A trianoni béke hazánkat minden tekintetben bilincsbe verte. A két világháború közötti magyar politikai gondolkodás alapelve volt a trianoni békeszerződés legalább etnikai alapú revíziója. A magyar politika ezt lehetőleg békés úton akarta elérni, azonban hazánk vezetése tudatában volt, hogy végső esetben szükséges lehet a katonai fellépés is, ezért volt szükséges a trianoni korlátozások által jelentős mértékben redukált Magyar Királyi Honvédség megerősítése.
A Magyar Királyi Honvédvezérkar főnökével és a Honvédség főparancsnoksággal kibővített kormány, a Legfelső Honvédelmi Tanács 1938. február 3-ai ülésén határozatot hozott a honvédség szervezeti és technikai fejlesztéséről. Ekkor határozták meg a Huba I.-II.-III. hadseregfejlesztési tervet. Ennek első lépése az eddigi vegyes dandárok hadtestekké alakítása, második az eddig tiltott páncélos- és légierők fejlesztése, a harmadik pedig a hadtesteken belüli dandárok könnyű hadosztályokká történő formálása volt.
A terv pénzügyi alapjai megalapozásának kinyilvánítására a Nemzeti Egység Pártja Győrben, 1938. március 5-én tartott nagygyűlésén került sor. Darányi Kálmán kormányfő itt jelentette be, hogy a magyar királyi kormány döntése értelmében egymilliárd pengő értékben fog sor kerülni a honvédség fejlesztésére, az említett beruházások finanszírozására.
Az egymilliárd pengős beruházás forrásai egyrészt a 600 milliós, a gazdaság főszereplőire kivetett egyszeri vagyonadó, másrészt pedig mintegy 400 milliós állami hitel voltak.
E döntés eredményeképp kaphattak folyamatos honvédségi megrendeléseket a magyar ipar zászlóshajói: a Magyar Vagon és Gépgyár, a WM, a Diósgyőri Gépgyár és más üzemek.
A konzervatív, a magyar alkotmányosságot és a függetlenséget alapelvnek tekintő kormányfő Győrben meghirdetett gondolatai, alapelvei a mai politika számára is megfontolandóak. Így példaként :”Hidat kell építenünk a különböző felfogású magyarok között.” A stabilitás értékeit is hangsúlyozta: ”Nem lehet egyéni fantáziák veszedelmes játékának átengedni a kormányzást.” E gondolatok örökérvényű üzeneteket közvetítenek.
Tudhatjuk, hogy mennyire elszigetelt helyzetben volt ekkor hazánk. Mindenki előtt ismeretes lehet a szovjet bolsevizmus egész Európára irányuló fenyegető ereje, Németország befolyásának erősödése, a Kisantant államok kíméletlen nyomása, a nyugati demokráciák megértést nélkülöző, érdektelen, sok esetben ellenséges megnyilvánulásai. Dombrády Lóránd, a kiemelkedő hadtörténész egyik művében idézi Szombathelyi Ferenc tábornok 1938. március 15-ei ünnepi beszédét, miszerint Magyarország az adott pillanatban nem az abszolút monarchiák, hanem az úgynevezett demokráciák tetszetős jelszavakkal dobálózó zsarnokságával áll szemben, melyek elkábítják a nemzet egészséges életösztönét.
E történelmi pillanatban talán csak Lengyelország és Olaszország részéről érezhettünk őszinte együttérzést és támogató szándékot hazánk irányába.
A beruházások, a fejlesztések eredményeképp a Magyar Királyi Honvédség pár év alatt elérte az 1938 februárjában meghatározott célokat. Azonban ez lényegileg a Közép-Európában végrehajtandó feladatokra teremtette meg az alapokat, semmiképpen sem a totális világháborúra, a titánok küzdelmébe történő bekapcsolódásra.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
