Bizonyára mindenki előtt ismeretes, hogy a jelenlegi ukrán állami vezetés nyelvi szabályozást akar bevezetni az országban. Ennek értelmében az államnyelvnek minősített ukrán nyelv lehet a hivatalos állami, közigazgatási tevékenységek, kommunikáció hivatalos nyelve, a kisebbségi nyelvek szinte a magánszférába szorulnának vissza. E felfogás a francia államnyelvi koncepcióra emlékeztet, azonban közismert az is, hogy Franciaország eddig még nem építette be jogrendjébe a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját.
Ismert, hogy a jelenlegi Ukrajna történetileg heterogén, eredetileg nem is összetartozó területekből és etnikai csoportokból tevődött össze, formálódott meg.
Az ukrán nemzeti identitás és kultúra a XIX. század második felében jelent meg. A cári Oroszország világháborús összeomlását, a keleti német és osztrák-magyar győzelmeket követően 1918-ban megszülethetett a független Ukrajna.
Ez az állam szinte azonnal etnikai-területi konfliktusba került új szomszéd államaival: Csehszlovákiával, Romániával és Lengyelországgal is. A bolsevikok győzelme halálos csapást mért a polgári-nacionalista berendezkedésű Nyugat-Ukrán Köztársaságra, a szovjet-lengyel háborút lezáró 1921-es rigai békét követően megszületett a kommunista Szovjet-Ukrajna. A vegyes, lengyel-ukrán lakosságú Kelet-Galícia Pilsudski tábornok-elnök Lengyel Köztársaságához került.
Tőle keletre van Szovjet-Ukrajna
A második világháborút követően a Szovjetunió részét képező Ukrajna megkapta az említett Kelet-Galíciát, hajdan az Osztrák-Magyar Monarchia által kiépített Lemberggel, mely magán hordozza a Monarchia építészeti jellegzetességeit. Megkapták még a szintén vegyes, ukrán-román lakosságú Bukovinát, valamint Kárpátalját. Állítólag Sztálinban fel is merült, hogy Kárpátalját közvetlenül Oroszországhoz csatolja, de letett róla. Ennek, és a többi, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság irányába tett gesztusnak a célja az ukrán nacionalizmus leszerelése lehetett. Az 50-es években még nem voltak problémák az orosz-ukrán viszonyban, ezért is adhatta át a lengyel-litván állam elleni doni kozák felkelés, és az Oroszországhoz történő csatlakozás 300. évfordulóján, 1954-ben Hruscsov Ukrajnának a Krímet.
A független Ukrajna 1991-es létrejöttét követően konstruktívnak tűnő orosz-ukrán viszonyt megtörte a pár évvel ezelőtti fordulat, irányváltás, valamint, hogy a Krím Oroszország mellett döntött, majd az etnikai asszimilációs törekvések miatt kirobbanó fegyveres konfliktus a donyecki és a luganszki régióban.
Számunkra Kárpátalja kérdése tűnik a legfontosabbnak. A terület egyes részein, 1918-19 fordulóján a Károlyi-kormány megpróbálkozott a Ruszka-Krajna autonóm terület kialakításával, miközben más részein a román és a nyugat-ukrán csapatok háborúztak. 1919 tavaszán, egyes részeken talán egy hónapig létezhetett a Magyar Tanácsköztársaság is, ez a szovjet időkben bizonyos védelmet adhatott a magyaroknak. Kárpátalja a Csehszlovák Köztársaság két évtizede (1919-39) között meglehetően mostohagyerek volt, e cseh dominanciájú, az antant által összetákolt államban.
A csehszlovák korszak utolsó félévében, 1938 októbere és 1939 márciusa között területi-politikai autonómiát kapott Szlovákia valamint Kárpátalja. Kárpátalján két irányzat jelent meg, a Bródy András által képviselt, magyarbarát ruszin, ún. magyar-orosz politikai koncepció, valamint az Augusztin Volosin kormányfő vezette nagy-ukrán nacionalista felfogás.
Hitler egyes elgondolásaiban a kárpátaljai autonómia, mint az ukrán függetlenség Piemontja is felmerült. Ezzel a formációval még Sztálin is foglalkozott az SZKP 1939. március 13-17. között tartott XVIII. kongresszusán, mikor már meg voltak számlálva az órái.
Köztudott, hogy Volosin meglehetősen szigorú, diktatórikus rendszert épített ki, és kíméletlenül járt el: lágerbe zárta politikai ellenfeleit, cseheket, magyarokat, zsidókat.
Mindenki előtt ismeretes lehet az 1939. március 14-17. közötti hősköltemény, amikor a magyar csapatok: a VI. és a VII. hadtest alárendeltségében lévő dandárok, a Gyorshadtest, az öthetes újoncok, a kerékpárosok, a huszárok hóban-fagyban harcolva, ziláltan elérték Vereckét és kezet foghattak a lengyelekkel.
A Volosin-kormány Dimitro Klimpus vezette karhatalma, a Szics-gárda bátran és elkeseredetten próbált meg ellenállást tanúsítani példaként a Huszt előtti Vörös-mezőnél, de ez csak felesleges áldozatokat eredményezett. A magyar külügyminiszter, Csáky István közölte, hogy a magyar csapatokat technikai okokból már nem lehet megállítani, ugyanakkor kérte a Volosin-kormányt, hogy az értelmetlen és felesleges vérontás elkerülése céljából alakulatai ne tanúsítsak ellenállást. A Szics-gárda sajnos nem vette figyelembe e figyelmeztetést.
1939 márciusától gyorsan helyreállt a stabilitás az ismét hazánkhoz került Kárpátalján, mindez köszönhető volt a hagyományosan jó magyar-ruszin viszonynak.
A magyar kormány ugyan nem adott át állami, autonóm hatásköröket, mint azt például a Duce tette, az SHS Királyság veresége és széthullása után a Ljubjanai Autonóm Provincia és a Pindoszi-Macedón Vajdaság, vagy az olasz korona alatti Nagy-Albánia és a független Montenegró létrehozásával.
1939. augusztus 2-án a Teleki-kormány rendeletet adott ki, miszerint Kárpátalján teljes kétnyelvűségnek kell érvényesülnie, a törvényeknek és a rendeleteknek magyar és magyar-orosz (ruszin) nyelven kellett megjelennie.
Bartha Károly honvédelmi miniszter ezt követően elrendelte, hogy bár a Magyar Királyi Honvédség szolgálati és kiképzési nyelve Kárpátalján is a magyar, azonban mivel több egységnél az állomány több mint 50 százaléka ruszin, a csapatnyelvként a magyar-orosz, vagyis a ruszin nyelv is használható.
A honvédség kárpátaljai egységeihez ruszin nyelvet beszélő tiszteket kellett vezényelni és beosztani.
Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa, 1941. január 13-án, Ungváron kelt levelében kérte a kormányt, hogy a ruszin öntudat bizonyos természetes fejlődése megnyilvánulásai miatt foglaljon állást a Magyar Királyi Honvédség, Kárpátalján állomásozó alakulatainak gyakorlatáról. Az történt ugyanis, hogy egyes nemzeti és vallási ünnepek kapcsán a magyar himnuszt követően a ruszin legénység intonálta és elénekelte saját himnuszát.
A ruszin himnuszt a HM Elnöki Osztály lefordíttatta magyarra. Azt az álláspontot közvetítették az érintett VIII. hadtest alakulatai felé, hogy a honvédség szolgálati nyelve Kárpátalján is a magyar, de csapatnyelvként alkalmazható a ruszin. A magyar himnusz után elhangzó ruszin himnusz alatt a magyar tisztek és legénység számára is előírták a vigyázz-állást, valamint a tisztelgést.
Úgy tűnik, hogy a bizonyos külföldi és hazai politikai körök által alaptalanul és állandóan rágalmazott Horthy-rendszer messze előbb állt a kisebbségi jogok biztosításában, mint az EU és az USA által minden elvárás és követelmény nélkül támogatott mai Ukrajna?
Károlyfalvi József – Hunhír.info