Az európai fehér ember elvesztette lelki, erkölcsi, szellemi energiáit

2018.05.11.

A Nyugat, illetve a nyugatias modernitás mögött az elmúlt fél évezred során meghúzódó „láthatatlan” globális szuperstruktúra ötszáz évvel ezelőtt a fehér embert használta fel fegyverként a világ összes többi kultúrájának és civilizációjának kifosztására és/vagy elpusztítására. Most viszont az így kifosztott civilizációk nyomorúságos, szétroncsolt maradványaiból létrehozott tömegeket használja fel fegyverként az európai, magát már csak kereszténynek képzelő fehér ember maradékának felszámolására.

Bogár László: Európa LIBEgő léte

Az a tragikomikus, abszurd dráma, amit most a LIBE-vitán is láthattunk, nem ígér túl sok jót Európa számára

Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, amelynek közismert rövidítése LIBE, olyan jelentést terjesztett a parlament plenáris ülése elé, amely súlyos kritikát fogalmaz meg Magyarország általános politikai helyzetével kapcsolatban. Ez önmagában még nem lenne gond, hisz egy parlamenti bizottság miért ne bírálhatná mindazt, ami szerinte egy tagországban történik. A probléma sokkal inkább az, hogy a plenáris vitán drámai módon mutatkozott meg, hogy az unió intézményeiben zajló viták egy mindinkább abszurditásba hajló szellemi polgárháború színterei.

Aligha véletlen, hogy az egyik leg- ismertebb ószövetségi történet a Bábel-torony legendája. A történet máig ható üzenete pedig az, hogy egy összezavart nyelvű emberi közösség képtelen elbeszélni a helyzetét, és megbeszélni a teendőit. Márpedig ha erre képtelenné válik, akkor nem tud átgondoltan és összehangoltan cselekedni. Azt pedig a történelem számos tragikus példán – és birodalmon – keresztül szemlélteti számunkra, hogy az átgondolt és összehangolt cselekvésre képtelen emberi közösség menthetetlenül széthullik, elpusztul.

Ezért döntő fontosságú lenne tisztázni, hogy konkrétan itt és most mi okozza Európa széthullását, az európai keresztény fehér ember maradékának azt az önfelszámolását, amelyet a Magyarországról szóló vita kapcsán is megtapasztalhattunk. Tegyük mindjárt hozzá, hogy az elbeszélési módok permanens háborúja nemcsak az európai diskurzusmezőben, hanem az egész globális térben és a Magyarország nevű lokalitásban is zajlik. Tehát nem elszigetelt jelenségről, hanem valamiféle „világlényegről” van szó, amelynek pontos megértése nélkül elképzelhetetlennek látszik a világ káoszba süllyedésének megállítása.

A világ kaotikus örvénylésének legmélyebben fekvő oka az, hogy bár a nyugatias modernitás az egész világot a saját létmódjának átvételére kényszerítette, ám erről a létmódról egyre inkább bebizonyosodik, hogy zsákutca az emberi lét számára. Bár hatalmas és látványos, főként technológiai eredményeket ért el, de ezt csak úgy volt képes megvalósítani, hogy egyre végzetesebb módon roncsolja szét az emberi létezés külső természetét, vagyis az ökológiai rendszert és a belső természetét, vagyis lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát.

Összességében tehát minden grandiózus látványtechnikai sikeressége ellenére folyamatosan egyre deficitesebb lesz, és mivel szellemileg nem képes reflektálni egyre mélyebb válságba süllyedő önmagára, így bukása elkerülhetetlennek látszik. Persze a felismerés nem új, az elmúlt évszázad folyamán Oswald Spengler, René Guénon, Ortega y Gasset, Martin Heidegger és Hamvas Béla nagy ívű munkákban fogalmazta meg ennek lényegét.

Tovább súlyosbítja azonban ezt az így is éppen elég súlyos helyzetet, hogy nemcsak kidolgozott, koherens létalternatíva nincs, de még az a globális beszédtér sem tud felépülni, ahol értelmesen, Homo sapienshez méltó módon elkezdődhetne az erről szóló diskurzus. Ebben a helyzetben spontán módon csak gyorsulhat a világ egészének hanyatlása, lefelé sodródása azon az entropikus lejtőn, ahol az elméleti fizika termodinamikai tételei szerint minden magára hagyott rendszer végül a teljes rendezetlenségben, vagyis káoszban végzi.

Hacsak valahonnan nem kap olyan külső energiát, amely újra a rendezettség irányába fordítja, amit az elméleti fizika „negatív entrópia” néven említ. Ez a „külső energia” azonban csak valamelyik már létező földi kultúra szellemi teljesítménye lehetne. Erre ugyan ma több „jelentkező” is akad (például a Kelet különböző kultúrái és civilizációi), de egyik sem látszik igazán alkalmasnak egy új és emberséges globális rend létrehozására. Európa, vagyis a Nyugat, a nyugatias modernitás eredeti „élőhelye” az Egyesült Államokkal együtt e létválság két fő színtere. A megbukott és káoszba süllyedő uralmi elit és az őt kiszolgáló, ám szellemi értelemben kiüresedett, és létét cinikus gátlástalansággal luxusprostituáltként tételező mainstream értelmiség nem tud, és nem is akar sem a helyzettel szembesülni, sem pedig cselekedni.

Ehelyett inkább hamis elbeszélési módok tömegét létrehozva az általa véleményhatalmi fegyverként használt globális média segítségével, álvalóságok felépítésével, és ezen álvalóságokban véghezvitt lázas pótcselekvésekkel próbálja azt a látszatot kelteni, hogy kezében tartja a dolgok irányítását. Ezt láthattuk drámai módon most ezen a LIBE-vitán is.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezt csak azért tudja megtenni, mert az európai fehér ember elvesztette lelki, erkölcsi, szellemi energiáit, s most ugyan ingerülten és frusztráltan kapkod, és adna szabad utat bármilyen alternatívát ígérő, ám teljesen beazonosíthatatlan politikai erőnek, de ezzel persze csak felgyorsítja önmaga felszámolását. Az a tragikomikus, abszurd dráma, amit most a LIBE-vitán is láthattunk, nem ígér túl sok jót Európa számára.

mho

Hunhír.info

Bejegyzés nyomtatása