1956. október 25-e “Véres csütörtök” néven ismert ’56 történetében, és meghatározó volt a további történésekre. A polgári lakosság békés, fegyvertelen tüntetést szervezett, 25-én a Parlament elé, 10 órára a Kossuth térre a nemzeti követelések érdekében. A 25-ei véres csütörtök a legszörnyűbb mészárlások egyike volt. Szemtanúk elmondása alapján ez az alábbiak szerint rekonstruálható.
Reggel fél 8 tájban a pesti rakparton déli irányból mintegy 50 szovjet páncélos haladt a Parlament felé. Elfoglalták állásaikat a Parlamentnél. Fél 10-10 óra tájban értek a tüntetők az Astoriánál hozzájuk csatlakozó két szovjet tankkal és két páncélkocsival a Kossuth térre. Itt barátkozni kezdtek a téren felsorakozó tankokban lévő szovjet katonákkal, ennivalóval és cigarettával kínálva őket, miközben próbálták oroszul megértetni velük, hogy ők nem fasiszták, hanem a magyar szabadságért harcoló egyszerű, becsületes emberek. Folyt a barátkozás. Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. A Parlamentből kijött egy asszony, aki az egyik tankhoz ment, s mondott valamit.
Egyszerre, mint derült égből a villámcsapás a Földművelésügyi Minisztérium (FM) tetejéről lőni kezdték a fegyvertelen tömeget. A szovjet tankok tetői becsapódtak, és a csövek az FM-re és a tüntetők felé fordultak. A Kossuth tér két oldalán lévő épület tetejéről is lőtték a téren összegyűlteket, de máig igyekeznek ködösíteni, hogy kik.
Az Akadémia és Nádor utca felől egy-egy szovjet páncélos érkezett, az egyik a házasságkötő terem előtt megállt, és géppuskával lőtte a tömeget, majd megfordult és elment. Eszméletlen, őrült menekülés kezdődött, halottak, sebesültek voltak mindenütt. A menekülőket nem akarták beengedni a minisztériumba, mert megtiltották. A szó igazi értelmében patakokban folyt a vér, amit másnap a tűzoltóságnak kellett eltakarítani. Ott nem volt segítség. A menekülőkre is lőttek. Több száz halott maradt a téren, van aki a halottak számát több, mint nyolcszázra becsüli, és több száz volt a sebesültek száma. Kéri Edit hivatalos dokumentumokkal alátámasztva 3000 sebesültről ír. A térről kiszorult tüntetők a minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részen is szembekerültek az ávós sorkatonákkal, majd az Amerikai Követség elé vonultak, és segítséget kértek. Ma már tudjuk, hogy hiába.
A sebesülteket teherautókon, autóbuszokon vitték el rendelőkbe, segélyhelyekre, legtöbbjüket a Koltói kórházba, és nyilván közülük sokan voltak, akiket már nem tudtak megmenteni.
A halottakat katonák szedték össze, és a Parlament Duna-parti oldalán a fal mellett oszlopsorokban egymásra rakták a tetemeket, majd késő délután teherautókkal folyamatosan vitték el a sortűz áldozatait. A Kerepesi úti temetőben a halottakat időrendben a nagy ravatalozó és a krematórium körül tették le. A 25-i áldozatokat 50 fős máglyákba rakták. Mikes Tamás és társa megszámolták: 820 október 25-i áldozatot regisztráltak, akik között sok női halott volt, valamint az áldozatok kora is igen különböző volt, ellentétben a harcokban elesettekkel, akik zömmel férfiak és hasonló korúak voltak.
Kik lőttek az FM tetejéről?
A tüntetők között volt Barber Noel, angol újságíró, a Daily Mail tudósítója, aki a téren filmfelvételt is készített. Ezek a filmkockák bizonyítékerejűek. Azt erősítik, hogy az FM tetejéről lőnek, és 8 sorozatfegyver kilövéseit lehet megfigyelni, amelyek hosszú sorozatok leadására alkalmasak.
Az FM tetejéről sortüzet leadók az FM hátsó kijáratán át a mai Honvéd utcán futottak a Szabadság tér felé, ahol IFA teherautók várták őket, amin elhajtottak. A környező minisztériumok és középületek védelmét nagyobb részt ávósok biztosították, de zöldávós, határőr kiskatonákat is felrendeltek a középületek védelmére.
Például a 8. orosházi határőrkerület parancsnoksága jelentésében szerepel, hogy a 24-én Orosházáról felrendelt csoport a Kossuth téren Sz. magas beosztású ávós alezredes vezetésével részt vett a bevetésen, és „rajával tüzet nyitott az ellenforradalmárokat támogató harckocsikra.” Az alezredest távozásakor az Akadémia utcában elfogták, a népítélet elől azonban ismeretlen személyek megmentették, és átöltöztették, majd rendőrök az V. kerületi kapitányságra vitték.
Sokáig az volt a köztudatban, hogy az FM tetejéről is kizárólag az ÁVH követte el ezt a szörnyűséget. Később a szovjetekre próbálták áthárítani a felelősséget.
A legújabb kutatások és visszaemlékezések, azonban mást is bizonyítani látszanak.
Ezekből az tűnik ki, hogy a Parlamentet körülvevő, azt védőknek a tűzparancsot már korábban kiadták. Szinte elő volt készítve, ami bekövetkezett. Az egyetemistákat O.L.-né erre kora délelőtt, telefon figyelmeztette is, kérte, hogy az egyetemisták akadályozzák meg, hogy a tüntetők a térre menjenek. Sajnos sikertelenül.
Kéri Edit: Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban könyvéből megtudhatjuk, hogy október 25-én reggel sokan jelentkeztek a Partizán Szövetségben fegyverért, és Földes László az október 24-én alakult 9 tagú katonai bizottság egyik tagja átvitte őket a Honvédelmi Minisztériumba, ahol katonaköpenyt, géppisztolyt kaptak. Csoportok alakultak, hogy a környező házak padlástereit átvizsgálják. „Majd felmentek a tetőre.” A szerző konkrétan néven nevezi őket.
Kopácsi Sándor, Budapest főkapitánya is kitér emlékiratában arra, hogy egy Júlia nevű rendőrszázados nőtől értesült telefonon a történésekről, majd felhívta Nagy Imrét.
„…a szociális osztály vezetője, egy rendőrszázadosnő, kétségbeesve hívott telefonon: Kopácsi elvtárs! A tömeg ezt kiáltja: Vesszen Gerő! Ebből nagy baj lesz!
– Ugyan Júlia. A tömeg fegyvertelen. Fél órája láttam az ablakom alatt őket. Sok nő és gyerek van közöttük. Ez békés tüntetés… Egyöntetű volt a vélemény, hogy az ÁVH nem lövethet fegyvertelen emberekre, akiket ráadásul páncélosok kísérnek. Három perccel később Júlia kétségbeesetten hívott:
– Kopácsi elvtárs! Tüzet nyitottak a tömegre
– Lehetetlen! – De most már én is hallottam a fegyverek ropogását. Júlia zokogni kezdett:
– Kopácsi elvtárs! Ez nem lehet igaz! Az ÁVO-sok minden tetőről lőnek a tömegre! És most… Képzelje, a szovjet tankok az ÁVO-sokat lövik. Védik a tömeget… Ez szörnyű, ez elképesztő. Az emberek kiáltoznak és hullanak, mint a legyek százával… Asszonyok, gyerekek… Hallja a sebesültek sikolyait? Ez iszonyatos…
Közben óriási nehézségek árán sikerült összeköttetést kapnom Nagy Imrével… csak annyit mondott:
– „Azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Ez szörnyű. Szégyenletes.” (I.m.128.p.)
Hegedüs András volt miniszterelnök a sortűz idején az Akadémia utcai PB és KB ülésen vett részt, melyen szovjet vezetők is jelen voltak. Így emlékszik vissza a történtekre:
„Az október 25-i PB-ülés közben került sor a Kossuth téri sortüzekre. A mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt. Mi, ott, akik a tett színhelyétől alig pár száz méterre voltunk, hallottuk a sorozatlövéseket. Mikor döbbenten megtudtuk, hogy békés tüntetőkre lőttek a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, vizsgálatot követeltünk. Nincs tudomásom arról, hogy ez később megtörtént-e. (…)
Az FM tetejét – úgy tűnik – vegyes összetételű csoport szállta meg – ÁVH-sok, volt partizánok -, és a tűzparancsot bárki illetéktelenül kiadhatta.”
Kéri Edit könyvében, párt-jegyzőkönyvekkel bizonyítja, hogy a pártvezetés 25-én Apró Antalt bízta meg a Katonai Bizottság vezetésével. Ezen az ülésen Apró Antal többek között a következőket mondta:
„Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi. Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, „miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot.” Teljes felhatalmazást kérünk!”
Majd felsorolja, hogy mikre kéri a felhatalmazást, amit a KV egyhangúan megadott.
A Kossuth téri sortűz hatása
Ez a 25-ei mészárlás olyan felháborodást és ellenállást váltott ki a lakosságból, hogy ott, ahol netán még nem volt szervezett ellenállás, ott is alakulni kezdett. Azt is mondhatnánk, hogy a Széna téri csoport ekkor vált szervezetté, valamint a többi, spontán létrejött csoport ekkor kezdett igazán komoly erővé válni, mert sokan csatlakoztak hozzájuk. Ilyen embertelen kegyetlenségre, ilyen mészárlásra nem lehetett másképp felelni.
Az egész város gyászolt. Mindenütt kitűzték a fekete zászlókat. Még aznap “Véres-zászlós” tüntetést szerveztek a szovjet beavatkozás ellen. A tüntetők elfoglalták a Vörös Csillag Nyomdát, ahol röplapokat nyomtattak. Itt Értavi József “ellenkormány” megalakítását jelentette be. Nagy Imrével akartak tárgyalni, de letartóztatták őket.
A “fejetlenségre” és pánikra jellemző, hogy a Parlament közelében lévő Pártközpont körül (Akadémia u.) is összecsapás volt. Tévedésből tűzharc robbant ki a Pártközpontot védő kormányőrök és az erősítésükre érkezett pécsi határőrkerület karhatalmi zászlóaljának egyik százada között, mivel az érkezők járművein nemzetiszínű zászló volt, s ezért az ávósok támadóknak vélték őket.
Ehhez a naphoz fűződik Obersovszky Gyula: Igazság című lapjának a megjelenése is.
Orbán Éva – Hunhír.info