Mindig van egy első, és hát egy csecsemőnek minden új a nap alatt. Azt mondják, először fenyegette meg az Iszlám Állam kicsiny országunkat. Zeng is tőle rendesen a média, kommenteli a facebookon a hatásvadász cikkeket boldog és boldogtalan a nagy rettegésben. Átveszi szépen az összes hatásvadász habiszti oldal, az ember pedig már nem is tudja, mit is kell most tennie. Félni vagy nem félni – ez itt a kérdés.
Mondjuk, a szaros füvet legelő bégetők látványos rettegésén már nem tudok csodálkozni… Megvan itt már a menetrend, mikor kell és illik rettegős és mikor habzó szájú mondatokat odabiggyeszteni a cikk alá. Mikor van itt a siránkozás, és mikor az ima ideje. Előre tudja már az ember, mire számíthat egy-egy firkálmány alatt. Ám azért szeretném figyelmeztetni a nagy hírt felkapókat, hogy tavaly keringett már egy térkép is, persze szigorúan első alkalommal említve, illetve feltüntetve rajta hazánkat is, mint a nagy állam részét. Valahogy azóta az „első” igencsak feledésbe merült…
Azon kívül szeretném emlékeztetni azokat, akik halál nyugodtan ültek a seggükön, és napi hisztijük kimerült a TEK-esek jelenlétének bírálatában, hogy a határaink még igen sokfelé nyitva vannak. Ugyan délről szűrten jönnek már csak a migránsok, ám akik egyszer bejutottak, azok nyugat, de észak felől is simán jöhetnek. Akár robbanóanyaggal, akár fegyverrel, akár egy autónyi dzsihadistával. Merthogy arról a kutya se ellenőriz, ahogy nem ellenőrizték az uber-fasza taxisként működő, majd abból terroristává avanzsáló Abdeslamot se. Hozta-vitte kicsi nyáját, és röhögtek a kocsiban a félni nem akaró, őket etetgető migránssimogatókon.
Szóval meséljétek már el nekem, kicsi rettegők, szenzációs cikket osztogatók, eddig nem féltetek? Most lett hirtelen aktuális a nagy össznépi rettegés, hogy csúnya dzsihadista bácsi leírta az ország nevét? Nem gondoltatok bele, hogy a nyári sok ezerből vajon mennyi maradhatott itt, ilyen-olyan papírokkal, hála a sok simogatónak? Nem tűnt fel, hogy azok, akik napokig, hetekig itt táboroztak, vagy épp vendégeskedtek a ”védett házak” nyugalmában, esélyesen szépen kiismerték a várost? A várost, és az itt élő embereket is, akik még arra is hülyék, hogy féljenek. Akik pont jól elvannak a nagy politika által kreált játszótéren, és ölik egymást doszt a jobbos-balos kötélhúzós játékban.
Jó duma, hogy „ne féljünk, mert ezt akarják elérni”. Amolyan igazi, liberális, agymosott duma. Mert aki nem fél, az hülye, aki nem fél, az beteg agyú és életképtelen, az életre alkalmatlan ember. Mert aki fél, az védekezik. Aki fél, az tudja, hogyan kell együtt élni a veszéllyel. Az felkészül a veszélyre.
De sebaj, ti nemeztáruló, liberális szörnyek. Ti ne féljetek. Ajvékoljatok tovább kedvenc migránsaitokért, simogassátok és pátyolgassátok őket, tele hittel, hogy ők mind jók. Válogassátok őket egyenként, mint búzából a pelyvát, és várjátok, amúgy fél lábon állva, hogy majd jön egy, és bemutatkozik: Eslam vagyok, és terrorista. Higgyétek, hogy ide nem jönnek, mert ez olyan szar ország, hogy még egy dzsihadistának sem kell. De csak azért, mert nektek, ugye, nem kell?
Mi meg majd szépen, csendben, félve, de felkészülünk testben és lélekben is arra, amikor a horda ideér. Ugyanis van egy régi, magyar mondás: jobb félni, mint megijedni. Az ésszerű óvatosság segít elkerülni a veszélyes helyzeteket, mert elővigyázatossá tesz minket. Kivéve az agymosott liberálist, aki annyira utál mindent, ami magyar. Aki még a régi mondáson is csak lenézően röhög…
Varga Moncsi – Hunhír.info
