Reggel forradalmi fűtöttséggel mentem az iskolába. Egy éve készülök már rá, nem csoda, hogy hajtott a hév. Eddig mindig lemaradtam a papírgyűjtésről, de most eltökéltem, hogy ott leszek.

Egy-két éves iskolai munkafüzetek, újság, egyéb füzetek, nekem nagy fogásnak számító aldis és médiamárktos szórólapok (kivettem az egészet a ház postaládájából!) Megdolgoztam érte, babéraratás várható. Egy évig gyűjtöttem, közben hatvanszor legalább lezuhanyoztak a gangon, utoljára most, a mérlegelésnél még jól jöhet. Szóval megyek nagy büszkén, hogy majd én jól megmutatom (magamnak), milyen jó anya vagyok. Kezdjük ott, hogy a tartásom már akkor néhány pillanatra megingott, mikor a cél előtt kb. 30 méterrel, az úttest majdhogynem kellős közepén elszakadt a zacskó. Mert autentikus akartam lenni, papírgyűjtésre műanyagban nem szállíthatok.

A rollert a falnak döntve igyekeztem nőiesen leguggolni őszi bundácskámban, és összeterelgettem a papírokat. A kocsist és a költőt csak magamban idéztem. Bementem az iskolába a másik táskával. Vissza a többiért az utcára. A jómunkásemberek nem mindig úriemberek, de legalább volt egy jó reggelük. Neem, nem szóltak be, a katolikus iskolában a jómunkásemberek sem – annyira – bunkók. Csak végigkísérték szenvedésemet tekintetükkel.

Annyira igyekeztem, hogy 8 óráig odaérjek, így aztán első körben nem is nagyon adtam magamnak időt körülnézni. Először a 6.b-hez cuccoltam, de beugrott, hogy az majd csak jövőre lesz aktuális nekünk. Alig találtam rá a mieinkre, úgy el voltak bújva. A legkisebb kupacot látva a korábbi kellemetlenségek értelmet nyertek.

Megszabadulva a tehertől, körülkémleltem. Emeletes dobozok, bennük szovjet könyvek, kicsit odébb egyforma IKEA-újságok kötegelve. Kommunizmus és kapitalizmus termékei egyaránt újra lesznek hasznosítva – khm, szemétre velük.

Hát ez volt az én forradalmi papírgyűjtésem és felismerésem. Minden a helyére kerül előbb-utóbb.

G. Németh Éva – Hunhír.info