Pár napja újabb mecseteket követelt a muzulmánok több tízezres tömege Rómában a Capitolium környékén. Viszonylag közel a Vatikánhoz, a világ katolicizmusa fővárosához. Mussolini a 30-as években felismerte az iszlám lehetséges mediterrán expanzióját, melyre – lehet, hogy nem teljesen megfelelő – katonai és impériumszervező lépésekkel válaszolt. A keresztény civilizáció védelmében utalt rá, hogy Rómában akkor lesz mecset, mikor Mekkában keresztény templom. Mindenki tudhatja, hogy ma hol és milyen templomok vannak, működnek. Mekkában, Rómában és másutt Európában…

Százezrek töltötték be a Dóm teret Milánóban, 1936. november 1-jén. A Duce kiállt a tömeg elé, majd átfogó beszédet tartott. Itália ekkor már kilábalt a gazdasági válságból, befejeződött az Etiópia elleni háború. A 30-as évtized kezdetétől jelentős előrelépések történtek a gazdaságban és a szociálpolitika területén. Annak ellenére, hogy akkor is voltak a maihoz hasonló szomorú természeti csapások az Appenninek tektonikus töréspontjain. Példaként 1930 júliusában a Vulture-hegy körzetében a maihoz hasonló pusztító földrengés történt. A Duce azonnal hívatta Araldo di Crollalanza közmunkaügyi minisztert és elrendelte a helyreállítási és újjáépítési munkálatok megindítását. Szinte három hónap alatt elvégezték a munkálatok jelentős részét, októberre az érintett családok egy része már visszaköltözhetett. Crollalanza három hónapig el sem hagyta Puglia, Campania érintett körzeteit, a munka időszakában egy vasúti kocsiban lakott.

A rendszer ekkorra már jelentős szociális, gazdasági, kulturális vívmányokat tudott felmutatni. A fasizmus alapfilozófiája a nemzeti, szociális, közösségi értékek érvényesítése volt, a totális állam bizonyos vitatható szempontjaitól eltekintve. Mussolini többször szembeállította a fasiszta hitvallást, melyet hősiességgel és a közösségi eszmével azonosított, a szerinte önzéssel jellemezhető polgári hitvallással. Csak zárójelben, ma, mintegy negyedszázada folyamatosan hallhatjuk hazánkban a polgári gondolkodás értékei állandó hangsúlyozását. Kérdéses, hogyan definiálják használói e terminus társadalomfilozófiai tartalmát.

1936 augusztusában bevezették a családi pótlékot az olasz családok számára, először az iparban és a kereskedelemben, majd a következő évben kiterjesztették a mezőgazdasági dolgozókra is. A líra a kormány által történt leértékelése eredményeképp mintegy 5-11 százalék közötti béremelés következett be az olasz dolgozók számára. A kormány erőfeszítések árán elérte az autarchiát, a rendkívül jelentős nehézipari, gépipari és katonai fejlesztések mellett sikerült megszabadulni a függőségtől a gabona importja vonatkozásában.

Ez volt a „gabonacsata”, mely közel 6 millió hektár bonifikációjára alapult 1922-1938 között, miközben az 1870-1922 közötti liberális rendszerben valamivel több, mint 1 millió hektárt tettek művelésre alkalmassá. Számos új város is épült néhány év alatt.

1936. május 6-án befejeződött az Etiópia elleni háború, május 9-én megtörtént a Birodalom kinyilvánítása. 1936. július 17-én Olaszország kormánya bejelentette a bekapcsolódást a spanyol polgárháborúba a nemzeti kormány oldalán a Spanyol Köztársaság ellen, melynek baloldalán megjelentek a romboló kommunista és anarchista erők, a szovjet katonai tanácsadók.

A november 1-jei beszédben a Duce bejelentette a Németországgal megkötött szövetséget, először használva a tengely (Asse) kifejezést.

Megítélése szerint a világpolitikában senki sem akarja a leszerelést, mert a másik fél sem akar leszerelni. Senki sem akarja a kollektív biztonságot, mert egy tudatos nemzet sem akarja saját biztonságát egy harmadik fél kezébe adni. Szerinte a Népszövetség vagy képes lesz a megújulásra, vagy végérvényesen meg kell, hogy szűnjön.

Hazánkkal kapcsolatosan a következő gondolatok hangzottak el:

„Amíg nem történik meg Magyarország számára az igazságtétel, addig nem lesz várható stabilitás és az érdekek egyeztetése a Duna-medencében…
Az olasz nép érzelmei a magyar nép iránt kifejeződnek az őszinte tiszteletben és elismerésben, mindez kölcsönös, ennek alapja mindkét nép katonai erényeiben, bátorságában, hősiességében, áldozatkészsége szellemében rejlik”. /L’Ungheria nei discorsi del Duce Corvina Rassegna Italo-Ungherese Bp. 1939 01. 11./ Természetesen ennek voltak korábbi előzményei is: példaként 1928 június 5-én a római szenátusban elhangzott beszédben kifejezte: „ A békeszerződések nem örökkévalóak.”

A „Giustizia per l’Ungheria, la grande mutilata.” kijelentés gyorsan népszerű lett hazánkban.

Aki esetleg a beszéd filmfelvételét látni szeretné, az videóként keresse a következő szavakat: Discorso di Duce Milano Piazza Duomo 1. novembre 1936

A milánói beszéd hírére egy kis soviniszta székelyudvarhelyi lap, egy Octavian M. Dobrotea nevű szerzője éles kirohanást intézett Olaszország ellen, a Duce számára pedig a bolondok házát javasolta. Ez diplomáciai jegyzékváltást váltott ki Románia és Olaszország között. A két ország viszonyában már egy évvel ezelőtt is feszültségek jelentek meg, mivel Románia képviseletében Titulescu az előző év októberében megszavazta az etióp háború miatti szankciókat Olaszország ellen. Mint ismeretes, e szankciókat csak Albánia, Ausztria, Magyarország és Paraguay utasították el.

Hazánk jogát az igazságtételre Európában elsőként Mussolini mondta ki. Még Atatürk sem tett nyilvánosan ilyen kijelentést, eltekintve néhány alkalmi, személyes rokonszenv-megnyilvánulástól.

Tudjuk, e beszédet követően két év múlva megtörtént az igazságtétel első lépése. A két ország között folyamatosan erősödtek a politikai, gazdasági, katonai kapcsolatok. Az említett kölcsönös tisztelet alapján a kulturális kapcsolatok is jelentősen előrehaladtak, melynek számtalan példáját említhetnénk. Talán elegendő itt csak két példára utalni: a Pannonhalmán működő Galeazzo Ciano Gimnáziumra, valamint arra, hogy 1940 márciusában Babits Mihály átvehette a Divina Commedia fordításáért a rangos San Remo díjat, párhuzamosan a jelentős román műfordítóval, Alexandru Marcuval, személyesen Alessandro Pavolinitől, a Népi Kultúra (Cultura Popolare) miniszterétől.

Babits kitüntetése a magyar nemzet és kultúra megbecsülését, tiszteletét is jelentette.

Az akkori politikai, gazdasági, katonai, kulturális kapcsolatok, történelmi folyamatok az ismert okok miatt 1944-ben lezárultak, kontinuitásuk a jelenben meglehetősen csekély. Azonban mindentől függetlenül, értékként kell, hogy tudatosodjon a ma magyarságában az akkori Olaszország és Magyarország kapcsolatrendszere. Bizonyos akkor megfelelően értelmezett, ma azonban megoldatlan, rosszul kezelt problémák azonban szembeötlőek és visszatérnek.

Pár napja újabb mecseteket követelt a muzulmánok több tízezres tömege Rómában a Capitolium környékén. Viszonylag közel a Vatikánhoz, a világ katolicizmusa fővárosához. Mussolini a 30-as években felismerte az iszlám lehetséges mediterrán expanzióját, melyre – lehet, hogy nem teljesen megfelelő – katonai és impériumszervező lépésekkel válaszolt. A keresztény civilizáció védelmében utalt rá, hogy Rómában akkor lesz mecset, mikor Mekkában keresztény templom. Mindenki tudhatja, hogy ma hol és milyen templomok vannak, működnek. Mekkában, Rómában és másutt Európában…

Talán csak gondolatkísérletként lehet felvetni: hogyan is alakulhat a Vatikán helyzete, a migráció pápai támogatása, az egyre növekvő iszlám közösségek mellett?

Csak két korabeli példa a Vatikán, kétarcú politikájára: 1936 júniusában a pápa a lezárult etióp háborút, mint a „valódi európai és világbéke prelúdiumát” értékelte. Viszont 1943 júliusában, a július 24-25-ei államcsínyt követően, nem fogadta be a németek által keresett, üldözött Ciano grófot és családját. Közben azért menedéket kaphattak a Vatikán falai között francia ellenállók, különféle felforgató angol papok is.

Csak néhány példát említve tehát, léteznek a múltból visszamaradt, számos máig megválaszolatlan, megoldatlan problémák, ellentmondások. Megoldatlanságuk mára újabb problémák forrásává vált.

Károlyfalvi József – Hunhír.info