideológiamentes, vagy inkább liberális vonzalmú, különböző szinteken működő, sokrétegű NER haszonélvező elit, polgárság egy része már lassan a kormánypártok számára is tehertétellé válhat. Csak megjegyezzük, minden bizonnyal a NER-rendszerén kívül is vannak jó, és talán jobb, becsületesebb magyarok, mint az általa kitermelt és egzisztenciálisan preferált holdudvarban.
A legfontosabb viszont, hogy jövő májusra a migrációpárti, liberális eliteket söpörje el az uniós választás.
Reméljük, Európa népei elindulhatnak az ébredés útján. A német nép feleszmélésének első jelei a chemnizti tüntetések. A migráció kísérőjelenségei: az erőszak, a keresztényellenesség csak fokozódni fognak az arányok változásával, a migránsok száma növekedésével.
Nyugodtan tekinthetjük Európa és hazánk árulóinak azokat a politikusokat, akik a Magyarország elleni jelentésen dolgoztak. Judit Sargentini és a vele együttműködő, a hazai „emberjogi”, „civil” mozgalmak vezetőinek az legyen a legrosszabb élményük, amit e cikk írása végén egy olasz kisváros, Saronno kórházában történtek kapcsán olvastam.
Egy migráns megsérült. Mikor az ápolónő megkezdte volna ellátását, durván rászólt, hogy ha vele szemben áll, süsse le a szemét, mert csak nő.
Szintén a Secolo d’Italia írt egy másik, korzikai esetről. A kórházba vizsgálatra érkező, burkinit viselő nőt az ügyeletes orvos megkérte, hogy vegye le a ruhadarabot, mert csak így tudja vizsgálni. Erre a nő férje megöléssel fenyegette meg az orvost. Lehet, hogy csak egy ilyen szituáció térítené észhez Macront?
Ezért várja minden egészséges lelkű európai polgár a jövő májust, mely remélhetőleg meghozza az európai jobboldali radikalizmus győzelmét, vagy kikerülhetetlen befolyását. Aztán pedig senkit ne érdekeljen, hogy a beteg lelkű baloldali és liberális értelmiségek a szélsőjobboldalról vizionálnak.
Károlyfalvi József – Hunhír.info