Az 1918-ban már tizenéves nagyszüleim (ekkor nagymamám még iskolás, nagyapám 17 éves honvéd) még az 1970-es és 80-as évtizedben is borzongva emlegették a nagy spanyolnátha járvány emlékét, mely az Osztrák-Magyar Monarchiában is százezrek életét követelte.

1918. március 8-án Kansasban, Albert Gitchell, egy amerikai katonai szakács magas lázzal, hányással, rosszulléttel jelentkezett az orvosi ügyeleten. Jelentőséget senki sem tulajdonított a szakács tüneteinek, mikor naponta ezrek és ezrek estek el a világháború frontjain. Senki sem gondolta, hogy a szakács megbetegedése, tünetei a világ egészségügye történetének egyik leggyilkosabb betegsége nyitányát jelentheti. Olyan szörnyű pusztítást végezhet, mint az 1347-50 közötti nagy pestisjárvány, mely Ázsiában és Európában közel 50 millió áldozatot követelt.

A betegség rendkívül gyors lefolyású volt: rosszullét, végtagfájdalom, magas láz, tüdőgyulladás, majd halál voltak a stádiumai. Minden bizonnyal az USA-ból hozták át Európába, majd a világ többi részére. Százmilliók kapták el, 20-50 millió közöttire teszik a halálos áldozatai számát. Három hullámban támadott: 1918 tavaszán, 1918 végén, majd 1919 első hónapjaiban. Ekkor Európa lakossága egyébként rendkívül legyengült állapotban volt a háborús nélkülözések, megszorítások miatt.

Az elnevezés valószínűsíthetően onnan eredeztethető, hogy a Nagy Háború résztvevő államaiban, miután tömegessé vált, a háborús cenzúra miatt nemigen lehetett róla írni. Ezzel szemben a semleges Spanyolországban, ahol nem volt cenzúra szabadon írhatott róla a sajtó. Itt a legmagasabb szintig is eljutott: XIII. Alfonz király is megbetegedett, de sikerült meggyógyulnia. Ezért tulajdoníthattak spanyol eredetet az egyébként valószínűleg az USA-ból elindult járványnak.

Sajnos a járvány a katonák mellett nők, gyermekek millióit kaszálta le. Érdekes lehet megemlíteni néhány híres áldozat nevét: Guillaime Apollinaire, Egon Schiele, Max Weber, Edmund Rostand. A sor nagyon hosszú lehetne… Sokan viszont túlélték, példaként Mahatma Gandhi, Musztafa Kemál, Erza Pound.

Sajnos a vírust sem sikerült kiirtani, mutációi tovább éltek. Ezek voltak a H1N1, majd a H2N2 vírusok. Sajnos a későbbi évtizedekben szinte évtizedenként jelentek meg, milliós áldozatokat követelve, példaként 1957-ben, 1968-ban. Ilyen volt példaként a hírhedt Hong-Kong-influenza vírus.

Ha már a Nagy Háborúnál tartunk, mindenképp meg kell említenünk az 1918 márciusában indított nagy német offenzívát, melyet, mint a 2. Marne-i csatát emleget a hadtörténetírás.

A „Michael” tervet Ludendorf tábornok dolgozta ki, az antant védelmének mintegy 70 kilométeres szakaszára kétszeres túlerőt: három hadsereget, 6608 löveget, 1070 repülőgépet vontak össze. Bevetették a zsákmányolt összesen 5 tankot, valamint néhány új német tankot is. A német támadás Cambrainál ugyan ért el sikereket a brit erők ellen, de Amiensnél elakadt. A sok áldozatot követelő harcok júniusig folytatódtak.

Jó lenne, ha a ma békében és jólétben élő európai embere levonná a korszak tanulságai, és fejet hajtana a Nagy Háború veszteségei, és a járványok áldozatai előtt is.

Károlyfalvi József – Hunhír.info