Bánhidi László sikerében oroszlánrésze volt Fekete István író vesszőfutásának. Bánhidi Laci bácsit, a színészt, pár éve még mindenki szerette és ismerte. Aki ismeri, aki emlékszik rá, az nyilván ma is szereti – de vajon ismerik-e még mindig az emberek? Filmjei és az ő népszerűsége sajnos kopik, erősen kopik, hisz a televíziók számára ezerszer fontosabb a legócskább amerikai piff-puff meg a folyamatos durrogás, mint a Kisbalaton vizén halkan úszó ladik csobbanása és látványa.

Ma harminhárom éve hunyt el Bánhidy/Bánhidi László (1906-1984) színművész, aki minden idők egyik legízesebb és legsajátosabb hanghordozásával bírt – akiről a neves parodista úgy mondta: Olyan, mintha folyvást a döcögő szekérről beszélne…

Huszonkét évesen végzett a Színművészeti Akadémián, s harmincnégy éves korától filmezett, így nyilvánvaló, hogy nem volt ő mindig Laci “bácsi” – ám sajnálatosan ifjúkori hangját nem tudjuk könnyedén felidézni, pedig közel százötven filmben szerepelt.

Térjünk hát rá a legismertebbre a Fekete István regényéből írott Tüskevárra, melyben a derék Matula bácsit alakította.

Ez a remekmű a Rákosi-korszak miatt született, alighanem kényszerből.

Fekete István ugyan mezőgazdász volt, a természet és főleg a vizek jó ismerője, így akár önszántából is megírhatta volna zseniális műveit, mint a Tüskevár, s mellette a Kele, a Lutra, a Bugáncs, sőt a Vuk – de ő nem önként írta.mNeki a kommunizmus üldöztetései miatt jutott ez: a közéleti témáktól el volt tiltva.

Ez az írás Bánhidi Lászlóról szól, így nem megyek bele Fekete István keserű életének ismertetésébe, csak a tényt szögezem le: az író nagyszerű műveket hagyott ránk, ám sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna a hagyatéka, ha e gyilkos rendszer nem forgatja fel az életét. De felforgatta.

A “szocialista kultúrpolitika” mindenesetre erősen meghurcolta Bánhidi László életét is. Az ő bűne az volt, hogy a háború előtt, de még a német megszállás után is erőst jobboldali, úgymond uszító szerepeket vállalt. Ezért persze utóbb jócskán meghurcolták, bíróság előtt is állt – de végül felmentették, mondván hogy csak mások által írt szöveget tolmácsolt. (Az mindenesetre tudnivaló, hogy hasonlóért másokat olykor kivégeztek, vagy – szerencsés esetben – tömlöcbe betettek.)

Bánhidi művészi büntetése az volt, hogy soha életében nem kapott semmiféle kitüntetést vagy egyéb elismerést. A Tüskevár azonban megszületett – Bánhidi László, a gyerekek és valamennyiünk örömére.
Tényleg örüljünk neki, mint ahogy alkalmasint Bánhidi László művész úr is csak mosolyog még holtában is, hogy a Jóisten közreműködésével neki juthatott Matula bácsi szerepe.

Elhunyta napján gondoljunk rá, tartsa meg a Isten jó emlékezetünkben az idők végezetéig e nagyszerű színművész emlékét!

(A képen: Jelenet a Tüskevárból: Tutajos (Seregi Zoltán) és Matula bácsi (Bánhidi László). Előbbi egyébiránt ma színész-rendező, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója.)

Mészáros Sunyó – Hunhír.info