Látod az igazi arcát? A hullámzó, hömpölygő tömegeket villamosok és buszok hordozzák. Hallgattad már az elégedetlenkedő utasokat? Tudtad, hogy nekik semmi sem elég jó? Észrevetted, hogy mindenkinek egyre nagyobb telefonja van?

Te tudod milyen Budapest valójában? Látod a rengeteg hajléktalant? Érzed a savanyú, mindent átható bűzüket, ami már beleivódott a padokba és az aszfaltba is? Neked is elmegy az étvágyad, ha meglátod őket? Szembesülsz reggelente hátrahagyott nyomaikkal, amit később klórmésszel szórnak le?

Találkoztál már kéregető koldussal? Érezted az olcsó bortól áporodott szájszagát? Vetettél már pillantást húgyfoltos nadrágjára? Láttad már, amint tántorogva a kukában turkál? Voltál már úgy, hogy a söröd mellé ettél volna egy szendvicset, de a hajléktalan, pont akkor végzi szükségletét a nyílt utcán fényes nappal, neked pedig a gyomrod fordul fel? Téged is zavar, hogy állandóan tarhálni akarnak? Ha nem adsz nekik, megsértődnek! Szerinted, ez rendben van? Mennyi aprót tartasz magadnál, ilyen célokra?

Megmosolyogtad már az egyformán öltözött fiúkat és lányokat? Neked is feltűnt, hogy mennyire egyformák! Még a viselkedésük is! Azt is tudod, hogy nincs még nemi identitásuk? Tudtad, hogy a mai fiatalok virtuális közösségben élnek? Te is ezekre alapozod a nyugdíjadat?

Te tudod milyen a pesti éjszaka? Van, aki élvezi és van, aki szolgáltatja. Voltál már tömött szórakozóhelyen? Érezted az alkohol, izzadságszag, és a parfümök nyomasztóan fojtogató keverékét? Láttál kigyúrt, kopasz, kidobóembert? Azon is látszott, hogy a szeme sem áll jól?

Szólított már le pillangó? Láttad már az ijedt tekintetét mindig attól rettegve, hogy a stricije agyonveri, mert nem elég rámenős?

Idegesített már részeg külföldiek hangoskodása? A guruló bőröndjeiket, húzták már át a lábadon? Utána már te sem akartad útbaigazítani őket, hiába érdeklődtek tőled olyan kedvesen?

Sétáltál már éjszaka a körúton? Kerülgetted már az üres üvegeket, elszórt gyorséttermi ételmaradványokat, és hányástócsákat? Ültél volna le szívesen egy padra, de nem tudtál, mert egy részeg csöves hempergett rajta, aki bűzlött, mint egy pöcegödör?

Kóstoltad már az egyforma külföldi kajákat, tudod, mennyi ideje van az a hús felszúrva arra a vasra? Egyáltalán tudod, hogy miből van? Elmentél már a büfék előtt? Kint ülnek a tulajdonosok, bizalmatlan, fürkésző tekintettel! Olyankor te is hallod, hogy idegen nyelven beszélnek?

Utaztál már a „négyes-hatoson” éjszaka? Alázott már meg pocakos jegyellenőr rikító színű mellényben, mert lejárt a bérleted? Aludtál már el a villamoson, és mire felébredtél mindened eltűnt? Hangolt már le fiatal lányok látványa, akik hajnalban, tökrészegen dülöngélnek hazafelé, miközben mindenük kilóg? Bosszantott már fel, ahogy a külföldiek zaklatják a lányokat? Vagy az, ahogy a lányok vadásszák a külföldieket, azután büszkén hordozzák körbe őket? Azt tudtad, hogy azok a külföldiek csak szaporodni akarnak, mert akkor hamarabb állampolgárok lehetnek? Szerinted, a lányok tudják ezt?

Gondolkodtál már azon, hogy jobb lenne vidéken élni, mert ez csak rosszabb lesz! Én már így, nem szeretem ezt a várost! Ez a város, már nem ugyanaz!

Te nem biztos, hogy tudod, de én emlékszem rá milyen volt Budapest! És azt is tudom, hogy már soha nem lesz ugyanaz.

Fekete Zsolt – Hunhír.info