Ha a nemzeti szocialisták nácik, akkor a nemzetközi – internacionalista – szocialisták internácik. Fontos már most leszögezni, hogy a közélet más oldalaihoz tartozók is lehetnek azok, de róluk majd később. Érdekes lenne megfigyelni, hogyan reagálnak az úgynevezett „szocialista politikusok”, ha az újságírók föltennék nekik a kérdést: ön nemzeti vagy nemzetközi – náci- vagy internáci szocialista-e?
Kik hát az internácik? Első megközelítésben azok a szocialista-, kommunista- és munkáspártiak, akik vállalják, hogy himnuszuk az Internacionálé, melyet kongresszusaikon, fő ünnepeiken öntudatos internáci tekintettel, vörös fejjel, dagadó nyaki erekkel harsognak:
Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni,
Rabszolga-had, indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ.
A Wikipédia szerint az orosz változat a Szovjetunió himnusza volt 1944-ig. Ahol a „szövetségbe forrt szabad köztársaságok” (idézet a későbbi himnuszukból) sokféle népe, nemzetisége megtapasztalhatta, hogy milyen, ha a múltjukat megpróbálják eltörölni, és nemzetközivé teszik a világukat. Igen, a Föld is kifordult a sarkából, és az őrült eszme megvalósítási kísérletének több mint 100 millió áldozata volt világszerte. Túlnyomó többségük éppen a rabszolga-had, az éhes proletárok közül került ki, mert rájuk csak hivatkozott a propaganda, valójában csak eszközök voltak. A számtalan kitelepítés és betelepítés emberi borzalmait is milliók tapasztalták meg itt Magyarországon is. Ezek a fogalmak most, 2016-ban újra előkerültek. Józan emberi értelemmel fölfoghatatlan, hogy honnan veszik egyes emberek a bátorságot, a fölhatalmazást, hogy ők dönthetnek emberek százezreinek, millióinak lakóhelyéről. Ebből is látszik, hogy csupán bábuknak, emberi erőforrásnak, fegyvertelen fegyvernek tartják az embereket „világmegváltó” terveik végrehajtása közben.
„És nemzetközivé lesz holnapra a világ!” Igen, erről beszélünk: nemzetközi, nemzetek feletti, nemzetek nélküli multikulti elegy, melyet egy erős központból lehet kézi vezérléssel irányítani. Ezt akarták, és ezt akarják ma is.
A több évtizedig tartó kísérlet szükségképpen elbukott, mert szembement az emberi közösségek életét meghatározó minden természeti és emberi törvénnyel.
Az áldozatokat nem lehet föltámasztani, az eszme viszont sajnos életben maradt, és a legfőbb globális internácik most újabb kísérletbe kezdtek.
Miért akarták, miért akarják „a múltat végképp eltörölni”, és nemzetközivé változtatni a világot, esetünkben a független, erős, keresztény nemzetek döntően fehér ember lakta Európáját?
Azért, mert mértéktelen kapzsiságuknak, pénz- és hataloméhségüknek csak ezek, a saját érdekeiket még hatékonyan védeni képes nemzetállamok tudnak ellenállni.
„A 2016. januárjában megtartott davosi világgazdasági fórum előtt az Oxfam nemzetközi segélyszervezet nyilvánosságra hozta jelentését, mely szerint a Föld lakossága leggazdagabb 1%-nak több vagyona van, mint a fennmaradó 99%-nak összesen. A leggazdagabb 62 (azaz hatvankettő) ember vagyona 2010 óta 44%-kal gyarapodott, míg a világ szegényebbik felének jövedelme 41%-kal csökkent. A jóléti szakadék gyorsabban mélyül, mint azt bárki feltételezte, s az 1 százalék egy évvel hamarabb utasította maga mögé a 99 százalékot, mint azt az Oxfam tavaly jósolta. A világ 62 (azaz hatvankettő) leggazdagabb embere akkora vagyonnal rendelkezik, mint a Föld lakosságának szegényebbik fele, mintegy 3,5 milliárd ember együttesen.” (MTI nyomán)
A fenti bekezdést nem lehet elégszer idézni, mert kristálytisztán mutatja a lényeget.
62 ember annyi, mint két iskolai osztály: 8.a és 8.b. Ezek az emberek nem csak tudnak egymásról, hanem jól ismerik egymást, ahogy az iskolában a párhuzamos osztályok diákjai. Néhány telefonhívással perceken belül tudnak akár világrészek sorsát is befolyásoló döntéseket meghozni. A többi már csak utómunka, melyet jól fizetett ilyen-olyan szintű csicskáik aztán végre is hajtanak. Összeesküvés elmélet? Dehogy! Együttműködés gyakorlat! A leggazdagabbak gazdagodása a szegényebbek kárára természetesen nem folytatódhat a végtelenségig pusztán a matematika hideg logikai törvényei szerint sem.
Hogy mi lesz a világgal? Az, ami a történelem során már annyiszor: a mérhetetlen kapzsiság, önzés, önteltség eredményeképpen addig nő a különbség és az ebből eredő feszültség az egyre gazdagodó szűk kisebbség és az egyre kilátástalanabb szegénységbe csúszó nagy többség között, hogy mikor elfogynak a tartalékok, és elszakadnak a cérnák, akkor kitör a háború. Rosszul gondoljuk magunkról, hogy intelligens élőlények vagyunk, mert ha így lenne, akkor tanulnánk elődeink hibáiból. De nem. A történelem sajnos ismétli önmagát. Erre kell készülnünk, mert józan ésszel ez a következtetés adódik. A mostani népvándorlás már ennek az előjele. A történelem során a nagy népvándorlások mindig alapjaiban változtatták meg az érintett térségeket, és legtöbbször nem békés úton.
A legfőbb globális internácikat a leggazdagabb 1%, illetve szűkítve a kört, a leggazdagabb 62 ember között kell keresnünk. Hogy ők szocialisták-e vagy sem, az már nem is érdekes, mert a lényeg, hogy internacionalisták – legalábbis akkor, amikor az általuk még nem kellően uralt területekről, országcsoportokról van szó. Céljaikról sokat megtudhatunk, ha odafigyelünk, mit mond, és mit tesz közülük egy, aki lehet valóságos szóvivőjük, de lehet csak kevéssé bölcs emberük, aki az internáci háttérhatalom hermetikusan zárt világából előlépve kéretlenül kotyogja ki a lényeget: Soros György.
Nos, ő amerikai polgárként az Európa Parlamentben (már maga ez a tény is beszédes) évi legalább 1 millió népvándorló befogadását javasolta Európának, az ellátásukhoz szükséges pénz előteremtéséhez pedig európai benzinadó bevezetését vagy banki kölcsön fölvételét. Az általa vezetett és pénzelt Nyílt Társadalom Alapítvány már nevében is utal arra, hogy vegyes lakosságú társadalmak létrehozása a cél. A legutóbbi időben számos bizonyíték vált ismertté arról, hogy hogyan próbál meg Soros beavatkozni különböző országok belügyeibe, és hogyan támogatja a népvándorlást.
Az éppen most tárgyalt szabadkereskedelmi és befektetés védelmi egyezmények is – a CETA Kanada és Európa, a TTIP USA és Európa között – azt próbálják elérni, hogy a nemzetállamok ne védhessék meg saját termelőiket, fogyasztóikat és természeti környezetük értékeit a multinacionális – vagy új szavunkkal internáci – karvalytőke mérhetetlen kapzsiságától.
A globális internácik új hadserege most már nem az éhes proletárok rabszolga-hada, nem a Vörös Hadsereg, hanem a népvándorlás millióinak áradata. Őket akarják fölhasználni az európai nemzetállamok végletes meggyöngítésére.
Hathatósan segítik őket az Európai Unió Európát eláruló legfőbb vezetői és több nyugat-európai ország első emberei. Magyarországon pedig a minden magyarellenes internáci hatalmat készséggel szolgalelkűen kiszolgáló kommunisták és szocialisták, a belföldi internácik, akik hangos csaholással és farok-csóválással igyekeznek meggyőzni az idegen internácikat feltétlen hűségükről, ami persze feltétlen hűtlenséget jelent a magyarsággal szemben. Most, a sorsdöntő október 2-i népszavazás elleni fröcsögő, gyűlölködő és közben szélsőségesen antidemokratikus propagandájuk maga a folytatólagosan elkövetett nyílt hazaárulás!
Ha még lenne Szovjetunió, akkor azt szolgálnák, ennek híján az Európai Uniót vagy az ennek talaján tervezett európai, majd transzatlanti egyesült államokat (tudatosan kis betűkkel). Meglepő és üdítő kivétel volt a Munkáspárt elnöke, aki néhány nappal ezelőtt a Kossuth Rádió reggeli műsorában fontos nemzeti ügynek nevezte a kötelező betelepítésről tartandó népszavazást, és egyértelműen a „nem” szavazat mellé állt, bizonyítva, hogy közöttük is vannak józanul gondolkodó magyar emberek.
Abban, hogy ezt büntetlenül csinálhatják, része van a mostani kormánypártoknak is, mert kétharmados országgyűlési többségük birtokában se számoltattak el egyetlen aljas gazember internácit sem. Ennek pedig az lehet a magyarázata, hogy egymást tartják sakkban: tudnak egymás viselt dolgairól évtizedekre visszamenőleg, ezért vagy mindketten buknak, vagy egyik sem. Ezzel pedig károsítják Magyarország egészséges önvédelmi képességét is, ami végzetes lehet. Volt már ilyen a történelmünkben.
Szolzsenyicin kommunistákról írt néhány sora ugyanúgy jellemző az internácikra is, nyugodtan behelyettesíthető új szavunk az alábbi idézetbe:
„A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika úgy hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek (…), egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.”
A politikai irányultságot leírni szándékozó jobb- és baloldali jelző véleményem szerint csak arra jó, hogy elfödje a lényeget. Ugyanúgy lehetne elülső, hátulsó, alsó vagy fölső csoportokról vagy nézetekről beszélni. Ebben a háromdimenziós térben a hazai internácikat én a legalsó és leghátsó baljóslatú helyre teszem. Rászolgáltak, rászolgálnak folyamatosan. Bármikor készek újabb tragédiákat Magyarországra zúdítani. Itt születtek, itt nevelkedtek, a mi nyelvünket beszélik, de gyűlölnek mindent, ami magyar, mindenkit, aki magyar. Hogy miért, az ép ésszel fölfoghatatlan.
Vissza a globális internácikhoz. Elképzelhető-e, hogy valami égi angyali vagy földi sugallatra megelégszenek azzal a gigantikus pénzügyi- média- és politikai hatalommal, amellyel most rendelkeznek, és inkább elviszik játszani az unokáikat, majd este addig mesélnek nekik, amíg az apróságok el nem alszanak? Azaz letesznek a még többet és többet akarásról, mert belátják, hogy ez világméretű katasztrófához vezet? Kérdésre kérdés a válasz: volt már ilyen az emberiség történelmében? Én nem tudok ilyenről, de az emberi természetet ismerve nem tartom valószínűnek. Ha egyikük-másikuk mégis megbékélne azzal a világgal, amelyben él, a nagy többség biztosan nem változik. Tehát nem remélhetjük, hogy a globális internácik világuralomra törekvése megváltozik. Egészen biztos, hogy földi eszközökkel sem megváltoztatható.
Sikerülhet-e nekik, amit akarnak? A világtörténelemben még senkinek sem sikerült, nekik se fog. Mert az emberi természettel összeegyeztethetetlen. Nem lehet összegyúrni azt, ami természeténél fogva nem elegyíthető. Azért ők nem adják föl, és meglehet, próbálkozásuk még nagyobb szenvedést és pusztulást hoz a világra, mint a két Világháború, a náci és a kommunista ideológia együttesen.
Ülünk a világ vonatán, érzékeljük, hogy az egyre gyorsulva a vesztébe rohan, de se a sebességet, se az irányt nem tudjuk befolyásolni, de még a vészféket sem tudjuk meghúzni. Kiálthatunk, sikíthatunk, bömbölhetünk, ez nem segít.
Egyet tehetünk: készülünk a katasztrófa túlélésére. Magyarország sokat tehet – sokat tehetne saját maga hatékony védelméért, de előbb az árulókat, az internácikat el kell távolítani minden olyan pozícióból, ahol ártani tudnak. Nagyon finoman fogalmaztam. A belső ellenség, az áruló nagyobb veszély, mint százszor annyi látható ellenség, mert ő belülről bomlaszt, a védekező képességet gyöngíti.
A külső támadással szembeni jogos önvédelem során minden, hangsúlyozom, MINDEN eszköz megengedett, mert az életünk forog kockán. Félre kell tenni minden kicsinyes személyes- és csoportérdeket, és minden erővel a honvédelmet kell szolgálnunk korra, nemre való tekintet nélkül. Ha megfelelő erőt tudunk fölmutatni, akkor esélyünk lehet a határainkon megállítani az áradatot. Ha nem, akkor az Isten irgalmazzon nekünk, merthogy a népvándorló hordák nem fognak, az biztos.
Túlélheti-e a magyarság a közeledő katasztrófát?
Igen. Mi mindent túlélünk. Történelmünk világbirodalmakkal folytatott küzdelmek sora. De míg a vesztünkre törő hatalmak már mind eltűntek a történelem süllyesztőjében, mi itt vagyunk. Megfogyva, és már meg is törve, de mégis itt vagyunk. És itt is maradunk. Meggyőződésem, hogy nem 1100, de több ezer éve élünk itt, a Kárpát-medencében. „Mint a rozmaring a jó földbe, sej, belegyökerezve.” És ez a föld a túlélés záloga, mert ez maga a földi paradicsom. A mi hazánk, a mi kertünk, a mi házunk. Amit nem adunk se ezüstért, se aranyért, se kevésért, se sokért, se megfélemlítés, se kényszer hatására, mert nekünk nincs más hazánk csak ez az egy. Ha ez elvész, mi is elveszünk.
Amikor a nagy összeomlás után sokan szomjan vesznek, éhen halnak a világon, és a milliárdosok is rájönnek, hogy a bankjegyek, a részvények nem ehetők és a kőolaj nem iható, mi itt akkor is tudunk majd egy szelet kenyeret és egy pohár tejet az unokánk kezébe adni. Néhány falat szalonna is akad talán.
Szabó Csilla: „Ha kenyerét eszed” című szívhez szóló dala jut az eszembe.
Kedves Olvasó! Kérem, gondolja végig alaposan a leírtakat! Helytállóak-e a feltételezések, logikusak-e a következtetések? Ha úgy érzi, hogy egy tébolyult elme rendszerbe szőtt téveseszméit olvasta, akkor nyomban törölje a gépéről az egészet! Azonban, ha úgy ítéli meg, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy a valóság eme rendkívül fontos szeletét több-kevesebb hitelességgel tükrözték vissza a mondatok, akkor kérem, küldje tovább barátainak, hogy erről ők is meggyőződhessenek!
Dr. Nagy Gergely
Nagy Gergely – Hunhír.info