Az ősz folyamán már több írásban foglalkoztunk az Olasz Szociális Mozgalom 1946-95 közötti történetét átfogó, a múlt év októberétől idén februárig tartó kiállítással, illetőleg az MSI a magyar forradalmat is érintő állásfoglalásaival.

Az MSI 1995-ben Nemzeti Szövetséggé (Alleanza Nazonale) szerveződött át. A jelenlegi pillanatban az olasz jobboldal mára már több részre szakadt, a nemzeti hagyományokat a legkövetkezetesebb módon a Fratelli d’Italia-Centrodestra Nazionale (Olaszország testvérei-Nemzeti Jobbközép) nevű, 2014-ben szerveződött politikai erő képviseli, mely 11 parlamenti képviselővel rendelkezik. Emblematikus képviselői Ignazio La Russa, a volt védelmi miniszter, valamint Giorgia Meloni, a Berlusconi-kormány 2008-11 közötti ifjúsági minisztere és Guido Crosetto. Talán azért is fontos beszélni róluk, mert a magyar médiában a balliberális kormány ellenzékeként szinte csak az Öt Csillag nevű protestpártról lehet hallani.

A Magyarországnál több mint ötször nagyobb népességű Olaszországban hozzánk hasonlóan számos súlyos probléma merül fel, melyekre a balközép Renzi-kormány és az utódja, a Gentiloni-kabinet már képtelenek választ adni.

Itt természetesen nem foglalkozhatunk az olasz belpolitikai aktuális részkérdéseivel, a baloldali kormánypártok körüli folyamatos korrupcióval, az álláshalmozással, a banki krízissel, csak a legalapvetőbb problémákkal, a megoldási lehetőségeke adott válaszokkal.

Napról napra láthatjuk, hogy a Földközi-tengeren keresztül tömegével özönlenek a fekete-afrikai demográfiai robbanás által is keltett, okozott szegénység, törzsi és vallási konfliktusok következtében a migránsok tömegei Itáliába. A káoszba fulladt, több entitásra bomlott Líbia szabad átjáró övezetként, embercsempész eldorádóként működik, nincs erő, mely képes lehetne megakadályozni az ország kikötőinek migrációs kiindulópontként történő használatát. Mára a Colosseum és a közelében lévő, az I. világháború hősi halottai tiszteletére a 20-as évekre emelt Haza oltára előtti térség vált helyszínévé az arab és a fekete-afrikai migránsok tüntetésének, kollektív imájának.

Egy kis történelmi emlékezetfrissítés, 1935 decemberében e helyen gyűlt össze több ezer kilónyi arany és ezüst, ide hozták az olaszok jegyességi, házassági ajándékaikat, gyűrűiket, hogy a Népszövetség szankcióival szemben támogassák az etiópiai háborút.

A tömeges bűnözéssel, erőszakkal, potenciális terrorral, etnikai háborúval fenyegető migráció ellen leghatékonyabb módon a Fratelli d’Italia lép fel. Giorgia Meloni a parlamentben a legkézenfekvőbb megoldást vetette fel, követelte. Ha a NATO flottája blokkolná a líbiai kikötőket, egyetlen csempészhajó sem tudna elindulni a főként fekete-afrikai migránsok tömegeivel, ezáltal megszűnne a migráció a Földközi-tengeren keresztül.

Ezt a megoldást az európai politikai vezetők nemigen szándékoznak érvényesíteni. Úgy tűnik, fontosabb számukra a Kalergi-terv minél gyorsabb kivitelezése… Egyébként az olasz ellátórendszer már meglehetősen nehezen bírja az észak- és a fekete-afrikai migránsok elhelyezését. Ráadásul tömegesen követnek erőszakos bűncselekményeket.
Bár hazánkban is lennének ilyen intelligens és felelős fiatal jobboldali politikusok, mint a most 40 éves Giorgia Meloni (1977. január 15.-), akit a Hunhír hasábjain is köszönthetünk. Akár poharat is emelhetünk rá és pártjára, mint ahogy 1940 augusztusa végén, a Kecskeméten szereplő, Bugacra kiránduló olasz vízilabda válogatott a magyar Erdélyre emelte poharát.

Január elején, az új kormányfő, Gentiloni szemére vetette a törvényhozásban, hogy a gay párok egyenjogúsítását szinte fontosabbként kezeli, mint a földrengés, a hóhelyzet, a bankkrízis által előidézett problémákat. Intellektuális és erkölcsi erő, a múlt értékei tisztelete, képviselete, felelősség, idealizmus Olaszországban is csak a jobboldalon létezik. A Fratelli d’Italia védi és őrzi a ventennio (az 1922-43 közötti 20 év), valamint az Olasz Szociális Köztársaság (RSI) pozitív értékeit. Mindennek Meloni már több esetben hangot is adott. Mindez rendkívüli szellemi, kulturális hátteret, lelkierőt jelent a párt számára.

Nemrégen megszólalt a Lazio nemzetközi hírű labdarúgója, majd edzőként is hírnevet szerzett Paolo di Canio, miután egy rövid ujjú pólóban adott interjút, így láthatóvá vált a karján lévő tetoválás. Az 1968-ban született labdarúgó álláspontja, véleménye kialakulásában az a legérdekesebb, hogy közlése szerint a családjának nem volt semmi köze a fasiszta rendszerhez, ő azonban mégis felismerte és vállalja e rendszer pozitív értékeit.

A Fratelli d’Italiához közel álló sajtóban (Secolo d’Italia) rendszeresek a megemlékezések a politikatörténet által, mint az „ólom évei” elnevezett időszakról, melyre e cikkben is visszatekinthetünk. E periódusról hazánkban legfeljebb az 50-60 év közötti, vagy az annál idősebb generáció rendelkezhet ismeretekkel, ha ekkoriban figyelte a vonatkozó híreket.

Röviden felidézve, az 1969-től a 80-as évek elejéig terjedő történelmi periódusban rendkívül kiéleződtek az olasz belpolitikai viszonyok. Romlottak a szociális és gazdasági viszonyok, súlyos méreteket vett a Kereszténydemokrata Párt (DC) – ha nem is egészéhez – de jelentős csoportjaihoz köthető korrupció.

A páratlanul feszültté vált politikai klímában megjelent a terrorizmus, felerősödött a maffiabűnözés, melyeknek sok száz rendőr, csendőr, különféle pártokhoz tartozó politikus, aktivista esett áldozatául.

Néhol szinte csatatérré változtak az utcák, közterületek, középületek.

Végső soron, a terrorizmusnak csak a felszíne, közvetlen végrehajtói voltak kimutathatóak. Egyrészt beszéltek bizonyos szélsőjobboldali terrorizmusról, melyet a baloldal minden erőfeszítése ellenére sem tudott összefüggésbe hozni az Olasz Szociális Mozgalommal. Másrészt működött a szélsőbaloldali terrorizmus, melynek természetesen szintén nem volt köze az ún. eurokommunista, a szovjet rendszert bíráló Olasz Kommunista Párthoz.

Azonban a tisztázatlan támogatottságú és hátterű Vörös Brigádok (BR), valamint a Proletár Hadsereg Csírái (NAP) nevű terrorszervezetek tucatszámra gyilkolták a rendőröket, csendőröket, köztisztviselőket, jobboldali politikusokat.

Hátterük, mozgatóik kapcsán csak feltételezéseink lehetnek a közép- és kelet európai államok egyes titkosszolgálatairól, melyre utólag a Mitrochin-dossziék utalhatnak, de nem zárhatjuk ki a maffia politikai fedőszerveit, vagy egyes közel-keleti, vagy észak-afrikai államok titkosszolgálatai tevékenységét. Tény, hogy a fő elkövetők vagy elestek a rendőrséggel, csendőrséggel vívott tűzharcban, vagy börtönbe kerültek. Vannak, akik mára már szabadok, mint példaként Renato Curcio, a Vörös Brigádok „történelmi” vezetője.

E jelenségek a 80-as évek második felétől megszűntek, felszámolódtak, csak egészen minimális ilyen jellegű megnyilvánulásokról lehet beszélni. Szerencsére ma a szélsőbaloldali terrorizmus már elenyésző, bár a közelmúltban a firenzei jobboldali könyvesbolt ellen elkövetett merénylet kapcsán egyesek az anarchista szélsőségeseket valószínűsítik.

A mai fő veszély a migrációhoz kötődő iszlám szélsőségesek terrorizmusa.

Csak kívánhatjuk egész Európa számára azt a tisztánlátást, a múltból is következő erkölcsi erőt, melyet az olasz jobboldal, a Fratelli d’Italia megjelenít.

Meloni, La Russa, Crosetto és politikustársaik számára lehetséges, hogy előnyösebb lenne egy nagy jobboldali gyűjtőpárt, példaként a Forza Italia keretein belül politizálni. Azonban ők inkább a letisztult jobboldali történelmi, erkölcsi, kulturális elveket és az ennek megfelelő szervezeti formát választják, így gyakorolva politikai nyomást a kormányra.

Egyelőre, itt csak virágnyelven megfogalmazva, olasz jobboldal, a Fratelli d’Italia példája, eszmei háttere, tevékenysége általánosságban felvethet másutt is érvényes kérdéseket. Nevezetesen, hogy mi is a jobb megoldás, ragaszkodni bizonyos jobboldali erkölcsi, kulturális alapelvekhez, és e kisebbségi helyzetből gyakorolni nyomást, vagy az alkalmazkodás és a belesimulás a liberális, posztmodern főáramlatba, és ez által az önfeladás, a feloldódás?

A Fratelli d’Italia ragaszkodik az erkölcsi, kulturális, eszmei alapértékekhez, így próbál nyomást gyakorolni a kormányra, és meggyőzni igazáról az olasz közvéleményt.

Erre a legfrissebb példa: a Fratelli d’Italia január 28-án tüntetést szervez a kormány székháza előtt. Mint a mellékelt plakáton láthatjuk, a fő felvetések a terrorizmus okozta félelem, az EU-ban elfoglalt alárendelt helyzet, a bűnözés elleni küzdelem, a munkanélküliség leküzdése.

Károlyfalvi József – Hunhír.info