Talán a magyar politika ismerte fel Európa kormányai közül a legtisztábban a kontinens jövőjét folyamatosan fenyegető veszélyeket. Ismert, hogy Európa kettős nyomás alá került. Az első saját extrém liberálisai, és a szabadkőművesek által már a megvalósítás mezejére vitt Kalergi-terv aktualizált változata. Az 1920-as években Coudenhove Kalergi(1884-1972), a rendkívül színes családi összetételű, eredetileg osztrák-magyar diplomata, majd német politikus megfogalmazott koncepciója szerint Európában egy vegyes, európai-ázsiai-afrikai összetételű népességnek kell kialakulnia. E téves elképzelés mai értelmezése szerint multietnikussá-multikulturálissá kell válnia Európa eredetileg többnyire homogén és keresztény hagyományú nemzetállamainak. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi európai politikai elitek jelentős csoportjai már nem a hagyományos európai keretekben tervezik, vázolják fel jövőképüket. A másik tényező pedig az Ázsia és Afrika bizonyos régiói, államai demográfiai robbanásából, törzsi-vallási konfliktusaiból következő, Európa felé irányuló-irányított migráció.
Az törvényszerű, hogy a demográfiai robbanás sok esetben lehetetlenné teszi az amúgy is korlátozott életfeltételeket, ez felerősíti a törzsi és vallási konfliktusokat, ez a következő évtizedekben akár tíz- és százmilliós migrációt indíthat el Európa felé. Ekkora tömegek beteljesíthetik a Kalergi-tervet, végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltoztathatják Európa etnikai és vallási összetételét. Ez pedig véget vethet Európa eddigi történetének, az évszázadok alatt létrejött civilizációjának, kultúrájának, jogrendszerének.
Igen sajnálatos, szomorú példa Svédország mára kialakult helyzete. Az ország a korábbi évtizedekben, rendkívül fejlett gazdaságára építve páratlanul magas szintű szociálpolitikát épített ki. Ez volt a ténylegesen szociáldemokrata modell, az 1986 elején megölt miniszterelnök, Olaf Palme nevéhez társított „svéd szocializmus”, melyet mintegy három évtizeddel ezelőtt szellemes viccek állítottak párhuzamba a „létező szocializmussal”.
Valakik rejtett, több évtizedes sikeres aknamunkája eredményeképp a svéd identitásképből szinte már kiszorult Gusztáv Adolf és XII. Károly nagy királyok alakja, ellenben bekerült az „emberi jogok” túldimenzionálása. Ennek valódi tartalma mindenféle társadalmi, szexuális és egyéb deviancia, az idegen kultúrák, a migráció iránti felfokozott érzékenység és megértés.
Donald Trump, az USA a civilizált világ számára új perspektívákat felvázoló elnöke mára Svédország iszlamizációjáról beszél. A svéd nagyvárosok „no go” enklávéiban már az iszlám hit agresszív értelmezői a meghatározóak. A bevándorló, fiatal, műveltnek nem minősíthető tömegek fogékonyak a vallás fanatikus, agresszív értelmezésére, a befogadó állam alapértékeit támadják. A mellékelt képen a svéd zászló égetésére vetemednek. Egy ilyen tett következményének normális esetben azonnali kitoloncolásnak kellene lennie.
Arcátlanság, multikulturalizmus vagy pusztító hajlam?
A La Stampa újságírója, Andrea Malaguti szerint egyes nagyvárosokban már szinte lehetetlenné válik az élet. Ilyen példaként Malmö egyik, Rosengard nevű külvárosa, ahol a 25 000 lakosból 86 százalék már bevándorló. Malmőben egyébként 2016 folyamán 6700 nemi erőszakra és 10 000 molesztálásra került sor. Egyes körzetekben az őslakos svéd emberek már nem is szívesen hagyják el otthonaikat. Ez egybevág egyes svéd rendőrök közléseivel, akik a bűnözés aránytalan mértékű növekedéséről beszélnek. Nem ezt érdemli a svéd társadalom.
Sajnos ez a jelenség létezik Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és más államok nagyvárosaiban is. További migráns milliók beérkezése egyre lehetetlenebb helyzetet alakíthat ki, megadva a kegyelemdöfést az eddig kialakult európai civilizációs és morális normáknak.
A nyugati liberális politikai elitek sokkal inkább hajlanak ma a különféle másságok tiszteletére, mint saját múltjuk értékei, eredményei felismerésére, identitásképébe történő beépítésébe. A karácsonyi berlini merénylőt lelövő milánói csendőr azért nem kaphatott német kitüntetést, mert facebook oldalán posztolta a Ducét, akiben már egyre többen jogosan ismerik fel és tisztelik a XX. század egyik legnagyobb történelmi személyiségét.
A berlini merényletben egyébként áldozatul esett egy fiatal olasz lány, Fabrizia Lorenzo is.
Az ő, és a többi áldozat hozzátartozói, ismerősei előtt bizonyára már aligha lehet ecsetelni a multikulturális Európa előnyeit. A sajtó szerint az olasz szervek már a lehetőség szerint eljárnak, a mellékelt képen példaként a szárd rendőrség ismerteti algériai illegális bevándorlók visszatoloncolását.
Sajnos Európa részben nyitott. A török politika bizonytalansága, kétértelműsége miatt nem jelent egyértelmű gátat a közel-keleti migráció előtt. Spanyolország Marokkóval kötött egyezménye révén ki tudja küszöbölni a migrációt, azonban a legalább öt entitásra szakadt Líbia jelenti az útvonalat a szubszaharai térségből a Földközi-tengeren át Európába. Az olasz csendőrség, haditengerészet valóban emberfölötti munkát végez e menekültek kimentésében, nyilvántartásba vételében, elhelyezésében. Közben a szervezett embercsempészek, az ISIS, a Boko Haram terroristáit is nagy számban juttatják be Európába. Mindenképp elgondolkodtató kérdés, miből is lehet az afrikai migránsoknál minimálisan 2-10000 euró, vagy hogyan, és milyen segítséggel és szervezéssel juthatnak el a szubszaharai térségből Líbia kikötőihez. Ugyanis ez a mintegy 1000 kilométernyi út szervezés, logisztika nélkül képtelenség lenne.
Megállíthatatlan folyamat?
A megoldás csak a migráció az embercsempészet útvonalai elzárása lehet. Mint ahogy Giorgia Meloni, az olasz jobboldali radikális mozgalom, a Fratelli d’Italia-Centrodestra Nazionale vezetője is sürgette, a NATO erőinek blokkolni kellene Líbia kikötőit.
Szíriában a törvényes államfő, Asszad elnök hadereje egyre súlyosabb csapásokat mér az ISIS-re. Azt, hogy Szíriában ki is képviseli a jó értelemben vett szabadságot és alkotmányos elveket az bizonyítja, hogy a kormányerők a visszafoglalt Maalula nevű helységben visszaállították a Szűzanya szobrát. Ez jelképe Szíria korábbi, hagyományos alkotmányosságának, vallási és kulturális toleranciájának.
Az egy évtizeddel ezelőtti, a különféle vallások és etnikai kisebbségek együttélésének jó példáját mutató Szíria ma sajnos romokban hever. Asszad elnök, a Secolo d’ Italia számára adott interjúban élesen elítélte azokat a nyugati nagyhatalmakat, melyek szerinte szerepet játszottak hazája lerombolásában és kijelentette, hogy nem is vehetnek részt a háború befejezését követő újjáépítésben.
Az etnikai, vallási arányok megváltozása, további romása törvényszerűen importálhatja Európába a szalafista, szunnita szélsőségesek által generált etnikai-vallási háborút. A migráció révén létrejött enklávék szegény és műveletlen, ezért fanatizálható tömegei könnyen az európai lakosság ellen fordulhatnak. A fanatizálhatóság szomorú példáit láthatjuk Szíriában és Irakban, ahol kényszer, vagy erőszak, vallási demagógia hatására egészen fiatal gyerekek válnak a szélsőségesek által terror eszközeivé, végrehajtóivá és egyúttal áldozataivá is.
A fanatizált, vagy megfélemlített fiatalok mindenre képesek. Szintén a Secolo d’Italia február 24-ei számában megdöbbentő videofelvételt láthatunk, két mosolygó, terepruhás, 14-15 éves fiú egy teherautónyi robbanóanyaggal a számukra ellenséges objektumnak hajtanak, majd felrobbannak. (Nuovo video dell’Isis: due ragazzini sorridono prima di farsi esplodere.)
Egyébként Európa jövője, megmaradása az európai politikusok felelőssége, minden az ő fejükben fog eldőlni. Azonban a helyes döntéshez bizonyos nemzeti, keresztény, európai politikai kultúra és felelősségtudat is szükséges lenne. A migrációból következő pusztító, romboló folyamatokat csak egy európai jobboldali radikális fordulat tudná visszafordítani.
Egyébként a már idézett, jobboldali radikális olasz lap március 7-ei száma méltatta Magyarország erőfeszítéseit a migráció szabályozására.
Talán még nézzünk meg röviden egy történelmi párhuzamot, egy erkölcsileg, politikailag felelőtlen politikai elit és egy állam bukása között.
Mikor 1940 júniusában Franciaország katonailag és politikailag összeomlott, és a Nemzetgyűlés mintegy 670 tagjából 569 felhatalmazásával az I. világháború francia vonatkozásban kiemelkedő személyisége, hőse, az idős Petain marsall vette át a kormányhatalmat, Saliege Toulouse érseke következőképpen értékelte a bukás okait:
Mert száműzték Istent az ország iskoláiból,
Mert támogatták a beteges irodalmat
Mer bevitték otthonukba, hivatalukba és a gyárakba a nyomasztó erkölcstelenséget
Bocsáss meg nekünk Urunk!
Mire mentünk a győzelemmel 1918-ban?
Mire mentünk volna a győzelemmel 1940-ben?
(John Lukács: Az Európai világháború Bp. 1995 591. idézi a La Croix 1940. június 28-ei számát.)
Egyébként ekkor a francia társadalom jelentős rétegei még felszabadulásként élték meg a Harmadik Köztársaság bukását. Vichy rendszere kezdetben jól indult, a „Petain Franciaország-Franciaország Petain”, valamint a „Haza, Munka, Család” jelszavak egy új, konzervatív, nemzeti, szociális, keresztény jövő- és társadalomképet vázoltak fel, azonban a háború eszkalációja, a belső konfliktusok lerombolták ezt a perspektívát.
Tehát nemzetek vereségét, bukását, morális alapjai megrendülése és felelőtlen politikusai is elősegíthetik a legkülönfélébb körülmények közepette. A mai európai elit felelőssége Európa alapelvei újragondolása, múltbeli értékei továbbadása a későbbi évszázadokra. Mindezek közé tartozhatnak a jaltai elvek és következményeik átértékelése is.
Károlyfalvi József – Hunhír.info