Nem csak Franciaországhoz, de az egész nyugati sajtóviszonyokhoz képest is nálunk az ellenzék paradicsomi állapotokban úszik.

Tökéletesen tisztában vagyok a hazai jobboldali sajtónak azzal a világon meglehetősen egyedülálló szokásával, hogy jobboldali újságírók egymást nem dicsérik, de talán megbocsájtható lesz, ha egyszer kivételt teszek. Lapunk tegnapi számában interjú olvasható Almássy Ferenc Franciaország-szakértővel, a francia és angol nyelvű Visegradpost.com főszerkesztőjével a franciaországi választásokról. A Magyar Hírlap szerkesztősége az interjúnak ezt a címet adta: „Nyugaton a liberális diktatúra felé haladunk”.

E liberális diktatúra franciaországi működéséről mondta Almássy azt, hogy az elnökválasztási kampány idején a médiában folyt az agymosás, miközben olyan módszereket, trükköket vetettek be, mint soha máskor. „Franciaországban a szavazáskor az emberek postán kapják meg borítékban a szavazólapokat, de a szavazóhelyiségekben is lehet ezeket választani. Több ezren kaptak érvénytelenített szavazócédulát.
Például szakadt volt a Le Pen-szavazócédula. Olyan esetek is voltak, amikor a borítékban két Macron-szavazócédula volt. Azaz hiányzott a Marine Le Pen-cédula. Félmillió olyan szavazó is van, aki dupla szavazási lehetőséget kapott a borítékjában” – tette hozzá.

A legutolsó mondat elsősorban Franciaország tengerentúli területei­re vonatkozik, ahol az emberek óriá­si többsége a pro-EU-s Emmanuel Macronra szavazott, mert ezen régiók lakói hasznosnak tartják, hogy vízum nélkül utazgathatnak Európában. Ehhez hozzá kell tenni, amit lapunk tegnap megírt a 888.hu nyomán: a Soros által támogatott, húszmillió tagot számláló amerikai globális aktivista Avaaz hálózat kampányolt Franciaországban Marine Le Pen ellen. Azaz meghekkelte Le Pen kampányát Macron érdekében, míg a Macront támogató politikusok és sajtó végignyüszítette az egész kampányidőszakot, Putyin „ürgebőrös gyíkember-beavatkozását” láttatta minden párizsi vendéglőasztalra kitett Pernod-s pohárban is.
Miközben Macronék a Russia Today tudósítóját kitiltották, sőt a letartóztatását kérték, a francia egalitás, fraternitás és egyéb verbális hazugságok dicsőségére.

Almássy az interjúban megemlítette azt is, hogy Franciaországban egyetlen országos televíziós állomás, egyetlen országos napilap nem támogatta Marine Le Pent, az EU-t nem kedvelő Nemzeti Front elnökét. Sőt, mint a Le Monde és a Libération napilap tette, még kampánycsendet törve is buzdítottak jelöltjük, a neoliberális-neokon, ex-Rotschild bankházas befektetői múltú Emmanuel Macron támogatására, és fütyültek arra, hogy majd pár ezer euróval ezért megbüntetik őket. Egy olyan országban, ahol a nem píszí beszólásokat több tízezer euróra taksálják. Erről mesélhetne Franciaország gyakorlatilag elhallgattatott, legtehetségesebb komikusa, a francia-kameruni Dieudonné Mbala Mbala is, akinek fellépését egyszerűen azért tiltják be előre, mert sejtik, ismét nem fog politikailag korrektül beszélni. De ott sorjáznak a rossz kiszólásokért súlyosan megbüntetett politikusok is, mint pél­dául a Le Pen család tagjai.

És ugyanez a helyzet az egyszólamú sajtójáról ismert Németországban vagy Ausztriában, amely országok lapjai előbb hazudnák azt, hogy a Klubrádió minden alkalmazottjának fejét Orbán Viktor önkezűen mártotta sósavba, mint hogy a náluk kötelező, föderatív EU-párti jelöltekkel szemben álló, akárhányak által támogatott jelöltekről akár egyetlen jó szót is mernének hallatni. Velük szemben áll például Magyarország, ahol – állítják hazug ellenségei – a választások már csak azért sem tisztességesek, sőt nem demokratikusak, mert az állam kezében van a sajtó.

Hahaha, kacagna fel Dieudonné, ha nem félne egy újabb harmincezer eurós büntetéstől.
Nem csak Franciaországhoz, de az egész nyugati sajtóviszonyokhoz képest is nálunk az ellenzék paradicsomi állapotokban úszik. Miközben a médiadiktatúráról hangoztatott, gyomorforgatóan tényellenes és undorító vádjai a hon aprajához s nagyjához jutnak el olyan alapcsomagban kínált tévéhíradókon át, mint az RTL Klub, az ATV vagy a HírTV, a „kormányszócső” Echo TV a legtöbb helyen éppen úgy nincs az alapcsomagban, mint ahogyan az egyetlen hírtévéként a kütyükön át eljuttatott TV GO csomagból is hiányzik. Amelynek átrendezése persze egy diktatúrában csupán egyetlen telefonhívásba kerülne.

Hasonlóan: totálisan liberális rendszerünkben nyugodtan lehet felvonulni akár bejelentetlen tüntetésen is „Szar Áder”, „Szar rendőrök” táblákkal, ilyeneket kiabálva, festékesdobozokat hajítva a rendfenntartókhoz, az elnöki palotához, vagy felmászva a kormányzó párt székházára, ott ablakokat törve. A hasonló eseteknek Párizsban, Berlinben, Londonban vagy akár Washingtonban és egyéb liberális diktatúrákban, kicsavartan megbilincselt karok lenne a jutalma, de előtte még gumibottal alaposan fejbe is vágnák a vandálokat.
Magyarországon tombol a liberális demokrácia. Amiről a miniszterelnök évekkel ezelőtt Tusnád­-
fürdőn mondott szavait kiforgatva hazudják a rendszer szándékos „illiberalizálását”.

Schöpflin György, az Európai Parlament fideszes-néppárti képviselője a német kormány, illetve Merkel fizetett szócsövének és mediális pincsikutyájának, a Deutsche Wellének kedden adott interjúban ezt a tények kedvéért el is mondta az őt interjúvoló egykori diákjának így: „Az »illiberalizmus« a magyar esetben csak a gazdaságra vonatkozik. A szót Orbán kizárólag a szabad piac által létrehozott egyenlőtlenségekre használja. A többi azon liberálisok által használt, rákent szavak halmaza, akik negatív polaritást találtak abban, amit »illiberalizmusként« határoznak meg és támadhatják azt azért, hogy saját erényüket mutogassák.”

Steven Biko, egykori dél-afrikai apartheidellenes aktivista – hogy a balliberálisokat egy kameruni után még egy bantu idézésével is idegesítsük – mondta: „Az elnyomó kezében a leghatékonyabb eszköz az elnyomottak agya.” Tartok tőle, hogy az elhunytak körében Nyugat-Európában végzett tömeges méretű törvényszéki boncolás riasztó módon támasztaná alá Biko diagnózisát.

mho

Hunhír.info