A liberális demokrácia és a nemzetközi jog nem váltotta be ígéretét, a stabilitás helyett egyenlőtlenséget és káoszt teremtett. Legkézenfekvőbb negatív következménye, hogy sorra szűnnek meg a munkahelyek, viszont jönnek a migránsok. Ugyanakkor már semmilyen hagyományos érték nem szent, hatalmas az engedékenység, lásd az azonos neműek házasságát, amibe még az is belefér, hogy eltűrik a harcias iszlám jelenlétét nyugaton. Itt ugyanolyan erkölcsi gyengeségről és dekadenciáról van szó, amely már egy sor birodalom bukásához vezetett. A Nyugat csak akkor támaszkodik a jogra, ha az érdekei úgy kívánják meg. Ezzel szemben a nemzeti ideológia, a nemek hagyományos szerepére épít, s első számú szempontja a hazafiság. Ezt biztosíthatja az országban létrehozott megfelelő katonai erő, és az olyan vezetés, amely csak annyit ígér, amennyit teljesíteni tud. Ugye, elfogadhatónak tűnő gondolatok ezek? Csak a bökkenő az, hogy vendégkommentárjában a németországi Die Zeit egyik elemzője úgy értékeli, hogy Putyin dolgozta ki ezt az új hidegháborús ideológiát. A szerző váltig hangoztatja, hogy ennek alapja a rend hirdetése, és máris sok helyen kezdi aláásni a demokráciát, így Törökországban és Lengyelországban is.

Azon, hogy az agymosott németeknek az ilyen gondolatmeneteket el lehet adni, nem csodálkozunk, de azért nálunk más a helyzet. Ide is beszivárog a multikultúra áldatlan hatása, s az erőszakos kisebbség sajtóbirodalmaival megpróbálja ezt a többség torkán leerőszakolni, de szerencsére a többség nálunk még politikai hovatartozásra való tekintet nélkül nem ilyen, sokkal jobban kapcsolódik azokhoz a kérdésekhez, amelyek ezt az egész őrületet a magyar társadalomtól eltérőnek tartják. A demokrácia népképviseletet jelent, azt, hogy az emberek választók és választhatók, és ennek függvényében alakul ki az ország éppen aktuális vezetése.

Megfelelő-e az az álláspont, hogy egy erőszakos kisebbség rikácsolva hallatja hangját és a demokráciára hivatkozva a saját kisebbségi álláspontját akarja a többségre ráerőszakolni? Legyen ez az eszeveszett genderkultusz, vagy az ország érdekével teljesen ellentétes migránssimogatás. Azt hiszem, ez a kettő azért van hangsúlyosan jelen a (másképpen) gondolkodók szótárában, mert alapvetően különböznek a többségtől. A különbözőség legfontosabb ismérve a Magyarországgal kapcsolatos hozzáállás, ők ezt a területet nem az évezredes hazának, hanem egy olyan valaminek tartják, mint a kommunista érában azok a “lázadók” tartották, akik származásra való tekintet nélkül azt hangsúlyozták, hogy csak átutazóban vagyunk itt.

Természetes, hogy egy átmeneti állapotban lévő embernek nincs semmi kötődése ahhoz a földhöz, amelyet szép magyar szóval szülőföldnek is nevezhetünk. Ez a kisebbség – és itt megint csak származásra, vallásra való tekintet nélkül minősíthetjük ezt a csoportot – arra van ráhangolódva, hogy ártson annak a földnek, országnak, amely hátán hordta eddig, és mindenképpen kövesse azon világerő parancsát, amely a szülőföldet is megszüntetné és egy összegyúrt masszává változtatná. Teljesen mindegy, hogy Putyin, vagy Trump mond ki különböző dolgokat, az oroszokkal, illetve az amerikaiakkal való viszont nem ez határozza meg. Ha Trump és Putyin olyan elméleteket vallana, amely egy magyar hazafi gondolkodásával ellentétes, semmiféle kapcsolódási pont nem lenne az említettekkel.

Hogy van ez az ideológia, amelyet új hidegháborús ideológiának neveznek, és ez Putyinhoz köthető, ez tulajdonképpen nem jelent semmit. Az emberek rokonszenve azért fordul az orosz vezető felé, mert szóban és tettben azokat az elveket vallja, amelyek itt, a csonka Magyarországon is szimpatikusak és előrevivők. Jó lenne már végre, hogy a szó és a tett egységét is vizsgálnák azok, akik olyan elfogadhatatlan dühkitöréssel fogadják azokat a nézeteket, amelyek az ő mikrovilágukba nem illenek bele. Itt van a kutya elásva.

A demokráciát, jogállamot szajkózók valójában egy totál diktatórikus rendszert építenek fel, amely százszor vadabb és kétszínűbb pont azért, mert a megtévesztésre játszik. Egyik oldalon a demokrácia, a jogállam és a humánum, ennek az emberek tudatában lévő ismérveivel. A másikon pedig ennek olyan erőszakos és eltérő véleményt nem tűrő érvényesítése, amely a legsötétebb diktatúrák sajátossága. Mert mit szeretne egy magyar átlagember? Természetesen azt, hogy rövid földi életét viszonylagos jólétben töltse el. Hogy a mindennapi problémák mellett azért alapvetően a derű határozza meg életének különböző időszakait, az olyan évezredek óta megszokott természeti törvények alapján, amely alapján a társadalom alapsejtjét, a családot értik, amelyben a férfi és nő egymást kiegészítő kapcsolata dominál. Ha ez az alaprend felborul, és két azonos nemű próbálja betölteni a férfi és a nő szerepét, eleve kudarcra van ítélve.

Talán összefonódást is kereshetünk a migránssimogatók és a másságot, genderkultúrát népszerűsítők között. Bizony, szinte kézzelfogható az átfedés, amely a migránsok, a betolakodók érdekvédői és a hagyományos értékek elvetői között létezik. Először talán a sok kérdőjelet kellene csökkenteni, majd a nullára redukálni, aztán jöhetne valamilyen valós építkezés. Csak azért, hogy továbbra is fennmaradjunk.

Kincses Albin – Hunhír.info