Nagy port kavart, hogy egy pomázi doktornő felajánlotta, minden gyereknek ad igazolást a hétfői hiányzásról. Ő így vállal szolidaritást a pedagógusokkal. Sebő Zsuzsanna persze kapott hideget-meleget, de jócskán akadtak szemellenzős agymosott követői, akik félistenként tekintenek rá. Hogy miért is? Csalásért? Hogy a pedagógusok pajzsként tartsák maguk elé az egész hajcihőből mit sem értő szülők a helyzetet átlátni pláne képtelen gyerekeit?

A gyerekeket marionettbábuként rángatják a pedagógusok, és ehhez sok szülő asszisztál. A kockás forradalom lánglelkű forradalmárokat szült, legalábbis azt képzelik. Valójában ugyanakkor felmerül a kérdést, mit ért vajon egy általános iskolás az egészből? Órán elmondják neki, hogy mindenki bújjon szépen kockás ingbe. Az egyik lázad: mi az, hogy megmondják neki, mit csináljon, a másik megszeppen és félve a következményektől, felveszi. Arra gondol, mi lesz, ha nem teszem meg, mi lesz, ha csak én nem leszek kockás ingben aznap? Mit fog mondani a tanító, tanár, hogy fog ezután a gyerekemhez viszonyulni? – ezt pedig a szülőt foglalkoztatja.

Mivel teszek jót? Engem tulajdonképpen hidegen hagy az egész, és ha néhány dologgal egyet is értek a kialakult követeléshalmazból, azért inkább hívnám fel a figyelmet az egészségügy siralmas állapotára, hogy a betegek átképzett hentes ápolók megaláztatásait kell elviseljék, hogy ehetetlen és kevés az ennivaló, hogy a jó szó még a pelenkánál is nagyobb hiánycikk, és hogy fekáliával kent fal mellett kell magatehetetlenül meghúzniuk magukat – merülhet fel a szülőben. Az is motoszkál benne, hogy ezek a tanárok azért jobban keresnek, mint amikor még eszükbe sem jutott lázadni, mint amikor elvették tőlük a 13. havi fizetésüket.

Ne politizáljon, ne lázadjon a gyerek. Tanuljon, figyeljen, okuljon, tapasztaljon. Aztán ha felnő, tudjon különbséget tenni. Vezényletre csak énekeljen, vagy játsszon a hegedűjén, ne pedig eszközzé váljon a politika, a hatalom, illetve az ezeket mániákusan megszerezni/megtartani akarók kezében.

Mennek a körlevelek a kedves szülőnek címezve. Hogy pénteken a tinta kifogy a tollból és a tanárok csak kedden reggel cserélik ki, így aki hétfőn hiányzik, nem lesz mivel rögzíteni. A maguk véleményét maguknak megtartani kívánó, magukat kívülről továbbra is függetlennek, egyik táborba tartózónak sem sorolni szándékozók morfondíroznak. Nem tudják, mivel tesznek jót, tanácstalanul kérdezgetik a szülőtársakat: te mit csinálsz, elküldöd hétfőn iskolába a gyereket?

Szerencsések a nem állami iskolába járók. Ott nem kell dönteni, melyik ócska bélyeget válasszák.

G. Németh Éva – Hunhír.info