…A feszültség fő forrása nyilvánvalóan az, hogy a világ valóságos irányítása egy olyan globális szuperstruktúra kezében van, amely saját létét is tagadja, és igyekszik mindent megtenni azért, hogy tudatlanságnak vagy gonoszságnak állítson be minden olyan véleményt, amely fetételezni meri a létezését. S ezzel a kör bezárulni látszik, így aligha lesz egyhamar válasz arra, hogy ki ölte meg Kennedyt…
Az elnök tudatosan szállt szembe a magát nem létezőnek tekintő globális hatalmi struktúra minden fontos intézményével, de anélkül, hogy önmaga védelméről gondoskodott volna
John Fitzgerald Kennedy amerikai elnököt 1963. november 22-én Dallasban egy magányos merénylő, bizonyos Lee Harvey Oswald ölte meg, akinek életét két nappal később egy szintén magányos gyilkos, Jacob Leon Rubenstein oltotta ki.
A hivatalos verzió szerint összeesküvés nem történt, és ezt az állítást az elmúlt fél évszázad során senkinek nem sikerült megdöntenie, csupán különböző összeesküvés-elméletek láttak napvilágot. Pontosabban olyan feltevések, amelyeket a globális véleményhatalomként működtetett média bélyegez meg összeesküvéselmélet-gyártásként. A közelmúltban feloldották ugyan néhány dokumentum titkosítását, ám a világ ezzel sem jutott közelebb a rejtélyek megoldásához. De nézzük, melyek azok a merénylethez kapcsolódó mozzanatok, amelyeknek feltárása segíthetne megoldani ezeket a rejtélyeket!
Kennedy olyan bel- és külpolitikát folytatott 1961 és 1963 között, amely nagyon komoly érdekeket sértett a hadsereg, a CIA, az FBI és általában a birodalmi hatalom-gazdaság mindent meghatározó struktúráiban. Vagyis Kennedy tudatosan szállt szembe a magát nemlétezőnek tekintő globális hatalmi struktúra, a birodalmi Amerika, vagy ahogy ott mondják, a „deep state”, a „mély-állam” minden fontos intézményével, anélkül azonban, hogy önmaga védelméről gondoskodott volna.
A legfőbb kérdés, hogy miben bízott egyáltalán, és hogy tudta-e, mire vállalkozott. A merénylet idejére, vagyis 1963 végére Kennedyvel szembefordult e „mély állam” már szinte minden jelentősebb intézménye, amelyek közül legfőbb politikai ellenfelei a birodalmi érdekeket képviselő csoportok és hivatalok lettek és azok a körök, amelyek a globális feszültség szításában voltak érdekeltek. A merénylet napján az elnök biztonságáért felelős szervezetek durva szakmai hibák sokaságát követték el, amely hibák nehezen választhatók el a Kennedy és Hoover között feszülő – ami akkoriban szinte köztudott volt – viszálytól. Az elnök ugyanis félhivatalosan már kilátásba helyezte az 1935 óta FBI-igazgatóként tevékenykedő John Edgar Hoover elbocsátását.
A merénylet „magányos” tettesét, Lee Harvey Oswaldot lövései után másfél órával elfogták. Gyilkos fegyvere, indítéka, múltja, sőt minden motivációja is „készen állt” már a nyilvános leleplezésre, így látszólag szinte nyomozás nélkül, azonnal meg is oldódott minden rejtély a merénylettel kapcsolatban. Lee Harvey Oswald kihallgatása valójában még el sem kezdődött, amikor Jack Ruby november 24-én lelőtte őt a dallasi rendőrség alagsorában, a sajtó és a rendőrség képviselői előtt, mondhatni, globális egyenes adásban. A Lee Harvey Oswald elleni merénylet tucatnyi állig felfegyverzett rendőr „asszisztenciájával” történt, így Jack Ruby töltött pisztollyal tudott karnyújtásnyi közelségbe férkőzni áldozatához.
Nyomozási hibák egész sora, furcsaságok és durva mulasztások kísérték a merénylet utáni felderítést: eltűnt például a boncolási jegyzőkönyv, figyelmen kívül hagyták néhány szemtanú vallomását, más fegyver került elő, mint amiről a helyszínre érkező legelső rendőrök beszéltek, és nem végeztek kellően alapos helyszínelést sem. Megdöbbentő, hogy a merényletet követő években számos tanú halálozott el azok köréből, akiknek vallomásai nem illeszkedtek a hivatalos változathoz.
A merényletet kivizsgáló Warren-bizottság egyik tagja az az Allen Dulles volt, akit maga Kennedy váltott le két évvel korábban. Dulles nyilvánvaló politika ellenfele volt Kennedynek, mert ellenezte a CIA átszervezését, amelyre biztosan sor került volna, ha Kennedy életben marad. Ugyancsak érdekes, hogy Edgar Hoover – aki szintén Kennedy ellenfele volt és leváltásra várt – döntő szerepet játszhatott a nyomozásokban, s így két olyan ember vezette a merénylet felderítését, aki az áldozat ellenfele, halálának haszonélvezője volt.
Ilyen körülmények között aligha tételezhető fel az objektív, tényszerű vizsgálat, a Kennedy-gyilkosság hivatalos magyarázatát éppen ezért soha nem fogadta el a közvélemény. És bár számos dokumentum titkosítása szűnt meg a közelmúltban, ám az ennek nyomán „megnyíló” aktákból semmi nem derült ki, ami segíthetne a huszadik század egyik nagy politikai, hatalmi rejtélyének megoldásába. Azt pedig teljesen természetesnek kell tekintenünk, hogyha több mint fél évszázadon át sincs semmiféle használható magyarázat a legalapvetőbb kérdésekre, akkor ez folyamatosan olyan alternatív elképzeléseket generál, amelyeket aztán összeesküvéselmélet-gyártásként lehet megbélyegezni.
A feszültség fő forrása nyilvánvalóan az, hogy a világ valóságos irányítása egy olyan globális szuperstruktúra kezében van, amely saját létét is tagadja, és igyekszik mindent megtenni azért, hogy tudatlanságnak vagy gonoszságnak állítson be minden olyan véleményt, amely fetételezni meri a létezését. S ezzel a kör bezárulni látszik, így aligha lesz egyhamar válasz arra, hogy ki ölte meg Kennedyt.
Kennedy sorsának tanulságai ma különös megvilágításban mutatkoznak meg, hisz a mostani amerikai elnök, Donald Trump hozzá hasonló fesztelenséggel mondott ki tabunak számító igazságokat, és vágott bele hasonlóan kockázatos kísérletekbe. A deep state eddig persze ugyanilyen fesztelenséggel igyekezett s igyekszik mindent megtenni azért, hogy Trump ugyanúgy belebukjon kalandos vállalkozásába, mint Kennedy.
Legfeljebb annyival más a helyzet most, hogy a globális média véleményhatalmi terrorja sokkal hatékonyabb és veszélyesebb fegyver, mint a „magányos” merénylő távcsöves puskája.
mho
Hunhír.info
