Az elmúlt héten igencsak nagy botrány robbant ki abból, hogy egy nemrégiben alakult hallgatói csoport vezetőjéről kiderült, tavaly október 23-án konferátor volt a Pax Hungarica Mozgalom megemlékezésén – mely rendezvényen egyébként én is felszólaltam. László Balázs neve gyakorlatilag elhangzott minden országos médiumban, többek megszólaltatták, telefonon is felhívták.

Az embernek az benyomása támadt, ez akkora hírértékkel bír, s olyannyira botrányos dolog, hogy emögött elbújhat akármelyik rablógyilkos is. Hiszen még az is megbocsájthatóbb, mintha valaki hungarista, vagy egyáltalán köze van hozzá.

A László által vezetett hallgatói csoport a konzervatív értékek mentén igyekszik egybefogni az egyetemi hallgatókat, azzal a céllal, hogy magába foglaljon több jobboldali irányzatot is, egyfajta konszenzust kialakítva köztük. Jellemző módon egyébként a leginkább személyeskedő cikkek pont ott születtek, ahol magukat jobboldali konzervatívként határozzák meg. Gondolok itt a 888 cikkére. E mögött az erőltetett kapálózás mögött nyilván az áll; mindenáron meg akarják akadályozni, nehogy bárkiben is felmerüljön, a hungarizmus és a konzervatív, jobboldali gondolatkör összhangba hozható.

Ha jobban átbogarászta az ember ezeket a híradásokat, legábbis számomra feltűnt, szinte kínósan kerülték a hungarista szót is, vagy ha mégis leírták, rögvest hozzátűzték: nyilas, náci, stb. A balliberális média mindig is nagy mestere volt az üres fogalmakkal való dobálózásnak, a tartalmuktól kiüresített, szitokszóvá változtatott címkék aggatásának. S mégis, még ő sem igazán szeretik használni a hungarizmus elnevezést, mert annak pozitív kicsengésével nem igazán tudnak mit kezdeni. Ezért hát előhúznak olyan – mára teljesen más jelentéssel bíró elnevezéseket – gumifogalmakat, melyek a társadalom többségében negatív ellenérzéseket keltenek – és amihez igazándiból napjaink hungarizmusának vajmi kevés köze van.

Nagyon szeretnék a túloldalon, ha a hungarizmussal összefüggésben az embereknek csak és kizárólag az jutna eszükbe, egy múltszádabéli ideológia, melynek zászlaja alatt számtalan szörnyűséget követtek el. El kell őket keserítenünk, nem 1944-et írunk már, de nem is 1946. márciusában járunk, ahol a bolsevista vérbíróság tömegével küldte a halálba a magyar intelligencia színe-javát. Azok a kifejezések, amelyekkel ők dobálóznak, mint náci, nyilas, fasiszta, mind-mind olyan szavak, amelyek nagyjából csak annyit jelentenek; nem tetszik a véleményed! Eredeti formájukban pedig már a múlt részei, egy adott korszak kifejeződési formái voltak. Ahogyan egyébként Daniel Friberg csütörtöki előadásában is hallhattunk utalásakat erre, mikor a régi és új jobboldal módszereit vette górcső alá, s kijelentette, a múltbéli módszerek ma már nem célra vezetőek. Ezzel mi egyet tudunk érteni, de ennek tudatában mondjuk és hittel valljuk, a hungarizmus nem tartozik az általa „régi jobboldalnak” nevezett kategóriába. Bizonyos szempontok alapján – módszereiben, kommunikációjában – tartozhat viszont az „új jobboldal” sodrába, de a lényeg messze nem itt van.

Azon túl, hogy a hagyományos jobb- és baloldali felosztás nem minden szempontból helytálló a hungarizmusra, azt kell mondanunk, mindig is létezett a magyar történelem folyamán, említve akár Zrírnyi Miklós hősiességét, Széchenyi István szellemiségét, Prohászka Ottokár gondolatvilágát, és természetesen Szálasi Ferenc eszmerendszendszerét is. De a hungarizmus története ma is íródik, ma is folyik, ennek az építőkockái kívánunk mi magunk is lenni. Nagyon egyszerű a képlet. Az emberi természet adott, a történelem folyamát mindvégig meghatározta. Az ember alapvető törekvései és vágyai is alapvetőek. A boldogságra törekszik. A személyes, lelki és testi, és megannyi különbözőség dacára, melyekben más és más egy ember, akár egy nemzeten belül is, mégis vezérfonal marad: boldog akarok lenni.

Ez a törekvés teljesedik ki három irányba: 1. Viszonyba akarom magam helyezni az Abszolútummal, tehát keresem Istent, ez a kereszténységben csúcsosodik ki. 2. Létezik egy természetes önszeretetem, egészséges egoizmusom, ezt mindenek elé helyezem, kiterjesztettebb formájában ez a patriótizmus vagy nacionalizmus, ahogy nevezzük. 3. Az igazságérzet, mely társadalmi szintekre is kiterjed, ebből adódik minden ember szociális érzékenysége.

Ha egészséges lelki életet akarok élni, ezt a három tényezőt figyelembe veszem, de ha egészséges szemléletű világnézetet akarom magam számára kialakítani, akkor elismerem, hogy ezt a hármat nem kerülhetem meg, nem játszhatom ki egymás ellen. Ha ez a felismerés megszületik, meghajlok a tények előtt, és mivel magyarok vagyunk, ezt az egyetemes igazságot a magyar érdek mentén fűzöm egységbe. És már el is jutottunk a hungarizmus alapjaihoz. Ha a felszínen lévő hangulatkeltést lehámozzuk az egészről, adódik a kérdés: ez valóban annyira vállalhatatlan?

Lantos János, PHM helyettes vezető

Hunhír.info